Balga szunyog.
Langyos vizű, csendes tóra
Rávetül egy napfény csóva,
Harmatra vár tikkadt virág,
Élénkül a vízi világ.
Nádas alján béka lapul,
Vadász-lesben gyomra vidul
Teljesül tán szíve vágya,
Szúnyog-comb lesz vacsorára?
Vérszívóknak hada zendül;
Szárnyal, csapong – a lég pezsdül!
Szúnyog legény merész pózzal
Incselkedik bátor szóval:
Breki béka! Brekeke!
Zúgom-búgom: Jer ide!
Kapj el engem, hogyha tudsz:
Elhibázod, ha izgulsz!
Fürge nyelvű kecskebéka
Felfigyel a hetyke hangra:
Vörös színű alkonyóra
Estebédre hívogatja…
Rugó-lába megfeszülve,
Röpte íve kicentizve,
Békaterpesz jól kitárva,
Éhen tátong fülig-szája.
Hamm! Bekapja, túl van rajta!
Szúnyoglányka árván sírja:
Ne kísértsd a sorsot, hogyha
Nem vagy biztos a dolgodba’…
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Kaiser Attila László író, nyugdíjas újságíró
ÖNÉLETRAJZ KAISER LÁSZLÓ néven közvetlenül a Ratkó-korszak nyitánya előtt, a Bak jegyében születtem, de egyáltalán nem Ratkó-gyerekként. Szüleim talán nem is tudtak a rendkívül szigorú abortusz-törvényről és a gyermektelenségi adóról… A szovjet hadifogoly-haláltábor borzalmait évekig viselő apám hazatérve szétdúlt gazdaságot talált a valaha virágzó családi birtok...