Bárányfelhő

Bárányfelhő.

A báránykák úgy döntöttek, hogy az égen összegyűlnek.

 A Földön az emberek felhőnek nézték őket.

A báránykák ezen nevettek, hallották, mit mondanak odalent.

Gondolták, megtréfálják a népet, ezért kieszeltek egy cseleset.

Ez a felhívás hangzott el tőlük: Gyertek, takarjuk el a napot előlük!

Had higgyék, hogy felhő lett belőlünk!

Közelebb húzódtak egymáshoz, tőlük a napocska ki sem látszott!

Hűvös szellő fújdogált, előkerült a kardigán.

A farkas meglátta őket, nagy haraggal ordibált,

és akkorát ugrott, hogy a nyáj közepén landolt.

A bárányok megijedtek, szétszaladtak, remegtek.

Az ég tiszta kéken ragyogott, a Nap vidáman kibújt, és így szólt:

Itt vagyok emberek! Lesz még melegetek!

Lekerült a kardigán, mindenkit a napfény járt át.

A történet így ért véget, azóta minden bárány a Földön béget.

A felhők megirigyelték őket, ezért sokszor mintázzák mindet.

Ilyenkor mondják az emberek: Nézzétek, bárányfelhő borítja az eget!