Csili csacsi és a bárányhimlő

Csili csacsi és a bárányhimlő.

 Csili csacsi kalandjai - Csili csacsi és a bárányhimlő

Szép, tavaszi reggelre ébredt Csili a csacsi. Mégsem volt kedve felkelni az ágyból.Nagyon gyengének érezte magát. A kedve is rossz volt már napok óta, mert barátja, Cseppke betegen feküdt otthon. A kis csacsi unatkozott nélküle az óvodában.

- Csili felkelni! Hasadra süt a nap! Elkésünk az oviból!- kiáltott Bársonyka, a mama

- Nem, nem akarok! Nagyon fáradt vagyok és fáj a fejem!- mondta nyűgösen Csili

- Ugyan már kisfiam! Tudom, hogy hiányzik Cseppke, de hamarosan meggyógyul és újra játszhattok együtt. Tessék felkelni!- mondta határozottan Bársonymama

De Csili nem akart felkelni. Bársonyka közelebb lépett kisfiához és gyengéden megsimogatta.

- Hű de forró a homlokod! Kisfiam te lázas vagy! Így nem mehetsz oviba!- szólalt meg aggódva a csacsi mama. Gyorsan lázcsillapítót adott Csilinek és jól betakargatta.

- Pihenj drága kincsem! Addig én készítek neked jó meleg mézes teát. Hamarosan jobban leszel.

Azzal kiment a konyhába. Délutánra Csili láza ismét magasra szökött. Arcán és pocakján apró tűszúrásnyi piros foltocskák jelentek meg.

- Jajj kisfiam! El kell mennünk a doktor bácsihoz.- mondta kétségbeesetten Bársonymama.

Hamar elkészültek és indultak is.

 - No, hadd lássam a kis beteget.- mondta a doktor bácsi

Megnézte Csili torkát. Azután meghallgatta a tüdejét. Végül megnézte az apró pöttyöket a testén.

- Bizony-bizony! Úgy látom elkaptad valakitől a bárányhimlőt az óvodában!- állapította meg a doktor bácsi , majd pontról pontra elmondta, mit kell tennie Csilinek, hogy meggyógyuljon. 

A kis csacsi eleinte élvezte, hogy nem kell oviba mennie. A lázcsillapítótól jobban érezte magát. Az apró pöttyök nem zavarták különösebben. Jókat játszott és sokat rajzolt. Csili testén azonban minden nap újabb és újabb pöttyök jelentek meg. Három nappal később már igazi nagy vörös pöttyök borították az egész testét. Ezek a hólyagszerű pöttyök már nagyon viszkettek.

- Csili nem szabad vakarni!- szólt a kis csacsira mamája.- Nagyon viszket!- mérgelődött Csili 

– De csúnya lesz ha elvakarod. Jobban fog fájni és lassan fog meggyógyulni.- mondta Bársonymama

Csili szenvedett és rettenetesen csúnyának érezte magát. Ráadásul még fürdenie sem volt szabad. Bársonymama azon törte a fejét, mivel tudná jobb kedvre deríteni kisfiát.

Végül támadt egy jó ötlete. A konyhából becipelt egy nagy asztalt Csili szobájába. Felfújt egy régi matracot és az asztal alá helyezte. Végül letakarta az asztalt két takaróval.

- Építettem neked egy kuckót, ahová elbújhatsz a játékaiddal. Párnát és takarót is vihetsz be, ha szeretnél.- mondta a csacsi mama 

- Aludhatok is bent? -kérdezte Csili

-  Hát persze!- válaszolta az anyukája. 

Csilinek nagyon tetszett új kuckója. Rögtön el is foglalta. Naphosszat játszott ott kedvenc játékaival. Ha fáradt volt, a matracon pihent egy jó nagyot. Bársonymama még az ebédet és a vacsorát is oda vitte neki. Csili csak az esti mosakodásra bújt elő.

Esténként a csacsi mama langyos , szódabikarbónás vizet készített egy lavórba.Azzal mosdatta le Csilit.A mosakodás végén Bársonymama a maradék vizet Csili nyakába borította. Ezt a kis csacsi nagyon élvezte, bár már nagyon várta, hogy rendesen megfürödhessen a kádban. Miután jól áttörölgette Csili egész testét a mamája, mentolos hintőporral szórta be. Így nem viszkettek annyira a pöttyök és nyugodtan tudott aludni. Így ment ez napról napra minden este.

 Eltelt két hét és a pöttyök szépen, lassan eltűntek .Csili újra pancsolhatott egy jót a fürdőkádban a sárga gumi kacsájával.