Zümi és Döngicse elképesztő kalandja

Zümi és Döngicse elképesztő kalandja.

Zümi és Döngicse elképesztő kalandja

Írta: Rose Logan

Egy csodaszép mezőn, ahol rengeteg szorgos apró nép élte napról - napra életét. Szebbnél - szebb élénk virágra szállva a ragyogó napsütésben. Ott volt, egy méhkas a fán. Kitűnt a méhsereg között egy aprócska méhecske Zümi. Zümi kis termete ellenére , nagyon is kivette a részét a munkából. A mai napon kiküldték a többiekkel, együtt virágport gyűjteni. Boldogan el is indult a napfényben. Szebbnél-szebb virágok, csalogatták édes illatukkal Zümit. Virágról - virágra, a kedvencei a sárga virágok voltak, mert több volt rajtuk a virágpor. Repült egyik virágtól a másikig. Észre se vette, hogy társai már rég elmentek haza. Már a nap is aludni készült. Zümi is nagyokat ásítozott. A csillagos ég takarója már fent volt az égbolton. Keresnie kellene egy virágot, ahol aludhatna, de körülnézett és csak egyet látott ami még nem csukódott be teljesen. Egy gyönyörű pipacsot, vett észre odarepült gyorsan, már éppen nyugovóra térne, váratlanul egy pufók kis dongó, csupa virágporosan ott aludt. Álmosan rá nézett a kis betolakodójára. Így szólt:

–Hé, hé! Ez-az én virágom!–Én fogok itt aludni!

–Keress magadnak másik virágot! -mondta mérgesen Döngicse. Zümi megszeppenve így válaszolt:

–Kérlek, engedd meg, hogy itt aludjak! Az összes virág becsukódott már, ketten is elférünk.

-mondta Zümi. Döngicse egy darabig még dúlt-fúlt, de aztán, beadta a derekát.

–Na, jól van! -az én nevem Döngicse, mondta morcosan.

–Az enyém, Zümi. -válaszolta álmosan a kis méhecske. Ezzel lezárták a beszélgetést, álomba merültek mind a ketten. Másnap ébredezett a két kicsi rovar. Javában, a nap kezdte ontani fényes sugarait. A gyönyörű pipacs szirmán, egy veszedelmes árnyék rajzolódott ki, a gonosz teremtmény, vékony de vaskos erős lábai, végén kampó szerű „karmok”. Erős csáprágója a fegyvere. „Ő” Kampós az imádkozó sáska. Várt és várt a gyönyörű virágnál türelmesen. A Két kis rovar nem sejtette, milyen veszélyes élőlény várakozik rájuk. Ezalatt Zümi és Döngicse várták, hogy a virág a nap melegére kinyíljon. Lassan a napfény simogatni kezdte a pipacs szirmait. Nyílni kezdett A csodálatos virág. Döngicse meglátta a fura árnyékot, egyszeriben hirtelen, a föléjük tornyosuló Kampós alakja, a két kis rovar megijedt a hatalmas látványtól. Döngicse gyorsabb volt, sikerült kiszabadulnia. De szegény Zümi ott maradt és Kampós őt sajnos elkapta. Próbált a kis méhecske kiszabadulni, de a sáska erősen tartotta. Döngicse érezte, hogy valamit tennie kellene, visszarepült a sáska elé kerekedett, a virágport ami rajta volt, egy gyors mozdulattal beleszórta a szemébe. Kampós elengedte a szorító

„ karmok” közül Zümit, nem látott semmit. Villám gyorsan menekülni kezdett Zümi és Döngicse. Menekültek ahogy csak bírtak, néha- néha hátra pillantottak jön e utánuk az ádáz támadójuk. Egy darabig nem követte őket, de aztán a semmiből előkerült Kampós, utánuk eredt, tudni kell, hogy Kampós a sáska nagyon gyors állat. Ahogy menekültek gyorsan, Zümi nem vette észre a kifeszített ragacsos pókhálót, bele ragadt. Döngicsének épphogy sikerült valahogy kikerülnie. Kampós a pókháló láttán eliszkolt. Zümi félelmében vergődni kezdett, próbálta magát kiszabadítani, de elfáradt. A ragacsos háló a fogságában tartotta. Esélytelen a szabadulás, gondolta a kis méhecske. A mozgásra lassan közeledett egyre csak közeledett egy keresztespók, már éppen támadásba lendült volna, amikor csak úgy a semmiből odarepült, egy darázs a neve: Fullánk. Látta, hogy a kis méhecske bajban van, gyorsan ki kellett találnia valamit. Eközben Döngicse is gondolkodott, hogy szabadíthatná ki a kis méhecskét a keresztespók fogságából. Fullánk kieszelte, hogy eltereli a pók figyelmét, így is tett. Elkezdett előtte ide – oda röpdösni. Döngicse villámgyorsan odarepült a bajba jutott Zümihez. Próbálta kiszabadítani. Fullánk kitartóan feltartotta a nyolclábút. A pókfonál lekerült végre, de a ragacsos háló nehezebbnek ígérkezett. Döngicse megpróbálta oldalról, de a háló erősebb volt. Utána minden irányból húzkodta tuszkolta a kis méhecskét. Fullánk egy pillanatra odafordult ennyit mondott:

–Menj, neki a hálónak teljes erődből, kis dongó, szakítsd át a hálót!

– kiabálta Fullánk. Döngicse úgy is tett, megfogadta a tanácsot. Hátra repült nekiiramodott, teljes lendülettel repült a pók hálójának, sikerült átszakítania. Kiszabadította a bajba került Zümit. A mentő akció végre sikerült. Fullánk látta a szeme sarkából, hogy mind a két kis rovar szabadon röpdös. Odarepült hozzájuk, így szólt:

–A nevem Fullánk! -mondta a darázs.

–Az enyém Döngicse.- felelte a kis pufók dongó.

–Az enyém pedig Zümi.- válaszolta pihegve a kis méh.

–Nem szabad két kis rovar csemetének egyedül röpdösnie a mezőn.

–Sok veszélyt rejt magában.

–Most pedig sipirc haza! -mondta Fullánk kicsit szigorúan. A két kis rovar úgy is tett!

–Szia, Fullánk! -Köszönjük a segítséget. - mondták egyszerre.

 Zümi és Döngicse barátok lettek. Együtt röpdöstek virágról- virágra.

Vége