Lilla

Lilla.

Lilla

Lilla nagyon szép lány, ennek tudatában is volt. Hosszú, szőke haját lófarokban viselte, nagy zöld szemei csodálkozva néztek a világba. Bárhová is ment, mindig nagy gondot fordított ruhájára, külsejére.

 Mindenre kíváncsi, érdeklődő tekintetén látszott, hogy helyén van az esze.  Az iskolában barátait úgy választotta ki, hogy csak szép lányok lehetnek, kifogástalan külsővel. Igaz, pár házzal arrébb lakó Klári is szeretett volna a barátnője lenni, de Lilla hallani sem akart róla, mivel Klárinak az egyik lába rövidebb. A beteg lábán vastag talpú cipőt viselt, mégis sántít kicsit. Lilla szépérzékét ez bántotta, igyekezett Klárit kerülni, aki egy idő után észre is vette, már nem kereste Lilla társaságát, Lilla nagy megelégedésére.

            Az év végén, iskolai ünnepségen zenés, táncos jelenetet adtak elő a diákok, előtte sokat gyakoroltak, nagy izgalommal és szorgalommal, hogy sikerüljön. Klári ebben a darabban a mesélő (narrátor) volt, mivel abban a szerepben elég egy széken ülni a színpad sarkában és mesélni. Lilla kicsit gúnyosan nézett oda, ahol ült.  Örült, hogy ő karcsú, légies mozgású, könnyen tanulta meg a táncot, amit előadtak. Büszke saját magára. Az előadás jól sikerült, az azt követő bált végig táncolta, nagyon jól érezte magát. Lilla már elhatározta, hogy táncosnő lesz, szép ruhákban fog járni, híres és gazdag lesz. Szeretne beiratkozni a tánciskolába, de édesanyja hallani sem akar róla, - inkább tanulj, hogy vidd valamire az életben. Majd, ha idősebb leszel, ráérsz tánciskolába járni.  Lilla hiába könyörgött, anyukája hajthatatlan maradt. Persze magában a kislány tovább dédelgette álmát.

Szép kora tavaszi nap volt, Lilla, mint mindig, most is gondosan felöltözött, új ruhája simult kecses alakjára. - Fantasztikusan nézek ki, - állapította meg egy kirakat üvege előtt, amikor megszemlélte tükörképét. Nagy nap ez a mai, a posta felé igyekszik, kezében boríték. Hosszas töprengés után elhatározta, hogy megpróbál beiratkozni egy táncstúdióba, azonban meg kell tudnia, mennyi a tandíj, hogy a nyári szünetben valahogyan előteremthesse rá a pénzt. Ábrándozva rótta az utat, látta magát fényesen csillogó ruhában a színpadon táncolni, majd a közönség vastapsa közben meghajolni. Egyszer csak hangos csattanás, éles fékcsikorgás vetett véget az álomvilágnak. Lilla éles fájdalmat érzett, majd puha vattaszerű köd vette körül, a hangok elcsendesültek.

Kinyitotta a szemét, halk monoton zúgást hallott. - Mi lehet ez? -  gondolta. Fehér falak bámultak rá, a torka kiszáradt, kábán nézett egy közelében lévő kerekded, idősödő asszonyra. – Hol vagyok? Szomjas vagyok! Mi történt?

 -  A mellette álló asszony rámosolyog, - jó reggelt kislány! Már éppen ideje volt, hogy felébredtél. Kórházban vagy, én ápolónő vagyok és hozok neked teát.  Hogy érzed magad?

-Jól, ... azt hiszem jól, mondja Lilla, és mohón kortyolt a teából. – Köszönöm, ilyen szomjas soha nem voltam még. -  A nővér ismét rámosolyog, - bizony régóta alszol. Elütött egy autó amikor át akartál menni az úttesten és nem néztél körül. Most már minden rendben van, megyek és hívom az orvost.

Lilla elbóbiskolt, de egyszer csak érdes férfihang ütötte meg a fülét. Kedves, öreg doktor állt mellette és a lábát vizsgálta. Az a helyzet, hogy a baleset során a lábad több helyen eltört, megoperáltuk és reméljük, hogy idővel helyre jön, csak sok türelem kell hozzá. Lilla előtt elsötétült a világ, - baj van a lábaimmal, de hát én táncolni akarok- gondolta, arcán már peregni kezdtek a kétségbeesés ezüst könnycseppjei. – No-no, csak nem elkeseredni. Türelem és akaraterő kérdése, minden rendben lesz, ismét tudsz majd járni- mondta az orvos. - De én táncolni akarok! – vagyis akartam. – Lehet, hogy annak is eljön az ideje, türelem. Most pihenj, - szólt az orvos és elsietett.

Teltek, múltak a napok, a hetek, Lilla egyre jobban elkeseredett. Sok időt töltött a gondolataival, végül arra jutott, hogy nem akar élni, mert bizonyos, hogy nem  lesz belőle táncosnő. Szomorúság töltötte el, barátnői egyszer sem látogatták meg, csak az a fiú egyszer, aki elütötte, érdeklődött hogyléte iránt, pedig nem is ő volt a hibás.

