Barion Pixel

Az Óperenciás tengeren is túl.....


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Az Óperenciás tengeren is túl ….
 
 
Lassan kiürült az óvoda épülete. 
Már nem hallatszott az ovisok vidám nevetése. A gyerekzsivaj teljesen elcsitult. A takarító nénik is befejezték az óvoda termeinek felmosását és az óvónénikkel együtt készülődtek haza...

Kép forrása: Bodroghalmi Emese ( saját rajz)

Az Óperenciás tengeren is túl ….

 

 

Lassan kiürült az óvoda épülete. 

Már nem hallatszott az ovisok vidám nevetése. A gyerekzsivaj teljesen elcsitult. A takarító nénik is befejezték az óvoda termeinek felmosását és az óvónénikkel együtt készülődtek hazafelé.Mikor az utolsó óvónéni mögött is bezáródott a kapu, az egyik polcról nagyot ugrott a zöld plüss majmocska.

- Hahó! Tiszta a levegő! Gyerünk játszani!-      kiáltotta

A sok játék egy szempillantás alatt a szőnyegen termett.

- Mit játsszunk ma?- kérdezte a plüss nyuszi

- Bújócskázzunk.- kérte a lila póni

- Jó, de akkor te leszel a hunyó!- mondták neki a többiek

- Rendben.- válaszolta és nyomban számolni is kezdett.- 1, 2, 3, 4…..

Közben a plüss nyuszi, a félszemű mackó, a gurulós bárány, a bohóc és a zöld majmocska igyekeztek maguknak minél gyorsabban rejtekhelyet találni.

- Én inkább építek egy hatalmas várat. Csatlakozik hozzám valaki? – kérdezte a csacsi

- Én! Én!- kiabálta a terem másik végéből a zsiráf és már szaladt is hosszú lábaival a csacsihoz.

A zöld majmocskának egyszer csak megakadt a szeme Kincsecskén, a játék babán. Egyedül üldögélt az egyik sarokban.

 - Szia Kincsecske! Hát te meg miért nem játszol?

- Gondolkodok- felelte a baba

- De min gondolkodsz?- kíváncsiskodott a zöld majmocska

- Azon, hogy hová tűnik az, aki meghal. Tudod Pannika ma nagyon sokat sírdogált.Nem játszott. Velem se. Pedig velem mindig szokott. Ebéd után érte is jött az anyukája. Hallottam, amikor az óvónéninek azt mondta, Pannika nagymamája meghalt.Nagyon szomorúan mentek haza. 

Azt tudom, hogy ha valakit elveszítünk, akkor bánatosak vagyunk, sokat sírdogálunk és nem akarunk senkivel sem beszélgetni. Azt mondogatjuk: Nem láthatom soha többé! Hogy fogom kibírni nélküle!

- Igen Kincsecske. 

- De miért nem láthatja soha többé senki azt, aki meghal? Hová tűnik? Hová tűnt Pannika nagymamája Zöldi?

- Elmesélek neked valamit Kincsecske. 

Sok évvel ezelőtt történt itt az óvodában.

Egy szép napsütéses őszi napon beköltözött az óvoda kertjébe egy süni. Lili, egy nagyon aranyos kislány vette észre játék közben. Nyomban szólt is az óvónénijének.

Az óvodás gyerekek mind örültek a kis jövevénynek. De Lili a sajátjának érezte. Attól a naptól kezdve minden reggel szaladt a sünihez. Nevet is adott neki: Sün Saci 

Márti néni, az óvónéni megengedte, hogy Lili készítsen a süninek házikót dobozból, de meg kellett ígérnie, hogy időnként kiengedi belőle szaladgálni. Hamarosan elkészült Sün Saci háza, egy nagy kartondoboz puha mohával és falevelekkel kibélelve. Lili nagyon meg volt elégedve a munkájával.

A kislány mindennap meglepte valami finomsággal Sacit. Játékot is hozott neki otthonról, mert attól félt, hogy a süni unatkozik egyedül esténként.

Így történt azon a bizonyos reggelen is. Lili alig lépte át az óvoda kapuját, már futott is Sacihoz. Almát hozott neki. De Saci mozdulatlanul feküdt a dobozban.

     - Biztosan alszik-gondolta

     - majd később még meglátogatlak-mondta a süninek

Lili alig várta, hogy kimenjenek az udvarra játszani. Szaladt a sünihez.De Saci még nem volt ébren. Lili lekuporodott a süni házikója mellé. Nem akart játszani senki mással csak Sacival.Telt-múlt az idő és Lili egyre bánatosabban üldögélt.

Nagyon unatkozott Saci nélkül.

- Gyerekek sorakozó! Megyünk ebédelni!- hallatszott Márti néni hangja

Mindenki igyekezett beállni a sorba, mert tudták hogy aznap szilvás gombócot kapnak ebédre. Nagyon szerették.

Egyedül Lili gubbasztott tovább a kert végében. Nem mozdult a Süni mellől.-Lili sorakozó!- kiáltott türelmetlenül az óvónéni-Nem akarok bemenni! Még nem!- válaszolt a kislány - Ugyan Lili! Játszhatsz még uzsonna után is a sünivel. Gyere szépen, állj be a sorba!

      - De hát még nem is játszottam Sacival. Egy picit sem!- pityeredett el Lili

Az óvónéni odament a kislányhoz.

- Mi történt? Mi a baj Lilikém?- kérdezte értetlenül

- Saci olyan nagyon elaludt, hogy még mindig nem akar felkelni.- panaszolta 

Márti néni belenézett a dobozba és látta, a süni mozdulatlanul fekszik.

