A varázslatos Fitnesz Lady

A varázslatos Fitnesz Lady.

Egyszer volt, hol nem volt, volt valahol a Fundoklia környékén, egy fitneszterem. Ebben a fitneszteremben tartotta az óráit a varázslatos Fitnesz Lady. Hogy miért volt varázslatos? Képzeljétek, varázs ereje volt! Legfőképp idősebb nyugdíjas nénik jártak hozzá a terembe. A legtöbbnek már volt valami baja. Az egyiknek a háta fájt, a másiknak a lába, harmadiknak a karja, negyediknek a gerince és még sorolhatnám. Persze volt, aki makkegészséges volt. De ne szaladjunk annyira előre! Azt kérdezitek, hogy mi az a Fundoklia? Ez egy völgy, egy védett terület. Mélyén több barlangüreg található. Egyik része réges-régen ősemberi vadásztelep volt. Gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. Mivel most nyár eleje van, így épp a csinos árvalányhaj hosszú selymes haja csillog-villog a réten. Itt lakik a pannon gyík, a kuvik, a gyurgyalag, a futrinka, a bikapók, a sisakos sáska, a fűrészeslábú szöcske és a fürj. Sőt a rézsikló, a gyík és sok-sok énekesmadár is itt fészkel, így a vörösbegy, a búbospacsirta, a poszáta, a gyurgyalag és a cinke. Nagyon szép hely! Szóval a Fundoklia környékén van a fitneszterem, ahova tornázni jártak az idősebb és a még idősebb hölgyek. Azért jártak ide rendszeresen, mert tudták, hogy az egészség, az nagy kincs. Ráadásul a Fitnesz Lady, akit Évinek hívnak, még a jó hangulatról is gondoskodott. Már javában ment a vidám mozgás, mikor megérkezett egy kedves, szőke hölgy. Gyorsan ő is becsatlakozott.

- „Te is felébredtél?” – kérdezte derűsen Évi.

- Mindenki felkapta a fejét és mosolyogva nézett oda, amerre szólt a kérdés.

- „Elnézést kérek!” – pironkodott a kedves, szőke hölgy. Aztán folyt tovább a senior torna, mintha mi se történt volna.

- „ Úgy látom, hogy nem vagytok itt.”- mosolygott ismét mindenki a Fitnesz Lady humorán.

- Egy sötét szőke hajú hölgy már nagyon lihegett, jól elfáradt a mozgássorozattól, épp azon gondolkodott, hogy a következőt észrevétlenül, valahogy kihagyja. Ám az élesszemű, mindent látó Évi ezt is észrevette:

- „Látom, hogy mire készülsz!” – mondta a hölgyre nézve a szokásos huncut mosollyal. Aztán ő is elnevette magát és természetesen nem próbálkozott újra, hisz úgy a jó, ha végig csinálja a gyakorlatokat.

Az egész óra alatt szórakoztató, könnyűzene zene szólt. Olykor-olykor táncra buzdította a néniket, amit sokan szerettek. - „Jaj, de jó! Úgy szeretek táncolni!” – kiáltott fel vidáman a fekete hajú hölgy. - „Én is! Én is!” – mondták többen is lelkesen.

Te szeretsz táncolni? Hej, hogy milyen jól, egyszerre, fitten és ritmusra mozogtak a hölgyek! Persze azért olyanok is akadtak, akik nem tudtak lépést tartani a ritmussal, az ütemmel, vagy éppen ellenkező irányba fordultak. Ilyenkor jókat kuncogtak és folytatták tovább. Az egyik sötétszőke hölgy már nagyon szégyellte, hogy milyen botlábú,- legalábbis ő úgy érezte, - annak ellenére, hogy tudta, hogy nincs egyedül. Voltak mások is, akik hasonlóképp hibáztak. De hát nincs is tökéletes ember! Így hirtelen ötlettől vezérelve beszaladt a mosdóba. Kicsit megmosta az arcát, majd megtörölte felfrissítésként, mert melege is volt. - „Hova mész?”– kérdezte az élesszemű, mindent látó Évi a szokásos huncut mosollyal. De ő talán meg se hallotta siettében. A hölgy hamarosan visszajött és mintha mi se történt volna, becsatlakozott a táncolók közé, immár újra lelkesen. Most azt érezte, hogy sokkal jobban táncol, mint azt megelőzően. Szemmel dicsérte a Fitnesz lady is. Azt hiszem, hogy irigyelnétek őket, sőt még a szájatokat is eltátanátok, hogy milyen ügyesen, ritmusra mozogtak!

Néha- néha a bal sarokban levő idősebb nénik csicseregtek erről-arról, persze közben végezték a gyakorlatokat is.  - „Miről van szó? Én is szeretném hallani!” – mondja a mindent látó Fitnesz Lady.  - „Semmi, semmi!” – mondták kacagva. Olykor-olykor beszólt valaki valami mókás mondatot. Olyankor mindenki a hasát fogta a nevetéstől.  -  „Vegyétek a kezetekbe a gumiszalagot!” – mondja Évi. „Most szalaggal fogunk dolgozni.” Mindenki igyekezett amennyire csak tudott, ügyesen, jól, pontosan dolgozni.  - „Vigyázzatok, jól fogjátok meg, mert vissza is csaphat, mint csúzli vége!” - tanácsolta Évi a tornászhölgyeknek. Óra vége felé egyre jobban lankadt a figyelem, a lendület, a lelkesedés. Homlokokon izzadtságcseppek gyöngyöztek, mindenki egyre fáradtabban, de azért csinálták, mert tudták, hogy milyen fontos a mozgás. milyen nagy szükség volt rá. - "Anyukám, puszil, üdvözöl titeket, jól van es tudja, hogy erősek vagytok, végig tudjatok csinálni. Anyukám jól van!" - „Nincs Micimackó has! Ne toljátok ki a hasatokat, húzzátok befelé” – tréfálkozott mindenkit újra mosolyra fakasztva a még mindig lendületesen velük tornázó Fitnesz Lady a hasizom gyakorlatoknál.

Óra végén meghökkenve, leesett állal, egymás után szólaltak meg a korosodó hölgyek: - „Nem fáj a gerincem!” - „Milyen izmos lettem!” - „De jól esett!” - Csodát tettél velünk! Varázslat történt! - Végre nem billegek, mint a róka farka! - Nem dülöngélek úgy, mint az ittas ember! – mondták örömtől sugárzó arccal. – „Jövünk legközelebb is!” - „Rendben van! Szeretettel várunk!” – mondta a szokásos vidám mosolyával a varázslatos Fitnesz Lady.