Édesanyja persze többször járt a kórházba, de dolgoznia kellett, nem ülhetett folyton mellette. Lilla megemlítette, hogy szóljon a barátnőinek, látogassák meg néha, mert a sok fekvés unalmas egyedül.  Várta is szorgalmasan a látogatókat, de hiába. Már őszre járt az idő, megkezdődött a gyógytorna, hogy mielőbb lábra állhasson, de bizony több volt a fájdalom, mint a siker. Elkeseredése fokozódott.  Nem fogják már nézni, hogy milyen csinos, illetve egészen másért bámulják majd, szánakozó tekintettel. Köszönöm, ebből nem kérek.

            Halk kopogás hallatszott az ajtón, de Lilla nem reagált, mert gondolataiba merülve kesergett.

 – Szia! hallatszik egy hang, - mire Lilla odakapta a szemeit.

-Klári! Te vagy az? De jó, hogy bejöttél hozzám. Néha úgy unatkozom, és ilyenkor folyton szomorkodom a sorsomon.

  - Nézd, hoztam neked jó könyveket, olvass sokat és keresztrejtvényt is, hogy ne unatkozz.  Hagyd az önsajnálatot abba, olvass, gondolkozz, töltsd hasznosan a pihenés hónapjait. Meglátod, a gyógytorna idővel meghozza a várt eredményt.

Nézz rám, négyszer operálták meg a lábamat, közel 1 évig jártam gyógytornára, a kényszerpihenő alatt megtanultam németül, nem sajnálkoztam a sorsom fölött. Légy erős akaratú, tanulj, küzdj. Meglátod megéri. Bármi lehet belőled, csak akarni kell. Nekem egész életemben ilyen marad a lábam, mégsem temetem magam. Gimibe, majd egyetemre megyek.  Pszichológus szeretnék lenni és meg is valósítom. Akaraterő kérdése. Neked van esélyed arra, hogy idővel teljesen meggyógyulj, nekem nincs. Mindig meg kell keresni a napos oldalt. Van két egészséges szemed, látod a világ szépségeit, csak észre kell venned.

Kitűnő a hallásod, hallhatod a madarak énekét, a muzsika hangjait, a tenger morajlását. Tudod hány ember nem lát, vagy nem hall, esetleg néma is, mégis boldogan éli az életét. Van egy barátom, aki tolókocsiban kénytelen leélni az életét, mert béna lábakkal született. A szíve mégis tele van szeretettel. Célokat tűzött ki maga elé és keményen dolgozik érte.

-Tűzz ki célt te is magad elé, tanuld meg értékelni az életet, mert csak ez az egy van, ha elrontod, nem kapsz helyette másikat.   Édesanyád szólt  hogy szeretnéd látni a barátaidat, nem akartam mondani neki, hogy én nem tartozom közéjük, velem nem akartál barátkozni.  Az igaz barát akkor is melletted áll, ha bajban vagy, nem csak akkor, amikor jó dolgok történnek. De most már mennem kell, gondolkodj el azokon a dolgokon, amiről beszéltem. Holnap ismét eljövök és hozok neked fagyit. Azt mondta az orvos, hogy szabad. Ja, és tornázz szorgalmasan, meglátod minden nap egy hangyányival jobb lesz, csak türelem.  Ezután minden nap eljövök hozzád, megmutatom mit tanultunk és bepótoljuk a tananyagot, hogy ne maradj le, ha akarod.

Lilla magára maradt, volt min elgondolkodnia. Először mérges volt, arra gondolt: - milyen jogon írja elő nekem Klári, hogy mit csináljak? Nem is vagyunk barátok? Vagy mégis? Rajta kívül egyik lány sem volt kíváncsi rám.  Lehet, hogy mégis ő a barátom?

            Ezután Klári minden nap meglátogatta Lillát, sokat beszélgettek, közösen tanultak.  Gyorsan peregtek a napok és a hetek, Klári lába gyógyulni kezdett. Már könnyebben ment a torna, a zoknit is egyedül húzta fel a lábára, pedig ez sokáig gondot okozott. Végre az orvos hazaengedte Lillát azzal, hogy otthon folytatnia kell a tornáztatást és fél év múlva újabb vizsgálatra kell jönnie.

Lilla ismét járhatott iskolába, Klárinak köszönhetően nem maradt el a tanulással, továbbra is jó barátnők maradtak.

Küzdelmekkel, tanulással, kudarcokkal és sikerekkel teli évek rohantak el. 

Lilla lába meggyógyult, nem sántított, igaz, táncosnő nem lett belőle. Az egyetem elvégzését követően gyógytornász lett, és nagy türelemmel segítette az emberek gyógyulását.

Klári megvalósította vágyát, az iskolái elvégzését követően sikeres pszichológus lett. Férjhez ment a kislánykori barátjához, aki a rokkantkocsi ellenére elvégezte az egyetemet és kutató orvos lett, akinek munkáját megbecsülték.

Született egy gyermekük, aki legjobb barátnőjétől kapta a nevét, így lett a kislánya neve Lilla.

Balatonszabadi, 2023. január 17.