Benő a kis teknős kalandjai

Benő a kis teknős kalandjai.

Rose Logan: Benő a kis teknős kalandjai

Egy gyönyörű erdőben, ahol csiripelnek, a kis madarak, pillangók szállnak illatozóbbnál-illatozóbb virágra, egy szép tavacska vize, hullámzik ide- oda lágyan. Kedves kis élővilága, éli életét.

  Odatelepített állatok élvezik, a tó tiszta vízét. Vannak aranyhalak, a parton, kacsák szárítkoznak az édes éltető napfényben. Benő, a kis ékszerteknős jól érzi magát, hol sütkérezik, hol pedig a víz alján búvárkodik. De valami mégis hiányzik neki. Magányosnak érzi magát. Mindig ki- ki dugja fejecskéjét, hátha a kacsákon, meg az ember látogatókon kívül, lát valami mást is. Be kell, hogy vallja magának, azért a jó falatokat, amiket néha- néha az emberek dobálnak bele a vízbe, nagyon is ízlik neki. Benő nem bántja az aranyhalakat, mivel ép elegendő, táplálékot kap, mikor jönnek etetni. Valami izgalomra, nagy kalandról ábrándozik. Ahol ő a hős és találkozik kalandjai során igaz barátokra talál. Elképzeli, hogy a barátja és „ő”, a kövön napozva, a délutáni napsugarak alatt. Beesteledik hirtelen oly gyorsan, lebukik a nap az égbolton. Helyette csillagos fekete ég takaró, lepi be az eget. És a („nap”) furcsa félhold alakja világítja be a tavacskát. Benő még nem álmos, kiúszik a megszokott kis kövéhez, rátelepedik. Bámulja a csillagos eget. Elszomorodik, hogy ezen a gyönyörű helyen nem történik semmi, nincs izgalom, nincs kaland. Ahogy gondolkodik magában, egy neszre lesz figyelmes. Megzörrenek a bokrok, susognak a fák. Benő megszólal.

— Ez-az! -végre. Igazán boldog , pici szíve hevesen ver. A bokrok szorító markából Berci a medvebocs, nagy nehezen kitudja szabadítani magát. A nagy lendülettől belepottyan a tóba. Benő a hatalmas csobbanástól, lemerül a tavacska aljáig. Berci ide- oda csapkod mancsával, veszélyben érzi magát. Benő felúszik, látja ezt a hatalmasnak tűnő állatot, így szól.

—Hé te! Ne vergődj, felzavarod a víz összes élőlényét. Berci megáll.

—Ki van ott?- szimatol a sötétben.

—Hát, „ én.” feleli Benő bátran.

— Mutasd magad! Mondja Berci-nem látlak, ebben a sötétben.

—Gyere, ide! a kis sziklához ami közel van a parthoz.

—De ne csapkodj! -csak óvatosan közelíts!-Rendben? -mondja Benő.

—De hol vagy? -kérdezi izgatottan Berci. Benő a vízben csak az orrocskáját dugja ki először utána a szemét.” Ő” látja a kis bocsot. Valahogy Berci oda ér a sziklához botorkálva.

—Dehát, itt nincs is senki!-mondja kissé mérgesen.

—Itt vagyok! Nézz, le a kőre!-feleli Benő. S mivel Benő sokkal gyorsabb és kisebb is, már ott ült a kövön, a parthoz közel. Berci lenéz a kőre. Egy apró kis teknőst lát.

—Szia!-Benő vagyok.

—Téged, hogy hívnak? -kérdezi izgalommal hangjában.

—Berci vagyok!a medvebocs. A két kis állat, furcsállva elkezdi méregetni egymást. Berci óvatosan odahajol Benőhöz, szimatolgatja.

—Jaj, de pici vagy! -jegyzi meg Berci.

—Te meg hatalmasnak tűnsz,

az „én” szememben. - feleli barátságosan Benő.

—Hogy tévedtél erre? -kérdezi Benő.

—Hát, igazából megszöktem otthonról, magányosnak éreztem magamat nagyon egyedül. A kaland vágy miatt indultam útnak. Benő szeme felcsillan.

— „Én” is! hasonlóan érzek, feleli lelkesen.

— Ez a hely gyönyörű, de minden újra és újra megismétlődik.

—Fel szeretnék fedezni újabbnál-újabb helyeket, az óceánt látni. Izgalmas kalandokban részt venni. Ami a legfontosabb, barátokra találni.

—Tudod, mit menjünk együtt, kalandozni. -mondja lelkesen Benő.

—Rendben! menjünk-válaszolja ugyanolyan lelkesedéssel Berci.

—Na, de mielőtt elindulnánk, gyakran meg kell állnunk. Pataknál, tavacskánál. Vízi állat vagyok. feleli a kis teknős.

