Kép forrása: AI
Az irigy falevél.
Nyírfalevél fent egy ágon
hallgatja a varjakat,
hogy dicsérik lent a mélyben
az elszáradt gallyakat:
– Jaj, de jó lesz majd tavasszal
ez a sok lehullott ág.
– Így lesz majd a varjúfészek
a legszebb látványosság.
Irigykedik a falevél:
– De jó lent a gallyaknak.
Ő itt fent a fa tetején
nem is kell a varjaknak.
– Nem lehetek lenn a földön.
– Hát ez most milyen dolog?
– Velük mért kivételeznek?
– Az irigységtől sárgulok.
Meg is sárgult a falevél
itt volt már az ideje.
A mélységbe teremtette
az ősznek az ereje.
Ám a levél nem húzza ki
fészekrakás idejét.
Nem éli túl ő tavaszig
a télnek a hidegét.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fontos a számomra...