Benedek eteti a vadkacsákat

Benedek eteti a vadkacsákat.

Bendi lépked. Halkan.

Kis csizmája toppan

járdaszegély mentén.

Bíbor szőnyeg zörren,

letört faág reccsen

cipőnk talpa alatt.

Récemama röppen,

Nádi szélben libben

óvó-védő szárnya.

Száraz nádszál zizzen,

jobbra-balra billen,

kacsacsapat sejlik.

Bendi kiált: Gyertek!

Dobunk magot nektek,

jöjjetek, egyetek!

Parthoz úsznak sorban,

csipegetnek nyomban.

Öt kis tarka kacsa.

Hasuk alatt csobban,

magok körül loccsan,

fodrozódik a víz.

Hat marékkal adtunk,

holnapra is hagytunk –

kiáltja nevetve.

Pihe-puha tollat

kerget a szél. Nyolcat

gyűjtünk pár perc alatt.

Réce-, galamb-, hattyú-,

rigó-, harkály-, varjú-

tollak. Mind gyönyörű.

Otthon füzérfényben

cérnaszálon libben,

csillan sok tollpihe.

Bendi este érvel,

Tóhoz menjünk – kérlel –

holnap kora reggel!

Öt kis kacsa várja,

lesz-e uzsonnája.

Mondták: viszlát, háp-háp!