Farsangoltunk a Csicseri csoportban.
Mesélő: Gani Zsuzsa
Nagyon izgatottan készültem erre a napra, hiszen ez volt az utolsó farsangom az óvodában. Szeptembertől iskolás leszek.
Már egy jó ideje azon tűnődtem, hogy milyen jelmezt öltsek magamra. Először hétpettyes katicabogár szerettem volna lenni. Ám pár hete Petya kifecsegte a titkát, hogy hétpettyes katicabogár lesz. De én olyan maskarát szeretnék, ami senkinek se lesz a csoportban! Úgyhogy inkább pillangó leszek. Teltek-múltak a napok. Egyik alkalommal Jucus odasúgta a fülembe, csak úgy, pedig meg se kérdeztem tőle, hogy képzeljem el, hogy Manci pillangó lesz. Gondolhatjátok, elszomorodtam. Vajon mi legyek? Többen kifecsegték ez idő alatt a titkukat: van, aki rendőr lesz, van, aki tűzoltó, vagy katona, orvos, kalóz, kukás kocsi, mozdony, bohóc, dínó, kobold, boszorkány, tündér, sellő és még királylányról is tudok. Hát most akkor mi legyek? – töprengtem el. Nem lesz egyszerű! – Hupsz, már megvan! – derültem fel egy szempillantás alatt. Kukta leszek, séf. Ezt biztosan nem választja senki se. Egész álló nap, tréfálkozó, jó kedélyű voltam. Örültem, mint a majom a farkának. Eközben vészesen közeledett az idő.
Anyukámmal közösen elkészítettük a jelmezemet. Az óvodában már hét alvás óta a füzéreket készítettük. Gyönyörűen, vidám színekkel díszítettük fel a csoportot és az öltözőt is. Mi csináltuk az óvónéni segítségével, a dadus néni pedig felaggatta. Lufikat kasíroztunk, körmöcskéztünk, szőttünk-fontunk, boszorkány füzért ragasztottunk, és még Kisze babát is készítettünk. Eközben csupa mókás, vicces dalt énekeltünk, és tréfás verseket, mondókákat mondogattunk. Nagyon jó volt a hangulat. Hát még a farsang napján! Nagyon izgatott voltam. Vajon milyen lesz a mai nap? Hogy fogom magam érezni? Mit fogunk csinálni? – ezek a gondolatok foglalkoztattak leginkább.
Az ünnep napján farsangi fánkot vittem be, pontosabban csörögét, amit az anyukámmal együtt sütöttem. Szörpöt is, ahogy a többi gyermek. Volt aki pogácsát hozott, volt aki édes süteményt. Volt ott mindenféle finomság. Megcsodáltuk, megdicsértük egymás jelmezét. Kicsit izgultam, hogy az enyém vajon milyen fogadtatásra talál? Kiét tartja majd az óvónéni és a gyerekek a legszebbnek? Ekkor betoppant az óvónéni, aki őzike sutának, azaz őzmamának öltözött. A dadus néni gidának, a karbantartó bácsi pedig őzbaknak. Nagyon ötletes volt! Vilcsi nem hozott jelmezt. Nem tudom, hogy miért nem. Talán elfelejtették? Talán nem volt idejük csinálni? Vagy nem volt hozzá esetleg kellék? Ó, ha szólt volna, szívesen adtam volna neki! Biztosan találtunk volna valami hozzávalót otthon. De kár, hogy nem szólt! Nagyon sajnáltam és úgy láttam, hogy a többiek is, és ő is szomorú volt ezért. Ám az óvónéni adott neki egyet. Kivett a szekrényből egy fonott kosarat. Volt abban mindenféle! Vilcsi örömmel kutatott benne. Talált is egy méhecske jelmezt. Az tetszett neki legjobban. Az óvónéni segített neki átöltözni. Ha láttátok volna, hogy örült! Madarat lehetett volna fogatni vele!
