Zümi és Döngicse újabb elképesztő kalandja (Mézi)

Zümi és Döngicse újabb elképesztő kalandja (Mézi).

Zümi és Döngicse újabb elképesztő kalandja Hatodik rész (Mézi)

Egy újabb kaland várt Zümire, a nap fényesen ragyogott az égbolton, Zümi még álmosan a kaptár előtt nyújtózkodott. Nézte a gyönyörű narancssárga korongot a kék égen.

– Egy újabb nap új reményekkel.– mondta tettre készen. Elindult barátjához Döngicséhez, hogy együtt szorgoskodjanak, mert a munka jobban megy társaságban. Elindult hát ahogy repkedett egyik mosolygós virágtól a másikig egyszer csak látta onnan a csodálatosan kéklő búzavirág mellett, hogy valaki betemeti magát egy lilásan kék árnyalatban pompázó harangvirágba. – Árulkodó jel–gondolta, ahogyan egyre jobban közeledett kacarászott magában. Hát ki másnak lehet kint a „ hátsó fertája az ” égnek meredve a lábai? – na kinek? talált, ennek a falánk mindig éhes pufók dongónak. Zümi csak mosolygott.

– Szia drága barátom! –Mit csinálsz?– kérdezte mosollyal arcán, érdeklődve a kis méhecske.

–Ácsi..Ácsi – drága barátom! –Nem látod mit csinálok? – válaszolta mérgesen Döngicse, miközben erőlködve próbálta kiszuszakolni, tömzsi testét az amúgy is szűk harangvirágból.

–Mindjárt kint leszek!

–Barátom–mindjárt. – mondta A harangvirág belsejéből. –A pufók kis dongó. Egy kis idő múlva végre kint volt csupa- csupa virágporosan a mindig éhes dongó. Megakarta ölelni barátját, de Zümi kicsit hátrált. –Na na!

–Kis barátom hagyd a tréfát most.– mondta nevetve Zümi.

– Gyere dolgozzunk! – A munka nemesít. – felelte a kis méhecske. Ezalatt a jól lakott kis dongó próbálta magáról letisztítani a felesleges virágport. Most már ketten repkedtek virágról- virágra vidáman, a gyönyörű napsütésben. Egyszer csak valami felkeltette figyelmüket egy darázsfészket láttak a távolban.

– Mi folyik ott? – kérdezte a méhecske kiváncsian.

–Menjünk közelebb – mi történik a darázsfészeknél? – Zümi megérezte a bajt.

– Halk jajveszékelések hangját lehetet hallani ki a fészek belsejéből.

–Valaki segítsen! – hallatszódott a segély kiáltás.

–Segítség!–ismétlődött meg újra a hang. Zümiék közeledtek a darázsfészekhez. Döngicse így szólt félve:

–Ne menjünk!–Kis barátom a darazsak nagyon veszélyesek!

– Mi meg csak ketten vagyunk.– mondta nagyon riadtan. Döngicse

– Valaki bajban van!– segítenünk kell neki, kedves barátom! – válaszolta a bátor méhecske. Odamerészkedtek a darázsfészekhez, nagyon óvatosan, halkan bementek a fészek belsejébe, Zümi látta a méhecske lányt, akit úgy hívtak: Mézi, fogva tartották a gonosz darazsak. Még beljebb merészkedtek, de sajnos vesztükre, mert a darazsak észrevették, őket hiába voltak óvatosak. Azonnal a raj gyűrűjében találták magukat. Próbáltak harcolni ellenük hősiesen, de a túlerő győzött.– A darazsak rémisztő fogságából nincs menekvés- gondolta Zümi és Döngicse. A hatalmas darazsak látványa ijesztő volt nekik. Egyszer csak az egyik gonosztevő Dörzsölt így szólt. –Nemsokára elmegyünk veletek együtt és elfoglaljuk a kaptárotokat és a lépesmézetek is a miénk lesz.–fenyegetőzött a darázs. Mikor ezeket a fenyegető szavakat ki mondta, váratlanul megjelent egy magányosnak látszó darázs. A darázsraj amikor meglátta a fészkük bejárata előtt a tekintélyt parancsoló vezérüket, a sereg némán megállt.

– Mi folyik itt?– jelentést kérek mondta keményen a vezérük. Előre repült Dörzsölt jelentett:

–Vezér! –Jó fogásunk volt ma, három zsákmányunk van jól fogunk ma lakni!–mondta Dörzsölt lábait összecsiszolgatva. Felé tornyosulva így szólt a vezérük:

– Na hadd lássam a hatalmas zsákmányokat! –válaszolta a főnök. Züminek ismerősé vált a főnökük hangja, merészen így szólt:

–Fullánk te vagy az!– kérdezte bátran a méhecske.

– Ki szólított a nevemen?– kérdezte szigorúan a darazsak vezére.

– Hát én Zümi.– válaszolta felbátorodva.

–Jaj rég nem látott Zümi és Döngicse?

– tényleg Ti vagytok? – kérdezte örömmel Fullánk amikor meglátta őket a sereg között, a vezér látta azt is, hogy fogságban tartják őket és észre vett egy másik méhecskét is ahogyan őt is körbe vették a darazsai. Hirtelen megfordult óriási haragra gyúlt. Odarepült Dörzsölthöz:

– Mit tettetek? – Ti bolondok?– Ők a barátaim!– mondta haragosan Fullánk.

