Az ünnep

Az ünnep.

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy egérlyuk.  Abban lakott tizenkét digi- dagi kisegér a szüleivel és a nagyszüleivel. A szülők és a nagyszülők nem voltak olyan kövérek, mint a kicsik, sőt inkább soványak voltak, pedig igazán pazar volt az ősz.

A ködös, párás reggelek után jól esett nekik a gyengéd napsütés, jó volt érezni az avar illatát, hallgatni a száraz falevelek ropogó hangját, a szél zenéjét. A magvak, a gabona, a vadon növő fű, a gyümölcsök terülj- terülj asztallal kínálták őket.  Míg nagyapó, akit Bandi bácsinak hívtak Morzsit sétáltatta, addig nagyanyó, azaz Manci néni a pihe- puha tésztát gyúrta. Sütemény készült a nagy ünnepségre. Amíg édesapa, Gyuszkó bácsi fát vágott, addig édesanya, Nusika néni ünnepi terítéket varázsolt az asztalra. A tizenkét kisegér sürgött- forgott, és amiben tudott segített. Hamarosan elkészültek. Máris kopogtattak az ajtón.

Cukorbogyó lépett be elsőként. - Csókolom! – mondta udvariasan.  - Szervusz! Gyere be! – felelte Nusi néni. Azzal már pikk- pakk, be is szaladt icike picike lábacskáin. Egy csokor vadvirágot nyújtott át Nusi néninek. - Köszönöm szépen! Máris vázába rakom. - Közben már érkezett a többi vendég: Mucus, Picurka, Husika, Dagi, Bimbi, Buci, Pufi, Bubi, Cini, Cinus, Mici, és Muci. Mindenki illedelmesen köszönt és helyet foglalt az asztalnál. Közben csöngettek. Gyuszkó bácsi kinézett az ablakon. Csomagot hozott a postás. - Eredj ki Cincin, hozd be! - Máris szaladok, édesapám! – válaszolta. Így is tett. -

Bandi bácsi az asztalra tette, Manci néni kibontotta. Aztán ijedten hőkölt hátra. Látta ezt Nusi néni és jót kuncogott magában. Kivette a dobozból azt a valamit, de úgy, hogy se a kicsik, se a vendégek nem látták. Aztán hirtelen ellépett az asztaltól. - Meglepetés! – kiáltotta. - Cin- cin, cin- cin, cin- cin! – sikították torkuk szakadtából és ugrottak szerte- széjjel az inci- finci egérkék.

Tudjátok, hogy mi volt a meglepetés? Elmondom: egy óriási macska torta. Egy jó ideig csend volt az egérlyukban, még egy pisszenés se hallatszott. Mindenki elbújt, ahová csak tudott. Mucus a jobb sarokba, Picurka a bal sarokba, Husika fel a padlásra, Dagi le a pincébe, Bimbi a kancsóba, Buci a fazékba, Pufi a lábasba, Bubi a serpenyőbe, Cini Gyuszkó bácsi csizmájába, Cinus a kesztyűjébe, Mici a sapkájába, és Muci a kabátja zsebébe. - Gyertek elő inci- fincik, ez csak egy habos- málnás torta macska! Az ünnepségre vettem. Gondoltam, jó móka lesz. Nem is sejtettem, hogy ennyire megrémültök. -

Továbbra is csönd honolt, semmi nesz, semmi mozgás. Aztán kikandikált egy pár fülecske, aztán kettő, három, aztán egy farkinca is… lassan mindenki előbújt, és óvatosan, lábujjhegyen közeledett a habos- málnás torta macska felé. Tényleg nem volt igazi. Mindenki visszaült a helyére és lassacskán visszatért a jó hangulat.

Manci néni felszeletelte, Nusi néni szétosztotta. Mindenki kapott egy- egy szeletet. A két fülét Mucus és Cincin kapta, az orrát Picurka, a farkincáját Husika és így tovább. A marcipán bajszából mindenkinek jutott egy. Nagyon finom volt. Miután elfogyasztották, megnyalták a szájuk szélét, majd iszogattak, beszélgettek, sőt volt, aki a táncot ropta.  Amikor eleget ünnepeltek, a vendégek megköszönték a vendéglátást, és elbúcsúztak. Cincin kísérte ki őket az ajtóig. Miután az utolsó látogató is elment, visszament a többiekhez.

Odakint táncot jártak a falevelek, lassan- lassan hulltak le a földre, amíg teljesen be nem takarták a fázó földet.

Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/