A dadus néni sorban kirakta az ünnepi terített asztalokra: a süteményeket, poharakat, szörpöket, persze az aznapi naposok is segítettek. Mindenkinek volt egy saját szívószál a saját poharában, amire a jele volt rálaminálva. Ó, de szép volt! Nekem nagyon tetszett. Ekkor megszólalt a derűs, vidám farsangi zene. Végre elkezdődött a mulatság, amit már úgy vártam! Először jelmezbemutató volt. Minden jelmezt megtapsoltunk. Akin volt jelmez és be is mutatta, az vehetett elsőként egy aprócska meglepetést a fűzfavessző kosárból. Én is vettem és gyorsan be is tettem a zsákomba. Mindenkinek járt apró ajándék. Nagyon tetszett, hogy nem volt pontozás. Szerencsére az csak a mellettünk lévő csoportban volt. Lehet, hogy nekik úgy volt jó, ki tudja. Utána következett a zsákban ugrálás. Hogy mi mekkorákat estünk! De kit zavart ez! Gyorsan felálltunk és ugráltunk tovább. Én lettem az első. Az oroszlán jelmezes Palcsi meg is sértődött ezen és rám bömbölt. De nem foglalkoztam vele, csak siettem az ajándékomért. Egyébként a kiesőknek is járt. Ettől függetlenül leült duzzogni. Mivel senki se foglalkozott vele, gondolt egyet és visszajött játszani. Most székfoglaló következett. Nagyon izgalmas, muris játék volt, főként, hogy közben táncolni is kellett. Néha ráléptünk egymás lábára, illetve a sellő farkára. Szegény, majdnem orra esett! Aztán Csini rátaposott a tündér hosszú ruhájára is. Ilyenkor bocsánatot kértünk és nevettünk tovább. Viszont nem esett jól, amikor a boszorkány söprűje a tánc közben orrba bökött. Sajnos, jól belilult. Még majd azt fogja valaki mondani, hogy verekedtem. Pedig nem. Na, mindegy. Szóval most ő kért bocsánatot. A csokitorta etetés következett, ráadásul bekötött szemmel. Engem Csini etetett, neki is be volt kötve a szeme. Képzelhetitek, alig találta el a számat, pedig én is próbáltam hozzá közel hajolni. Belenyomott egy kanállal a hajamba, a szemembe, a fülembe, a ruhámra, de még az orrlyukamba is, amitől akkorát tüsszentettem, hogy egy adag csoki az ő ruhájára is ráfröcskölődött. Persze azért pár kanállal a számba is töltött. Végig jó nagyra tátottam, hátha így könnyebb neki. Nagyon finom volt. Azt hiszem Tünci hozta. Még a számat is megnyaltam utána. Ezután egy kicsit leültünk az asztalokhoz pihenni. Hm, jól elfáradtam a sok izgalomtól. De úgy látom, a többiek is - kacagtam el magam. Ettünk-ittunk, beszélgettünk, és ami a legfontosabb, közben jókat kuncogtunk.
Miután jól laktunk, táncverseny következett. Ó, de jó volt! Főként, hogy a szerelmemmel táncolhattam. Olyan szép nagy, kék, okos szeme volt és mosolygós szája! Mellékesen gyűltek az ajándékok is. Már alig fértek el a zsákomban.
Ekkor megfogtuk egymás vállát és végig vonatoztunk az összes csoporton. Ez tetszett, mert így legalább megcsodálhattam a többiek jelmezét is. Képzeljétek! Csak én voltam kukta az egész óvodában. A kukta sapkám és a fehér kötényem mindenki megcsodálta. Nagyon büszke voltam, hogy ilyen jó ötletem támadt és persze az anyukámra is, aki segített megcsinálni. Szóval miután végig utaztuk hosszú-hosszú vonattal az összes csoportot, megérkeztünk az aulába. Leültünk az egyik padra szépen sorban. Amikor minden csoport megérkezett és helyet foglalt, felcsendült a vidám zene. Megjelent egy nagyon vicces bohóc, aki bohóckodott nekünk. Olyan, de olyan vicces volt, hogy a hasunkat fogtuk a nevetéstől! De sajnos, ahogy egyszer mindennek vége szakad, úgy végéhez közeledett ez a muris nap is. Nagy tapssal jutalmaztuk Bohó- bohócot. Ismét beszálltunk a hosszú-hosszú vonatba és visszautaztunk a Csicseri csoportba. A Kisze tánc következett. Jelképesen elúsztattuk mondókát skandálva a közösen felöltöztetett seprőnket. Még arca is volt, rajta pedig orr, száj, szem és még szempilla is. A fején kendő volt. Idén lányruhát kapott. Igazán jól sikerült.
Kisze, Kiszi, Kiszőce
Ma nagy napra virradtunk,
Nem lesz semmi nyugalmunk.
Táncolunk és vigadunk,
Maszkabálban mulatunk.
Kisze, Kiszi, Kiszőce.
Szalmabábot készítünk,
Dudát, sípot zendítünk.
Kereplővel csődítünk,
Kisze babát égetünk.
Kisze, Kiszi, Kiszőce.
Betegséget elűzzük,
Egészséget őrizzük!
Böjti ételt készítünk,
Hosszú telet temetünk.
Kisze, Kiszi, Kiszőce.
Alighogy elúsztattuk a kedves Kisze babát, megjelent az óvodánk vezetője az ajtóban. Busójelmez volt rajta. Arcán egy álarc volt két szarvval, szörnyen csúf képével, - pedig nagyon szép volt igazából az arany hajával- de most szörnyen ijesztő - kezében pedig fülsiketítő kereplővel kerepelt. Nem elég hogy mindenki megrémült tőle, a torkunkban dobogott a szívünk, de még az a hangzavar, ami ott volt, hát az nem volt semmi! Sikoltoztunk, kiabáltunk, ahogy a torkunkon kifért. Képzelhetitek mi volt ott! Persze utána, amikor már elment, és megnyugodtunk, a szívünk sem vert már hevesen, jót nevettünk.
Mi így búcsúztunk a téltől. Végezetül mindenki kapott egy zsákbamacskát, amit csak otthon bonthattunk ki. Alig vártam, hogy hazaérjek! Tudjátok, hogy az enyémben mi volt? Hát találjátok ki!
Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...