Az utolsó szamóca.
Erdőszéli tágas réten élt egy szelíd pillangó. Kedves és jószívű volt mindenkivel, sosem ártott senkinek, és ha tehette, segítségére volt annak, aki rászorult. Történt egyszer, hogy búzavirág-otthonán ringatózva nagyon megéhezett a nyári melegben. Kivételesen nem virágporra, hanem más édes nedűre vágyott, s fel is kerekedett, hogy találjon magának valami finom harapnivalót.
- De jó is lenne egy kis friss szamócát kóstolgatni, úgy megkívántam, - sóhajtotta. A közeli erdőszélen sok szamóca nőtt, azonban a termés már megérett, nagyját rég elkapkodták az erdő, mező állatai. Alig-alig akadt megmaradt szamóca, amit még nem vett észre senki a levelek rejtekében. A pillangó nagyon sokáig repkedett fel-alá, kutatta tekintetével a zöldet, mígnem észrevett egy élénk piros foltot. Nagy örömmel iparkodott oda, hogy lakmározzon az áhított finom gyümölcsből. Ám ahogy odaért és belekóstolt volna, zzz, zümmögő hangra lett figyelmes. Egy fekete-sárga csíkos darázs épp ugyanakkor érkezett, mint ő.
- Azzzt a szamócát én fogom megenni! - zizegte mérgesen a pillangó felé. A pillangó nem szokott hozzá, hogy valaki ilyen barátságtalanul beszél vele.
- Egyszerre találtuk, miért nem felezzük el? - kérdezte a darazsat. - Akkor jut neked is, nekem is, mindketten jól járunk.
- Még mit nem! Ezzz a szamóca csak az enyém. Ha kell, küzzzdjünk meg érte - és a darázs megvillantotta hegyes fullánkját. A pillangó nagyon megszeppent.
- Én nem szeretnélek bántani téged, - horgasztotta le a fejét és tovább repült, hátha talál még egy szamócát. Megpillantott egy másikat, lent, majdnem a földön. Már szállt le érte, amikor csáprágók izgatott csattogását hallotta meg és egy hangya bukkant fel a fűszálak közül.
- Csak nem az én szamócámat akarod? - támadt neki a pillangónak. - Én már messziről megláttam, az enyém. Vagy tán harcolni akarsz érte?
- Én nem bántok másokat - mondta reménykedve a pillangó. - Ha elfeleznénk a szamócát igazságosan, mindketten jóllaknánk belőle.
- Nem osztozkodom! Ha kell, vedd el! - csattogott a hangya. A pillangó szomorúan repült tovább. Feljebb, majdnem a bokrok száránál megpillantotta a harmadik szamócát. Ezúttal már nagyon óvatosan repült oda, nehogy megzavarjon bárkit, akinek még arra a szamócára fáj a foga. Jól sejtette: a szamóca mellett, a levelek között kövér pók készülődött a lakomára. Leereszkedett hálójából, hogy a rovarcsemege után egy kis szamócanedűvel csillapítsa szomját.
- Ez az én prédám. Menj innen vagy megbánod - figyelmeztette gorombán a pillangót, aki ezúttal már alig merte elrebegni:
- Együtt találtuk, felezzük el igazságosan, hogy egyikünk se járjon pórul.
Az irigy pók olyan fenyegetően nézett erre, hogy szegeny pillangó jobbnak látta odébbállni. Egy darabig még repkedett a szamócaültetvény fölött, reménykedve, hátha talál egy újabb, akár egészen apró szemet, de hiába keresett, kutatott, nem bukkant több szamócára. Nagy szomorúan, lehorgasztott csápokkal és üres kézzel indult haza.
Eközben a darázs, a hangya és a pók szamócalakomára készült. Ám ahogy nekifogtak volna, egyszer csak hihetetlen dolog történt: mind a három szamóca, amit maguknak tartogattak, egy szempillantás alatt összeaszott, elfonnyadt. Ehetetlenné vált a darázs, a hangya és a pók zsákmánya is.
- Hát ez meg hogy lehetséges? Mi történt? - kérdezte kétségbeesetten a három bogár. Ekkor egy varázslatos kis lény bukkant fel előttük. Úgy nézett ki, mint egy egészen apró kislány. Piros, pettyes szamócaruhácskát viselt, köpenye szamócalevélből készült. Apró szárnyain odareppent a darázs, a hangya és a pók elé.
