Bogi és a világmegmentő hadművelet

Bogi és a világmegmentő hadművelet.

Bogi és a világmegmentő hadművelet

A lakótelep szeméttárolója zsúfolásig megtelt lim-lommal és a kukákat is roskadásig megpakolták. A szél ide-oda hordta a vándorlásnak indult nejlon zacskókat és a bűzös ételmaradékot, ami akaratlanul idecsalogatott néhány éhes, miákoló kóbormacskát. Bogi fintorogva fogta be az orrát, hogy ne érezze az émelyítő szagokat, lépteit is igyekezett felgyorsítani, de kíváncsi tekintete egyre csak az elszomorító látványt vizslatta. Nagyi viszont nem rejtette véka alá véleményét.

– Tarthatatlan ez az állapot! Hova jut így ez a világ, ha nem figyelünk oda a saját környezetünk tisztaságára sem?! – szólt felháborodva az idős asszony. – Erre a problémára minél előbb megoldást kell találni. Van is egy ötletem, Katicám!

 Boginak felcsillant a szeme a kijentés hallatán. Tisztában volt vele, hogy nagyi sosem beszél a levegőbe, elhatározásait rendszerint tettek követik.

A lakásukba érve papucsra cserélték az utcai cipőjüket és gondosan kezet mostak, megszabadulva ezzel azoktól a kórokozóktól, amelyek a séta során megérintett felületekről kerültek a tenyerükre.

– Indulhat a világmegmentő hadművelet? – kérdezte nagyi unokáját, aki habozás nélkül adott választ a kérdésre.

– Indulhat! – felelte Bogi felcsigázottan.

A tágas, hófehérre festett, néhol labdarózsa motívummal tapétázott nappali ékes díszeként helyezkedett el a virágmintás ládika, ami nagyi féltve őrzött, kedvenc hobbyjához szükséges tárgyakat tartalmazta. Volt benne kötő- és horgolótű, cérna, gyűszű és többfajta színű és vastagságú pamutfonál. Ezekből készült többek között az étkezőasztalt oly régóta előkelővé varázsoló csipketerítő és a karácsonyfán fityegő angyalka.

– Nagyi, hogyan leszünk képesek megtisztítani a világot pár darab kötőtűvel és pamutgombolyaggal? – értetlenkedett Bogi felhúzott szemöldökkel. – Egy csíkos sál és egy meleg pulóver ide most kevés.

– Ha-ha-ha! – Kacarászott jóízűen nagyi. – Ebből most nem pulóver lesz, de még csak nem is sál! El sem hinnéd, hogy mi minden hasznos dolog készíthető pamutfonálból. Most épp pamuttáska lesz belőle.

– Pamuttáska? Mire jó az? – érdeklődött Bogi kíváncsian.

– Arra, hogy bevásárlásnál ne kelljen tucatszámra műanyag szatyorba pakolnunk a gyümölcsöt, zöldséget. Úgy is a szemétbe végezné, vagy az utcán. Tudod te, mennyi idő, amíg egy ilyen nejlon táska lebomlik? Sok száz évnek kell eltelnie, míg eggyé válik a földdel. Addig viszont nem más, mint hulladék, ami szennyezi a természetet. A pamuttáska viszont többször felhasználható, sőt! A legnagyobb előnye, hogy kimosható és környezetkímélő – magyarázta nagyi a környezettudatosság fontosságát ismertetve. Bogi persze úgy itta minden egyes szavát, mint a friss vizet.

– Oh, mamika! Neked mindig olyan nagyszerű ötleteid vannak! – ujjongott lelkesen az információkra éhes unoka. – Engem is megtanítasz hogyan kell csinálni?

– Természetesen! Ez egyébként is egy embernek túl nagy falat lenne! Szükség lesz a te fürge kis ujjacskáidra is. Válassz egy pamutot, olyan színűt, amilyet csak szeretnél és megmutatom hogyan kell.

