Az irigy falevél

Az irigy falevél.

Nyírfalevél fent egy ágon

hallgatja a varjakat,

hogy dicsérik lent a mélyben

az elszáradt gallyakat:

  – Jaj, de jó lesz majd tavasszal

ez a sok lehullott ág.

 – Így lesz majd a varjúfészek

a legszebb látványosság.

Irigykedik a falevél:

 – De jó lent a gallyaknak.

Ő itt fent a fa tetején

nem is kell a varjaknak.

 – Nem lehetek lenn a földön.

 – Hát ez most milyen dolog?

 – Velük mért kivételeznek?

  – Az irigységtől sárgulok.

Meg is sárgult a falevél

itt volt már az ideje.

A mélységbe teremtette

az ősznek az ereje.

Ám a levél nem húzza ki

fészekrakás idejét.

Nem éli túl ő tavaszig

a télnek a hidegét.