Böbe Karácsonya

Böbe Karácsonya.

Vasárnap reggel Böbe kitekintett a kőbányai bábszínház ablakán  és megcsodálta a sziporkázó napsütést. Egyedül üldögélt a színpad termében. Barátai, Laca és Humi kint sétáltak a közeli parkban. A négylábú kiskedvenc, Humi vidáman ugrándozott, hiszen ragyogó, fehér szőnyeg borította a földet. Végre esett a hó! A nap sugarai visszaverődtek a hófödte sétányokról és szétszóródtak a decemberi télben , mint a csillagszórók fényszilánkjai.

Böbe azon merengett, hogy a mai napon  sorra kerül a karácsonyi előadás,  és minden gyerek , aki eljön, hoz egy karácsonyi díszt a teremben levő fenyőfára. Nagyon várták az idei Karácsonyt és roppant boldogok voltak, mivel fehér ünnepben lett részük. Böbe viszont eléggé szomorúan  üldögélt, mert feltűnt neki, hogy a málna illat , amit a tündérpálcája segítségével szokott szétszórni a teremben, két napja megszűnt.

Ő is készített egy díszt, Laca és Humi úgyszintén. Huminak titokban segített Laca, de ez maradjon közöttünk! Természetesen az elkészült ajándékokat nem mutatták meg egymásnak, hiszen ez titkos művelet volt, minden karácsonyi dísz egy kívánságot fog teljesíteni. Az volt a feltétel, hogy a legjobb barát függessze fel a fenyőfára.

• Szia Böbe , visszajöttünk! – ezzel a kiáltással kivágódott a terem ajtaja és két jóbarát ott állt kipirult arccal, friss, havas illatot árasztva maguk körül. – Menjünk reggelizni majd készülhetünk az előadásra! Hiszen a terem díszítését nem fejeztük be ! – kiáltotta Laca.

Együtt kimentek a konyhába és nagy sürgés-forgás lett  az asztal körül. Elővették a télapós díszítésű kistányérokat, fenyőág mintájú bögréket és karácsonyi szalvétákat helyeztek minden teríték mellé. Még a Humi tálkája is karácsonyi motívumos volt. Jóízűen megreggeliztek , fel sem tűnt nekik, hogy Böbének máshol járnak a gondolatai. Majd gyorsan leszedték a konyhaasztalt, elmosogattak és visszamentek az előadóterembe. A teremdíszítésben a fények kaptak nagy hangsúlyt. Köröskörül karácsonyi égők sora  volt látható, szebbnél szebb alakzatokban. Volt ott aranyló csillag, piros gömbök, télapó , fenyőfa, szánkó , rénszarvas, semmi sem hiányzott. Azt beszélték meg, hogy ők teszik fel elsőként a meglepetés díszeket a karácsonyfára,  még mielőtt megérkeznek a gyerekek.

Laca körbejárta  a színháztermet és utolsó műveletként leellenőrízte, ha a girlandok illetve  a fényfüzérek mind rendben vannak és működnek. Majd ünnepélyesen bejelentette, hogy ő lesz az első, aki felfedi az ajándékát. Humi farkcsóválva állt ott mellettük, hiszen Laca után ő következett. Igaz emlékeztek, milyen okos és bátor kiskutya a mi mesehősünk? Nagyon izgalmas rejtekhelyet talált az ajándékoknak és türelmetlenül várta, hogy előhozza őket.

Laca közelebb vitte a létrát a fenyőhőz. Majd odasietett az összehúzott bársonyfüggönyhöz és a redői közül elővette a betlehemi csillagot! Böbe felkiáltott meglepetésében , mert ez egy teljesen új csillag volt, nem az, amivel az előző ünnepeken díszítették a fát. A csillag közepén az állt, hogy BÖBE egy kis szívecskébe rajzolva. Nagyon szépen csillogott. Meghatódva köszönte meg az ajándékot, majd Laca felmászott a létra legutolsó fokáig, ahonnan elérte a fenyőfa tetejét és örömteli kacagással felkiáltott: - Boldog Karácsonyt kívánok Böbe! Ezennel pedig ráhelyezte a csillagot a fenyőfára. Abban a pillanatban  a Böbe pálcája málnaillatot és csillámpor felhőket szórt a fa körül. Ennél nagyobb öröm nem is kellett Böbének: újra működőtt a tündérpálca ! Micsoda boldogság! Bekapcsolták a magnót és karácsonyi dalok ritmusára, boldogan  körbetáncolták a fenyőt.

Kint, a ragyogó napsütés egyre gyorsabban takarodóba vonult, de bent, minden sziporkázott: a teremben és a szívekben is. Böbe tudta, hogy a Karácsony mindig  a csodák ünnepe marad. A feltétele az, hogy a  szeretett családtagok és barátok együtt legyenek és egymásra figyeljenek.          
Vidám adventi készülődést és boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasó és író társamnak!