Büszke veréb

Büszke veréb.

BÜSZKE VERÉB

        Balkon árnyékából tarka madár szól,

        Megpihenő vándort szapul a szó…

        Korláton csivitel, a földön szemre lel,

        S pislog: őt pirongatja a tollászkodó:

       Tollad rút, borzas, színe se szép!

Lépésed ugrás: Csúnya veréb!

Látványod bénít, hangod kedvetlenít,

Csak annyit tudsz szólni, hogy csip-csirip?

        Duzzadó beggyel, papagáj nyelvel:

Becsmérlő, bántó, öntelt a szó…

Színpompás volta, emberhang trilla,

Kalitka-létről árulkodó.

        Különb vagy elven, ne bánts te engem!

         (Szerényen, halkan koppan a szó)

Rab vagy te mégis, engem a szél visz,

Cserélni veled nem csábító!

Pocsolya a tükröm, a porban fürdöm

Felborzolt tollamon szürke a szín

De mert szabad vagyok, múlók a koldus-napok:

Rács nélkül nem gondom, ha nincs semmim!

Nemesfém tálcán, aranyos csutorán

Magot, vizet én nem kapok,

Elhullott étekkel, sürgető begyemmel

Tengődök… - de szabad vagyok!