Húsvét van!

Húsvét van!.

Tavasz lett. A nap egyre melegebben sütött, a szél gyengén fújt. Kisarjadt a fű, előbújt az illatos ibolya, a krókusz, a nárcisz, a jácint és a tulipán. Az orgona épp most bontotta bimbóit. Előbújtak a katicák, az égen lepkék kergetőztek. Madarak trilláztak oly szépségesen, hogy öröm volt hallgatni! A kerítésnél barka nyújtózkodott. Ma épp Virágvasárnap volt. A hagyomány szerint tilos volt a munka, főként a mulatság. Volt ahol úgy tartották, hogy ekkor nem szabad táncolni, mert letáncolnák a fákról a virágokat. A népszokás szerint ilyenkor kell elvetni a virág magvakat, mert akkor szebbek és illatosabbak lesznek. Hát mi is éppen így tettünk. Utána átjöttek a szomszédból a barátaink. Szalmabábut készítettünk. Nagyon csúnyára sikeredett. Volt két szeme, orra, szája, két füle, sőt még haja is. Rongyos ruhába öltöztettük, a fejére kendőt tettünk. Egy ideig még mustráltuk őket, majd levetkőztettük, szétszedtük, s úgy dobtuk a vízbe a kisze babát, majd szalmacsomót dobtunk utána. Ezt követően körbe táncoltuk. Nem sokkal később villőfákat hoztunk, mi legények a barátainkkal a lányok számára. Fehér szalagokkal és kifújt tojásokkal díszítettük. – Elég volt már a télből egy jó időre! – kurjantottam jó hangosan a fiúkkal együtt. Miután kijátszottuk magunkat, a szomszéd fiúk elköszöntek és hazamentek. Mi itt maradtunk.

Közben közeledett a Húsvét. A lányok édesanyával húsvéti tojást, hímes tojást, írott tojást, piros tojást és berzselt tojást készítettek. Miután elkészült barka ágra akasztották. Milyen szép volt! Sokáig gyönyörködtünk benne! Aztán egy jó játékot találtunk ki. A dombról legurítottuk a fiúkkal a gipsztojásokat, ezeket tegnap készítettük, és lent a lányok elkapkodták. De jó volt! Jókat kacagtunk közben. Utána még játszottunk tojáskeresőt, tojástáncot jártunk és a tojásfutás is nagyon izgalmas volt. Jól elfáradtunk! Édesanya behívott minket, hisz öreg este volt már. Másnap reggel Húsvét lett. Gyönyörűen felöltöztünk, apával, majd kirángattuk anyát, és a lányokat a kúthoz. Nyakukba zúdítottunk egy nagy vödör vizet. Hát hallottátok volna, hogy sikítoztak! Még a héja, meg a vércse se vijjog ekkorát! Mi meg jókat nevettünk. Utána beszaladtak a házba és gyorsan átöltöztek, mert csurom vizesek lettek. Az asztal meg volt terítve finom ételekkel: sonka, bárány husi, tojás, és még sütemények is roskadoztak rajta. Annyit ettem, hogy majd kidurrantam! Evés után kimentünk a kertbe csokitojást keresni. Képzeljétek, mindegyikünk talált egyet, a bokor aljába volt eldugva. Szaladtunk haza, hogy megmutassuk édes szüleinknek. Olyan boldogok voltunk. Persze aztán megettük az egészet.

Egyszer csak azt láttuk, hogy a szomszéd macskája kisurrant a kerítésen és elkószált. Pedig szólt neki a gazda, hogy:

Drága kiscicám!
Ne menj ki a kerítésen túlra,
jöhet egy autó a főútra!
Hatalmas a kert, fa is van elég,
ha jő Morzsi, egy jó kis menedék!

De a cica nem hallgatott a jó szóra, és beleesett a folyóba. Még szerencse, hogy csak állt és nem sodorta, s belekapaszkodott egy fapadlóba. Nyávogott hangosan kétségbeesésében: Miaú- miaú- miaú. Meghallotta ezt a gazda, máris sietett a cica kiszabadítására. Az ázott Cirmit meleg plédbe bugyolálva vitte haza a gazda. A cica napokig ki se mozdult a házból. Az ablakból nézelődött erre, meg arra. Telt, múlt az idő. Már majdnem el is felejtettük az esetet. Egyszer csak azt hallottuk, hogy a szomszéd macskája kisurrant a kerítésen és elkószált. Pedig szólt neki a gazda, hogy:

Drága kiscicám!
Ne menj ki a kerítésen túlra,
jöhet egy autó a főútra!
Hatalmas a kert, fa is van elég,
ha jő Morzsi, egy jó kis menedék!

De a cica nem hallgatott a jó szóra, és valahogy, ki tudja, hogy, kimerészkedett a tópartra. Ott beleakadt egy kampóba, ami a horgászbot damilján volt. A kampót egy ember felrántotta, mert azt hitte, hogy kapás van, pont úgy, mint vízből a halat. A cica pedig jó messzire elrepült és egyszer csak rázuttyant egy fa ágára. A fa ága pedig olyan erővel, ahogy ráhuppant Cirmi, olyan lendülettel vissza is repítette egészen a kertükbe. Úgy beütötte a cica a hátsóját, ahogy lepottyant a fűbe, hogy jajgatni kezdett: Miaú- miaú- miaú. Közben csillagokat látott a feje fölött és forgott vele a világ.  Meghallotta ezt a gazda, sietett a cicához. Ölébe kapta Cirmit, s cirógatva vitte haza a gazda. A cica napokig ki se mozdult a házból. Az ablakból nézelődött erre, meg arra. Telt, múlt az idő. Egyszer csak azt hallottuk, hogy a szomszéd macskája már megint kisurrant a kerítésen és elkószált. Pedig szólt neki a gazda, hogy:

Drága kiscicám!
Ne menj ki a kerítésen túlra,
jöhet egy autó a főútra!
Hatalmas a kert, fa is van elég,
ha jő Morzsi, egy jó kis menedék!

De a cica nem hallgatott a jó szóra, és megint csak kimászott a kerítés alatt épp akkor jött arra egy autó. A hatalmas kürtszóra Cirmi megijedt és visszaszaladt a kertbe. Többé sose rakoncátlankodott! Így történt.

Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/