- Ki vagy te? - kérdezték azok csodálkozva.
- Én a szamócatündér vagyok, - felelte a különös kislány. - Én vigyázok az erdei szamócákra. Gondozom őket, hogy gazdagon teremjenek, jusson belőlük mindenkinek, aki enni szeretne. Én varázsoltam el a szamócáitokat. Láttam ám, hogy milyen irigyek voltatok, milyen csúnyán viselkedtetek a pillangóval, aki kész lett volna megosztani veletek, amit talált. Ti azonban a kedvességét gorombasággal, fenyegetőzéssel viszonoztátok. Szerintetek az ilyen állatok megérdemlik, hogy kapjanak a szamócámból?
Elszégyellte magát a darázs, a hangya és a pók. Rájöttek, hogy nem csak irigyek voltak, de egy lehetséges barátságot is elutasítottak azzal, hogy elkergették a pillangót ahelyett, hogy közösen lakmároztak volna a finom gyümölcsből.
- Igazán sajnáljuk. - horgasztotta le a fejét bánatosan a három bogár.
- Látom, őszinte a megbánásotok, így adok lehetőséget nektek arra, hogy jóvá tegyétek - mondta a tündér. - Mutatok nektek egy darab szamócát, az utolsót, ami ezen a nyáron termett. Csak ez az egy maradt, gondoljátok meg jól, mihez kezdetek vele!
Így is lett. A szamócatündér elvezette a darazsat, a hangyát és a pókot az utolsó szamócához, ami egy jókora levél alatt lapult. Aztán ahogy jött, el is tűnt, csak szárnyai rebbenése hallatszott még egy darabig az erdő mélye felől.
- Vigyük el ezt a szamócát a pillangónak bocsánatkérésül! - döntött a három bogár.
- Én a hálómból kosarat fonok, hogy ne sérülhessen meg, amíg visszük - mondta a pók.
- Én gyűjtök még mellé néhány finom bogyót - tette hozzá a hangya.
- Én pedig elrepítem a csomagot a pillangónak - így a darázs.
Mindhárman meg is tették, amit mondtak. A hangya ízletes válogatást gyűjtött össze erdei bogyókból, virágszirmokból. A pók puha kosarat font, amibe beletették a szamócát és a többi finomságot. A darázs pedig felkapta a megpakolt kosarat és huss, felrepült vele. Így indultak a mezőre, a pillangó után. Rá is bukkantak: búzavirág-otthonának egyik szirmán üldögélt nagy búsan.
- Kedves pillangó, kérlek ne haragudj ránk, amiért olyan gorombák és irigyek voltunk veled - szólították meg. - Te jószívű voltál és meg akartad osztani velünk, amit egyszerre találtunk, mi pedig elüldöztünk téged. Most már látjuk, mennyire csúnyán viselkedtünk. Kérlek, fogadd el tőlünk ezt a kis ajándékot, bocsánatkérésül. A szamócatündér megmutatta nekünk, hol terem a legutolsó szamóca. Elhoztuk neked, csak a tiéd.
Nagyon megörült a pillangó!
- Köszönöm a kedvességeteket. De inkább gyertek, együk meg együtt a szamócát és a többi finomságot. Jut bőven mindannyiunknak, és jobb társaságban enni, mint egyedül befalni az egészet. Egy kis búzavirág szörpöm is van, hogy a lakoma még ízletesebb legyen.
A darázs, a hangya és a pók boldogan csatlakoztak a pillangóhoz. Az egymással megosztott elemózsiából bőven jutott mind a négyüknek, ők pedig jó barátok lettek, és azóta gyakran látják egymást vendégül valamelyikük terített asztalánál.
Ezt a mesét írta: Hirfael amatőr író
Gyerekkorom óta találok ki meséket, rajzolok. Óvónéniként mindkét szenvedélyemnek nagy hasznát vettem, igyekeztem a gyermekek mindennapjait saját mesékkel és a hozzájuk kapcsolódó illusztrációkkal gazdagítani, színessé tenni. Jelenleg a pici lányommal vagyok itthon - most leginkább ő inspirál engem új alkotásokra, melyek közül néhányat itt is megosztok.