Boróka, várlak


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Tomika egyre többször kérdezgette szüleit, hogy hol vették Zoét a szomszéd néniék, és Nimródnak, a szomszéd fiúnak miért van testvére, neki pedig miért nincs? 
− Hol lehetne rendelni nekünk is egy ilyen aranyos kis Zoét? – fordult édesanyjához. Anya az...

Kép forrása: pixabay

Tomika egyre többször kérdezgette szüleit, hogy hol vették Zoét a szomszéd néniék, és Nimródnak, a szomszéd fiúnak miért van testvére, neki pedig miért nincs? 

− Hol lehetne rendelni nekünk is egy ilyen aranyos kis Zoét? – fordult édesanyjához. Anya az ölébe ültette a kislegényt, átölelte, és halkan ezt mondta:

−Lehet, hogy majd csak akkor lesz testvérkéd, amikor már hat gyertya lesz a születésnapi tortádon. 

Tomi elszomorodott. Kiment édesapjához a teraszra, őt is megkérdezte:

− Apa! Tudsz hozni nekem kistestvért? Apuci, tudod, mit?  Szülinapomra csak egy ajándékot kérek, egy kisöcsit – aztán azonnal hozzátette még, hogy – vagy egy kishugit.

− Kisfiam, nekem előbb még meg kell gyógyulnom. Majd, ha nem kell kezelésekre mennem, és egészséges leszek megint, akkor talán lesz nekünk is kisbabánk. Egy picurka csecsemő hamar megbetegszik, nagyon kell vigyázni rá. – magyarázta halkan, figyelve gyermeke tekintetét. 

Tomi gyorsan bekucorodott apa ölébe.

− Én is szeretném, hogy szülessen kistestvéred – folytatta, és megsimogatta a csöppség arcát. 

 

− Ma is a virágos utcákon sétálunk haza? – kérdezte néhány nappal később a kislegény, amikor kiléptek az óvoda kapuján. − Megszagolom az összes virágot: a járda mellett, az árokban, sőt még a házak kerítésein kikandikálókat is! Anya, nézd! Rózsaszín margaréta! Meg lila! Mennyi! 

– Ezek őszirózsák, nem margaréták. Őszirózsák – magyarázta türelmesen az anyuka.

– Mennyi testvéred van! – simogatta meg a kisfiú az egyik nagyobb bimbót. –  Milyen jó a virágoknak, mert sok testvérkéjük van! – csilingelt a hangja a csendes utcán. 

 

Néhány héttel később már az adventi naptárt nyitogatta reggelente Tomi. 

– Hű, milyen sok kártya! Mennyi rajz! – kiáltotta boldogan, aztán kissé elbizonytalanodva megkérdezte: − Ki kell színezni? Ezzel hogyan kell játszani? – 

− Drága kincsünk!  Egy nagy naptárt kaptál. Itt fent vannak összefűzve aprócska szalagokkal a lapok. Minden nap ki kell bontani egy masnit, szép sorjában egy lapot kell levenni. Amikor az utolsó laphoz érünk, akkor már lehet, hogy itthon lesz a kistestvéred. A doktor néni azt mondta, hogy körülbelül ennyit kell aludni addig, mint amennyi kártyát találsz ebben a kis zsákban.

– Ez igaz? Születik kistestvérem? – sikoltotta örömében, aztán tapsolt, befutott a szobájába, és hozott néhány játékot, amikkel majd együtt fognak játszani.

– Anya, ugye nagyon örülsz? – bújt oda hozzá. 

– Nagyon, kicsim. A kis húgod itt van a pocakomban. Már akkora a fejecskéje, mint egy kis mandarin. 

 Ettől kezdve minden reggel és minden este egy kicsit a Picinkéről is beszélgettek. Tomi hívta így. 

– Megsimogathatom a pocakodat? Alszik a Picinkénk? 

– Majd az én táskámba tegyük a samponját, én akarom hazavinni – jelentette ki a drogériában, de ebben nem volt hiszti, csak szeretet és gondoskodás. 

 

Már csak néhány lap volt hátra a naptárban, amikor édesapja behozta a kiságyat a tárolóból.

– Gyere, kisfiam, szereljük össze! – 

– Én melyik ruhával töröljem? – kérdezte édesanyját, aki a rácsokat fertőtlenítette. 

– Tomikám! Ma megmutatjuk, melyik kórházban születik a húgocskád. Hármat alszik anya bent a babával, és már itthon is lesznek – szólt apa másnap a délutáni alvás után. 

– De én azt akarom, hogy itt legyen! – követelte indulatosan a fiúcska, és sírva beszaladt a szobájába. 

– Kicsim! Tudom, hogy mit érzel – súgta édesapja, és megsimogatta a hátát. – Te is abban a kórházban születtél. Veled is bent volt néhány napig anya – magyarázta halkan. A kisfiú elgondolkodott. Arcocskájáról elillant a dac, kíváncsi, tágra nyílt szemmel nézett édesapjára.  

– Készítünk nekik meglepetést, jó? – állt elő az ötlettel apa. 

– Rendben! – egyezett bele villámgyorsan Tomi, mert apával nagyon szeretett barkácsolni. – De azt akarom, hogy este mindig anyuci meséljen! – jelentette ki.

− Hármat alszanak a kórházban, és már itthon is lesznek. Mesélek én este is meg reggel is arról, amit kérsz. Úgy, ahogy tegnap a kis bocsról, aki elkóborolt, és a testvérei találták meg. Folytatta volna, de fiacskája közbeszólt:

– Meg én is mondok majd érdekes történeteket neked. Megbeszéljük, mit mesélünk a kistesónak, jó? –

A pici hugi két nap múlva megérkezett. Tomi a világ legszebb ajándékát kapta. Este megcsörrent apa telefonja.

– Szervusztok! Itt az esti mese ideje. Ma a történet a kishugiról fog szólni– hallotta anya hangját, aki a videóhívásban megmutatta azt is, hogy milyen picike Boróka kezecskéje, és azt is, hogy még álmában is mosolyog.

– Most én szeretnék mesélni. Boróka, már nagyon várlak. Holnap meglátogatunk apuval. Tudod, milyen az ágyacskád? Fehér. Tettünk rá két nagy zacskót. Egyikben pillangós nadrágpelusok sorakoznak, a másikban meg a törlőkendők. A takaród fehér, és sokféle rózsaszín virág díszíti: kicsik is, nagyok is. Sok szép ruhácskát vettünk neked. Ha anyával hazajöttök, megmutatom a játékaidat meg az enyémeket. Tudom, hogy még nem tudsz játszani velem, a Zoé sem tudott, amikor iciri-piciri volt. Szia Boróka! Jó éjt! Aludjál jól, álmodj szépeket! – tenyerét ajkához érintve puszit is küldött a pici lánynak és édesanyjának is. Boldogan indult aludni. 

Prisca Avino, amatőr író

Ezt a mesét írta: Prisca Avino amatőr író

Művészetkedvelő nyugdíjas pedagógus vagyok. Szeretek alkotni, kézimunkázni, olvasni, zenét hallgatni. Próbálkozom novella- és meseírással is az utóbbi években.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!