–Most azonnal engedjétek el őket!– mondta feldúltan.

–Értve vagyok! – Fullánk tajtékzott.–A méhecske lányt is ti átkozottak!– forrt a dühtől ide- oda szállva eléggé idegesen. Dörzsölt csak hebegett- habogott.– Igen is!– főnök hunyászkodva végrehajtották az utasítást. Zümi és Döngicse és persze Mézi is végre szabadok voltak. Fullánk odarepült hozzájuk, így szólt:– Nagyon sajnálom a történteket!– mondta alázattal szavaiban a vezér. Egyszerre csak Dörzsölt eléggé merészen így szólt:

–És akkor nem foglalhatjuk el a kaptárjukat?– kérdezte bátran szembe fordulva Fullánkkal. Fullánk ezt a gyalázatot már nem tűrhette, hogy szembe szegülnek vele. Haragjában így szólt:

– Gyere ide elém Dörzsölt. Dörzsölt igazán félve közelebb ment, látta vezére szemében, hogy a biztos halál várt rá. Néma csend volt a fészekben, Dörzsölt lehajtott fejjel megadóan várta ítéletét. Fullánk egy kis idő múlva így szólt:

–Hát mit csináljak veled?

-Megölni nem akarlak!– mondta haraggal szavaiban! Le- fel repdesett, egyszer csak hirtelen megállt.

–Szembe szegültél velem!- nem ez volt az első eset. Nem volt jó lépés.– mondta a vezér.

– Tudod mit! Mi legyen a büntetésed?

– Száműzlek a fészekből!-sorsodra hagyunk.– mondta keményen az ítéletet Fullánk. Így hát Dörzsölt már nem tudott mit tenni, hiába próbálna meg akármit szólni védelmére az ítélet végleges. Dörzsölt megadóan elhagyta a biztonságot nyújtó fészket. Fullánk így szólt seregéhez– Ha valaki is közületek szembe szegül a parancsommal még egyszer is?-Úgy jár mint Dörzsölt vagy rosszabb lesz a büntetése.

–Értve vagyok! – mondta dühösen a vezérük. Ahogyan állt a serege élén hatalmasnak látszott. Néma csendben tudomásul vették a vezér szavait, senki még meg se mert szólalni. Elcsendesült lassan Fullánkban a harag kis idő múlva, odafordult rég nem látott barátaihoz váratlanul megtörve ezzel a csendet.

– Drága barátaim!– most pedig haza kisérlek titeket én magam!– viszem két darazsamat is, hogy vigyázzanak ránk az odaúton. Ahogy haladtak Zümiék kaptárjához vidáman kacarásztak régen elfeledett kalandjukon. Kisvártatva, odaértek, Egyszerre csak Zümi családja megérezve a veszélyt csatasorba állt a kaptár elött. A darazsak vezére így szólt:

–Békével jöttünk visszakísértük otthonotokba a kis rovarokat.

– Sajnos a darazsaim elkapták őket, és fogvatartották amíg én távol voltam a fészektől.– De a felbujtó már megkapta méltó büntetését.– Nem kell félnetek mondta Fullánk a darazsak vezére. Látták a méhecskék, hogy valóban békés szándékkal jöttek a darazsak, ezért a további béke reményében, egy hatalmas lépesmézet ajándékoztak a darazsaknak.–Köszönjük az ajándékot!– mondta Fullánk. Felakarták emelni a hatalmas lépesmézet a darazsak, így hárman de nem bírták el, Zümi, Döngicse és Mézi látták az óriási lépesmézet, segítették elvinni a darazsak fészkéhez. Így hát már együtt közös erővel sikerült elszállítani a lépesmézet.– Köszönjük szépen a segítséget!– mondta Fullánk hálával szavaiban. Zümi, Döngicse és újdonsült barátjuk Mézi, búcsút intve együtt szálltak haza a napsütésben boldogan. Egyszer csak Zümi váratlanul odafordult Mézihez,

– Kedves Mézi! még nem volt alkalmam bemutatkozni a nevem: Zümi! Zümi háta mögül előbújva, odabökte fejével kikandikálva,

–Az enyém pedig: Döngicse.– válaszolta a kis dongó. Mézi örömmel vette a bemutatkozást, kicsit fejét megbiccentve, látták a kis rovarok a koronáját.

– Én pedig hálával tartozom nektek amiért próbáltatok kiszabadítani a fogságból.

– Kedves Mézi!– van hová menned?– kérdezte Zümi érdeklődve. Mézi kicsit szomorú lett,így válaszolt:

– Sajnos megtámadták a kaptárunkat és a benne élő családomat elpusztították.

– Csak én maradtam meg egyedül, mert pont akkor nektárt gyűjtöttem. Nemesi családból származom. Anyám volt a kaptárunk királynője.

– Ha elfogadod szerény hajlékunkat csatlakozhatsz a mi családunkhoz.– Jaj! az remek lenne,

–Nem egyedül bolyongani a világban.–mondta Mézi boldogan.

–Élek a lehetőséggel. Akkor menjünk együtt haza. Így hárman Zümi, Döngicse és már Mézi is haza röpültek a csodálatos naplementében.

Vége a hatodik résznek..