Bogi izgatottan matatni kezdett a virágos ládikóban, majd kisvártatva egy zöld színű gombolyagra esett a választása. Nagyi előhalászta a megfelelő méretű kötőtűket, és már mutatta is a fortélyát, hogyan is kell elsajátítani a kötés csínját-bínját. A kislánynak először ügyetlenül állt az eszköz a kezében, de hamar ráérzett az ízére. Örömmel áldozta a nemes ügyre az idejét, lemondva ezzel a szokásos esti kártyapartiról és meseolvasásról.

 Az elkövetkező napokban készült még piros, sárga, kék, zöld, barna és fehér pamutszatyor is, amelyek már csak arra vártak, hogy gazdára találjanak.

– Csodaszépek lettek, nagyi! Biztos vagyok benne, hogy sikeres lesz a küldetésük! – jegyezte meg Bogi elismerően.

– Ebben én is biztos vagyok, Katicám! Gyere, tegyük őket jól látható helyre, hogy jó kézbe kerüljenek! Viszont mellékelek hozzá egy rövid üzenetet, te pedig a cédula aljára rajzolsz egy szívecskét, virágot, napocskát, vagy ami épp az eszedbe jut. Hozd csak szépen ide a színes ceruzáidat! – hangzott nagyi újabb utasítása.

– “Vigyél magaddal! Legyél az én hűséges gazdám, aki ügyel a környezete tisztaságára. Használj felelősségteljesen a mindennapi bevásárlásnál, mellőzve a többszáz év alatt lebomló műanyag szatyrok használatát, megkímélve ezzel a Földet a káros hulladékoktól.” – Írta nagyi gyöngybetűivel a cédulára, majd odacsúsztatta unokájának, hogy rajzocskájával véglegesítse és személyre szabja az üzenetet.

– Már tudod hova fogjuk őket helyezni? – érdeklődött Bogi türelmetlenül.

– Tudom! A postaláda tetején fognak csücsülni addig, amíg magukkal nem viszi őket valaki. Ott nem kerüli el a szomszédok figyelmét és rövid időn belül gazdára találhatnak. Húzz cipőt és kabátot, sétálunk egy nagyot.

 Bogi még sohasem öltözött fel ilyen szaporán, mint most. Erre a pillanatra várt már napok óta, hogy végre útjukra bocsájtsák forradalmi, környezetkímélő szatyrocskáikat. Izgatottan tette a postaláda tetejére ujjacskái szorgos munkájának gyümölcsét és mérhetetlenül büszke volt magukra, hogy sikerült tenniük valami hasznosat a világért. Elégedetten indultak a délutáni körútjukra, hogy megcsodálják a várost, gyönyörködjenek a csillogó kirakatokban és jóízüen elfogyasztják kedvenc puncsos süteményüket a sarki cukrászdában.

– Nagyi, ugye ezt a kis kényeztetést most nagyon megérdemeltük? – kérdezte Bogika hazafelé tartva.

– De még mennyire! – válaszolta nagyi elérzékenyült tekintettel unokájára pillantva.

 A séta közben szó esett még az újrahasznosításról, a komposztálásról, de még az adományozásról is. Annyira belemélyedtek a környezettudatos témákba, hogy szinte észre sem vették, hogy hazaérkeztek. A lépcsőház bejáratáig tartó néhány métert már szökdécselve tették meg. A kulcsot a zárban elfordítva kellemes meglepetés várta őket.

– Nagyi, nagyi! Az összes pamuttáska gazdára talált! Hurrá! Mindet elvitték! – lelkendezett a kislány tapsikolva.

– Ezek szerint nem dolgoztunk hiába! Gratulálok kis Katicabogaram! A küldetés sikeresen teljesítve!

Bogi fülig érő mosollyal ugrott örömében nagyi nyakába és közben sejtelmesen a fülébe súgta:

– Van egy újabb világmegmentő ötletem!

Ez azonban már egy következő történet....