—Rendben, ne aggódj. -válaszolja Berci.

A két kis kölyök, neki vág a kalandnak együtt. Mennek csak mennek. Berci felveszi a hátára Benőt úgy ballagnak tovább. Már jó ideje úton vannak, amikor megállnak, egy patakocskához érnek, melynek kristálytiszta a vize.

— Itt megpihenünk kicsit.-mondja Benő.

—Meg mártózom, kiszáradtam enyhén.

Lubickol, fürdőzik a friss patakban. Igazán élvezi a vizet. Berci meglát egy málna bokrot, odamegy és jó ízűen elkezdi falatozni. A napocska fényesen ragyog a felhők felett. Nem is sejtik mi leselkedik rájuk. Egy pár méterrel arrébb, a dombon a fák takarásában, felfigyelt rájuk egy bűzös borz, és egy menyét. Közelebb merészkedik a két erdőlakó. Közelednek egyre jobban. Meglapulnak a málnabokor védelme alatt. Benő frissen, mint akit kicseréltek, vígan fütyürészik. Berci is abba hagyja a falatozást.

—Menjünk tovább! - mondják egyszerre. Éppen indulóban vannak, amikor hirtelen két „valaki ”a hátuk mögé kerül. Hallanak nagyon halk szuszogást, és egy orrfacsaró kellemetlen szagot éreznek a levegőben. Hátra néznek sehol senki. Borzocska és Menyus villámgyorsan bebújnak a bokrok mögé. Megszólal Benő:

—Berci nézd meg a talpadat, hátha beleléptél valamibe. Berci emelgeti egyik lábát, utána a másikat. Úgy látszik mintha táncolna. A két tréfamester, halkan kuncog, Bercin ahogy emelgeti tappancsait. Hirtelen odaugranak ahhoz a bokorhoz ahonnan a kuncogást vélik hallani. Ott állnak. Berci így szól

—Gyertek ki de rögvest, ha mondom! - mondja feldultan. A két mókamester, megadóan de még mindig kuncogva előjön a bokrok takarásából.

—Kik vagytok?

—Miért követtek minket?

—És egyáltalán miért hahotáztok? —Mi ez, az elviselhetetlen „ bűz”? Borzocska ismét, hangosan nevet.

—Először is: az „ én ”nevem: Menyus -mondja higgadtan.

—Másodszor:

—Az enyém Borzocska.

—Csak mókázni szerettünk volna kicsit, kifigyeltünk titeket, a dombról. -mondja kissé furcsán Menyus. Berciben ez idő alatt forr az indulat, felhorrkan már emelné a mancsát.

—Nono! -feleli Menyus. Hátrébb az agarakkal.

—Mi csak tréfálkoztunk semmi több.

—Nem akartunk rosszat, igazán. - válaszolja Menyus. Borzocska folytatta.

—Az a kellemetlen „ szag” hát az belőlem árad, így védekezem -mondja. Benő nyugtatgatja Bercit.

— Berci! -csak viccelődtek, nyugodj meg.—Nem akartak minket bántani.

—Rendben! -feleli már nyugodtabban.

—Engem, Benőnek hívnak! -a barátomat Bercinek. - mutatkozik be barátságosan Benő.

—Mi járatban? -merre tartotok? -kérdezi Benő.— Csak úgy járjuk a világot, kalandokat keresve.

—Megszöktünk egy tanyáról, ahol ketrecbe tartottak minket. -feleli Menyus. Juj! De izgalmas gondolja Benő.

—Hát, Ti- mi járatban? -kérdezi kíváncsian Borzocska.

—Mi túlságosan magányosnak éreztük magunkat, pedig „ én” egy gyönyörű helyen laktam egy tavacskában.

—Kalandra, barátokra vágyom, arra, hogy megnézhessem a tengert vagy az óceánt. -feleli örömittasan Benő.

A négy újdonsült barát, egyre vágyott igazi kalandra a felhőtlen szabadságra. Benő egyszer csak megtörte a csendet.

—Gyertek velünk! Kalandozzunk együtt. Menyus egy darabig hezitál, de csak úgy rávágja,

—Üsse kő! Menjünk. -mosolyogva válaszolja. Elindulnak négyen, további kalandok reményében. Már jó ideje mennek, Berci hasa hangosan korogni kezd. Meglát egy gyönyörű fát amit körbe donganak a méhecskék. Berci nagyokat szimatol a levegőbe, vágyakozva ismételgetni kezdi:

—Méz-méz-méz! És mint akit meghipnotizáltak menetel a fa irányába. Elkezd felmászni a fára, lassan módszeresen araszolva mászik, az édes kísértés felé. Észre se veszi hogy Benőt is viszi a hátán magával, szegény rázkódik jobbra- balra. Majdnem leesik de Borzocska odaszalad és a már zuhanó Benőt elkapja. A riadalom után így szól Benő

—Köszönöm, hogy megmentettél

- mondja hálával hangjában. Berci csak a hasával van elfoglalva, észre se veszi a történteket. Nyakig mézesen elégedett arccal lemászik a fáról. Kis idő elteltével eszmél csak fel, hogy kis barátját valahol falatozás közben elhagyta. Keresni kezdi, hol vagy? Benő, hol vagy? Szemeivel kutatva mondja. Egyszer csak:

—Itt vagyok! gyere ide! Borzocskával és Menyussal várlak. Berci nagyon megörül Benő láttán, át akarja ölelni.

—Hé! -oh -nem- nem, tiszta méz vagy, ragacs leszek.

— Menjünk keressünk egy tavacskát! – már nekem is szükségem van vízre! -mondja Benő a többieknek. Mennek, csak mennek, hosszú utalan-utakon, amíg nem egyszeriben egy nagyobbacska patakhoz nem érnek. Berci méztől ragacsosan belecsobban a vízbe, annak reményében, hogy lemossa a víz a mézet. Benő is csatlakozik. A kis teknős megörülve a víznek, nem veszi észre, hogy a sodrás egyre erősebb. Elkezd tölcsér formájában hömpölyögni a patak vize, és Benő a tölcsér közepébe kerül. Sodorja-sodorja és ott a tölcsér fogságában ragad az apró teknős. Borzocska látja a partról ,hogy Benő veszélybe került. Berci is próbál bajba jutott kis barátján segíteni de sajnos hiába úszik felé őt is elsodorja arrébb az áramlat. Borzocska lát egy fát a vízhez közel, amely úgy nőtt, hogy az egyik ága már-már érinti a vizet. Borzocska elkezd szaladni,

—Ne menj! - ne mássz fel veszélyes! Borzocska már nem hallja Menyus intő szavait. Felmászik a fára mászik lassan halad előre az elejéig megy a fának, a fa ága eléggé öreg. Egy szempillantás alatt letörik, bele zúdul a vaskos faág a vízbe. Szerencsére Borzocska jó erősen kapaszkodik a faágába, hogy nem esik bele a vízbe. Nem tud úszni. Menyus izgalommal figyeli az eseményeket, nagyon fél, hogy barátaival valami nagy baj fog történni. Menyus menyét lévén irtózik a víztől. Egy aprócska csoda folytán, az áramlás, vagy a jó ég tudja mitől a vízben lévő bajbajutottak felé veszi az irányt. Hirtelen megáll a faág Berci felmászik, Benő óriási viszontagságok árán odajut a rönkhöz. Kimerülten, felhúzza kicsiny testét. Megmenekültek. Ott a hatalmas farönkön pihegik ki az eléggé veszélyes kalandot. Szerencsésen kiérnek a partra. Még kint a parton is fáradtan álldogáltak percekig.— Ha úgy érzitek , hogy mehetünk akkor el is indulhatnánk tovább kalandok után kutatva. - mondja tettre készen a kis teknős. —Rendben, menjünk. -vágják rá egyszerre mindhárman. Tovább indulnak már-már vidáman. Jó ideje mennek, egyszer csak Menyus megérez valamit a levegőben, kitűnő szimatának köszönhetően madárfészket a fán, benne tojásokkal. Menyus odasiet a fához, a többiek furcsállva nézik a barátjuk viselkedését. Menyus éhségét csillapítva, már a fészeknél van, egy óvatlan pillanatban, nyúlna a tojások felé, de szerencsétlenségére ügyetlenül áll megcsúszik, fenn akad a fán. Elkezd jajveszékelni. A fészket védelmező kismadár, ez idő alatt csipkedi Menyus nóziját.

—Segítsetek! - fejjel lefelé lógva könyörög Menyus. A többiek végig nézik a történteket, oda rohannak.

— Mi tévők legyünk? -vakargatja fejét, erősen gondolkodva Benő.

—Mit csináljunk? -mit csináljunk? -kérdezi a többiekre nézve. A többiek nagy szemekkel tanácstalanul állnak. Benő fel- alá járkál, hirtelen:— Megvan! – kiálltot fel Benő.

— Gyertek ide! álljunk egymás vállára, és úgy talán letudjuk segíteni a fáról Menyust. - hozzá tette: — Mivel „én” apróbb vagyok nálatok, ezért kettőtöknek kellene lesegíteni. Berci megfogja Borzocskát, felkapaszkodik a hátán felmászik óvatosan feláll, a nyakában nyújtja kezét, Menyusnak, szerencse a szerencsétlenségben, hogy a fa ága feléjük lóg. Ezért Menyus éppen eléri Borzocska mancsait. Sikeresnek mondható a mentő akció. Megölelik egymást. De Borzocska megjegyzi:

—Legközelebb gondold meg, mielőtt fészket mész rabolni.

— A hasad vezérelt igaz? -kérdezi Borzocska.

—Hát, igen! -feleli bűnbánóan Menyus. Az izgalmas esemény után, vissza rázódva, indulnak további kalandok után kutatva. Hosszú utakon keresztül vándorolnak, egyszer csak egy gyönyörű tisztáshoz nem érnek. Tátott szájjal nézik, a táj szépségét. Csodálatosan szép zöld mező, teles-teli illatozó, szebbnél szebb virágokkal. Melyeket méhecskék szorgosan körül donganak, pillangók pihenve sütkéreznek az éltető napsugarakkal.

—Itt jó lesz! - feleli Benő megpihenünk kicsit. Már jó ideje úton vagyunk. Letelepednek, elterülve ezen a szépséges helyen. Bámulják az elvonuló, felhőket az égen. Berci el is szunyókál hamarosan. Borzocska elindul felfedezni a tájat. Benő óva inti

—Légy óvatos! bármi történhet.

—Ugyan, ennyi rossz dolog után.

—Ne, félj! -nem lesz semmi baj.

– feleli Borzocska. - magabiztosan. Neki indul felfedezni, megy- megy már távolodni látszik az alakja, egyszeriben hirtelen, Borzocska nem veszi észre de bele esik egy gödörbe amelyet sűrűn nőtt fű lepett be. A gödörben víz lappangott. Borzocska nagyon fél el kezd kiabálni, de olyan távolra ment kis barátaitól, hogy nem hallják, segítség kérését. Borzocska nagyon fél, nem tud úszni, csak erre tud gondolni. Ezért félelmében elkezd kapálózni verdesni. Verdes- verdes kiabál, de mindhiába. Kimerül, megáll és vár, hogy hátha barátai a keresésére indulnak. Vár és vár, nagyon félelmetes az a gödör amibe beleesett, nem mozdul, nehogy lejjebb essen. Kiabál-kiabál, nem adva fel a reményt. Ezalatt kisbarátai élvezik a napsütést, a szabadságot, hogy övék az egész világ. Órák telnek így el az édes semmit tevésben. Benő rosszat sejt. Jó ideje elment Borzocska felfedezni a táj szépségeit. Ahogy így elmereng gondolataiban, megszólal:

—Gyertek, elmegyünk megkeresni Borzocskát. -mondja aggodalommal hangjában Benő. A kis csapat összeszedi magát, nekivág megkeresni barátjukat. Benő nagyon rosszat érez. Ahogy mennek ,távolodva előző pihenő helyüktől, közeledve segítségért kiabáló barátjuk felé. A természet csendjében, Benő hirtelen halk hangot hall. —Légy szíves, legyetek csendben, hallok valami halk kiálltást. -kéri izgatottan Benő. Közelednek egyre jobban, mennek a hang irányába, megtalálják bajba jutott kis társukat. Ott a gödörben, szorongva félelemmel szemében. — Ne, félj! Borzocska kiszabadítunk a gödör fogságából. -mondja nyugtatólag Benő. Odafordul Menyushoz és Bercihez, —Keresetek egy faágat, lemászok Borzocskához ti felhúzzátok közös erővel.- értitek? kérdezi Benő.

— Igen!– feleli Berci. Menyus és Berci nekilát a faág keresésének. Mindeközben Benő nyugtatja kis barátját, hogy tartson ki. Nemsokára egy erős faággal tér vissza Menyus Bercivel.

— Ez-Az! -hasaljatok le, fogjad meg Menyus lábát, Menyus te lógasd a gödör felé az ágat. Lemászok lemerülök a vízben alá állva Borzocska lábai alá, felnyomom és eléri az ágat. Úgy is tettek, Berci fogta Menyus lábait, Menyus lógatta az ágat. Benő lemászott, alámerülve a víz alá páncéljára rá állt Borzocska, elérte az ágat a kinnlevők kihúzták a gödörből. Utána Menyus ismét lelógatja az ágat a gödör mélysége felé, Benő felmászik rajta és szerencsésen végződik ez a kalandjuk is. Ott a természet szépségétől övezve a gödör szélén pihenik ki fáradalmaikat. Az ijedség miatt el is alszanak. Nemsokára felébrednek, kipihenve indul a négy jó barát újabbnál- újabb kalandok után együtt. Most már vidáman szabadon a napfényben.