Az igazi tél.
Farkasordító hideg volt az utóbbi napokban.
Az erdő vadjai felöltötték a legvastagabb bundájukat. Az emberek is így tettek. Morc szél süvített át az ablakok, falak résein. Virgonc tűz pittegett-pattogott a kandallókban. Vacogtak a fák, a bokrok, minden.
-Jaj, de jó lenne egy kis hó, csak egy icike-picike!- fohászkodott minden élő. – Oly régen esett!-
Hát lássatok csodát! Reggelre lehullott az első hó. Mindent, mindent betakart: a fákat, a bokrokat, a házakat, és a földet is.
- De jó meleg van alattad!- sóhajtoztak derűsen az apró vadak, örültek a növények és boldogságtól kipirult arccal Katinka is, aki már szaladt is ki a kertbe.
- De jó! Esett a hó! – kacagott fel a csöppnyi gyermek. Örömkönnyek csordultak le édes kis orcáján. Ekkor megint szállingózni kezdett. Apró kristályok formájában hullott. Egy-egy pehely Katinka fejére, orcájára, orrára, tenyerére, s még a kinyújtott nyelvére is rátapadt.
- Jé, ez olyan, mint a víz, csak hidegebb!-övendezett a csöppnyi kislány. Előjöttek a nagyobb vadak is és Katinkával együtt örvendeztek az igazi télnek.
Így volt, mese volt, talán igaz se volt. Ki tudja!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a teljes személyiségfejlődést, a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettet...