Csili csacsi óvodába megy

Csili csacsi óvodába megy.

Csili csacsi kalandjai - Csili csacsi óvodába megy

Csili, a kiscsacsi kinézett az ablakon.
Kint esett az eső, fújt a szél, de kedvét semmi sem tudta elrontani ezen a különleges napon. Ma van a 3. születésnapja. Ez azért is különleges, mert mától igazi nagy ovisnak számít. Holnap reggel óvodába megy.
Csili gyorsan felöltözött és kiszaladt a konyhába. Ott már várt rá a mamája, Bársonyka. Mindenhol színes lufik repkedtek és az asztalon ott pompázott egy hatalmas csoki torta.

-Boldog születésnapot kicsi kincsem! Fújd el    gyorsan a gyertyákat és kívánj valamit!- mondta  Bársonymama

Miután az ajándékot is átadta anyukája a kis vörös sörényes csacsinak, felvágták a tortát.
Jót falatoztak belőle.

A kiscsacsi egy pihe-puha mackó mellé még sok hasznos holmit is kapott, amire az oviban szüksége lesz. Igazi nagy ovisnak érezte magát.

A nap gyorsan eltelt, sokat játszott Csili az új macijával. Este izgatottan bújt ágyba. Nehezen jött álom a szemére, már a holnapi napra gondolt.

-Ébresztő! Ébresztő! Elkésünk az óvodából!-kiabálta reggel izgatottan.

Hamar elkészültek és kézen fogva elindultak az oviba.

-Ovis vagyok! Ovis vagyok! Már úgy várom, hogy megnézhessem a sok játékot és találkozhassak a többi ovissal!- ugrándozott Csili.

Ám, amikor odaértek az óvodához, váratlan dolog történt.

-Legyél jó kisfiam! Hallgass az óvónénire, ebéd után jövök érted.-mondta a mamája és egy puszit nyomott kisfia homlokára.
Csili nagyon megijedt. Erről nem volt szó!
- Ugye nem hagysz itt egyedül? A múltkor bent maradtál velem.
- Akkor csak megnéztük az ovit, hová fogsz járni. De most már ovis vagy, nekem pedig mennem kell dolgozni!
- Én is megyek veled! Egyedül nem maradok itt!
- Ne csacsiskodj Csili! Ovis nagyfiú vagy már!Ebéd után jövök érted!

- Nem, nem, nem akarom! Menjünk haza inkább!- kiabálta Csili egyre kétségbeesettebben.

Az óvónéni odalépett hozzá és megfogta a kezét.
- Gyere, megmutatom a sok játékot és megismerkedhetsz a többiekkel is. Jó lesz itt, majd meglátod!
Csili egyre csak kiabált, hogy nem akar maradni, de mamája már ajtón kívül volt. Az óvónéni az ablakhoz vezette: 
- Innen integethetsz anyukádnak!
Nem akarta elhinni Csili, hogy csak úgy itt hagyja a mamája. A kiscsacsi csak állt az óvoda ablakánál és nézte távolodó anyukáját.
Nem fog itt hagyni, biztosan nem. Visszafordul és azt mondja majd, hogy vicc volt.-gondolta magában, miközben potyogtak a könnyei.
De Bársonyka egyre csak távolodott.

Csili leroskadt egy székre. Senkihez nem szólt. Senkivel nem játszott. Egyre csak sírdogált.

Egyszer csak egy kislány lépett oda hozzá.
- Szia. Én Cseppke vagyok. Téged hogy hívnak és miért sírsz? Nincs kedved velem játszani? Leszel a barátom?

Cseppke addig-addig kérdezgette, hogy végül beszélgetni, majd játszani kezdtek. Hamar összebarátkoztak. Az egész délelőttöt együtt töltötték. Annyira belefeledkeztek a játékba, hogy észre sem vette Csili csacsi, mikor anyukája megérkezett.

Szia drága kincsem! Megjöttem! Mehetünk haza!- mondta Bársonymama
- Mama! Szia!- szaladt a kiscsacsi anyukájához
- Maradjunk még egy kicsit!- kérlelte
- Nem lehet, de holnap megint jöhetsz játszani! Búcsúzz el szépen!ö

Közben Cseppke anyukája is megérkezett.

A két kiscsacsi elköszönt egymástól és hazaindultak.

- Holnap biztosan jövünk mama? – kérdezte hazafelé Csili
- Igen 
- Jó! Holnap már nem leszek szomorú, ha itt hagysz egyedül. Már alig várom a holnap reggelt-mondta

Este boldogan hajtotta álomra a fejét. Új barátjára gondolt és arra milyen jókat fognak együtt játszani az óvodában.