- Sajnálom kicsim, úgy látom a Süni már nem ébred fel többé. Meghalt. Gyere, menjünk be!

- De biztosan felkel nemsokára, csak egy kicsit még aludnia kell. Nem hagyom itt! Nem akarom!- kiabálta zokogva Lili

Akkorra már az összes kis ovis odasereglett a süni köré. Megrendülten álltak.

Márti néni lassacskán beterelgette a gyerekeket a terembe, Lilit is sikerült megnyugtatni kicsit. 

Végre leültek ebédelni. A szilvás gombóc most valahogy nem ízlett úgy az ovisoknak, mint máskor. Néma csend volt a teremben.

Ebéd után Márti néni körbe ültette a gyerekeket.

- Tudjátok gyerekek, ha valaki meghal elköltözik nagyon messzire. Az Óperenciás tengeren is túlra, fel a felhők közé egy csodálatos birodalomba és angyal lesz belőle. Attól fogva onnan vigyáz ránk. Látni és hallani fog bennünket, de többé már nem lehet közöttünk. Onnan nem lehet visszajönni. Sün Saci is ott lesz és hamarosan csodaszép angyal szárnyai lesznek. -mondta az óvónéni.

Lili megnyugodott. Most már tudta hová költözik a sünije.

Csak az aggasztotta, hogy nem lesz-e nagyon magányos ott egyedül.

      - Ha elveszítünk valakit, az nagyon rossz.- folytatta Márti néni

-  A szívünkben nagy űr keletkezik. Szomorúak vagyunk és sokat sírdogálunk. De sokkal könnyebb, ha beszélünk róla. Ha felidézünk közös emlékeket, esetleg közösen gyújtunk egy gyertyát annak az emlékére, akit szerettünk, de többé nem lehet velünk.Ajándékot is készíthetünk neki. Például egy szép rajzot.

- De hogy adjuk oda az ajándékot? -kérdezte Lili

- Aki meghal, azt eltemetik a földbe. És ha arra a helyre kilátogatunk, ott biztosan meghallgat minket az angyalunk. Oda kivihetjük az ajándékot is.

- Márti néni, mi is eltemethetjük Sacit?- kérdezte halkan Lili

Az óvónéni látta, mennyire el van keseredve a kislány. Végül így szólt.

- Miért is ne. Saci a mi sünink volt. -felelte 

A gyerekek szebbnél szebb rajzokat készítettek. Ezeket betették a dobozba a süni mellé.

A dobozt pedig felvitték az óvoda mögötti kis dombra. Ott temették el Sacit. Lili színes papírból egy csodaszép sünit készített, amit ráragasztott egy hurkapálcikára. Ezzel jelölték meg a helyet, ahol Sün Saci az igazak álmát alussza.

Később Márti néni tulipánt is ültetett arra a helyre. Lili nagyon sokszor ellátogatott még oda a szüleivel. Megöntözte a tulipánokat és gyönyörködött bennük. Örült, hogy az ő sünijének ilyen szép helyet találtak.

- Hm. Akkor Pannika Nagymamája is abba a csodálatos birodalomba költözik, fel a felhők közé, ahová Lili sünije ment?- kérdezte tűnődve Kincsecske

- Igen, miután eltemették.- válaszolta a zöld majmocska

- Értem. Előbb elkészítik azt a helyet, ahonnan üzenetet tudnak küldeni neki. Ahol elmesélhetik neki a fontos dolgokat, amin ő már nem vehet részt.

- Pontosan Kincsecske!

- Zöldi. Szerinted Pannika nagymamája találkozik abban a csodálatos birodalomban Lili sünijével?

- Biztosan.

- De jó lenne ha elmondhatnám Pannikának, hogy milyen szép helyre költözik a nagymamája és  nem is lesz egyedül. Biztosan kevesebbet szomorkodna. -ábrándozott a baba

- Na gyere Kincsecske! Eleget gondolkodtál már! Még egy kicsit játszhatunk mielőtt megérkeznek az ovisok.- szólt Zöldi.

- Én inkább rajzolnék most egy szép képet. -mondta a baba

- Jó, rajzoljunk együtt Kincsecske. Hozok papírt és ceruzát.

Másnap reggel Bori csodálkozva szaladt a sarokban üldögélő zöld majmocskához.

Hm. Határozottan emlékszem, hogy a polcra tettem a majmocskát.Hogy került ide a baba mellé? Valaki biztosan játszott vele éjszaka. –gondolta Bori, majd egy papírlapot emelt fel a baba mellől

Nahát! Ezt meg ki rajzolta?– tűnődött el a kislány.

A papíron egy süni lány volt. Épp tortát evett egy ősz hajú néni társaságában, miközben egy nagy felhő tetején üldögéltek.

- Óvónéni! Találtam egy rajzot itt a földön!- kiabált Bori

- Biztosan ott felejtette valaki tegnap. Nagyon szép lett! Gyere Bori, rakjuk ki a falra.

A rajzocskát mindenki megcsodálta, de senki nem tudja a mai napig, hogy került oda. Vajon ki készítette? Ti ugye tudjátok gyerekek? 

Emese, amatőr ìró

Ezt a mesét írta: Emese amatőr ìró

Pedagógusként dolgozok. Két gyermek anyukájaként és pedagógusként is rengeteg mesét olvastam már. Első mesémet kislányom születése után ìrtam és rajzoltam meg,mert az általam kitalált meséket szerette leginkább. Ezeket kisfiam is előszeretettel hallgatja mindig.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!