Manó lakodalom

Manó lakodalom.

Manó lakodalom

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli kerek erdő,

melynek közepén egy óriási, pöttyös gomba nőt.

 Aprócska lények lakták e mesebeli helyet, sorolom kik is, hegyezd most nagyra füled.

Itt élt Tücsök Tihamér, aki bizony senkitől sem félt.

Fűszálból hegedűt készített, ha szomorú volt, rázendített.

Ropta a táncot kicsi és nagy

Muzsikaszóra ébred fel a nap.

Komája volt a szomszédban lakó uraság,

Kinek neve Frédi, a hétpettyes katicabogár.

Szerette a hasát, mindent megevett,

Épp ezért szép nagyra kikerekedett.

Aladár, az előkelő, csíkos pajzspoloska,

Sárga-fekete frakkban parádézott masírozva.

E díszes társaság gyakran együtt mókázott,

Vasárnaponként a pöttyös körhintában palintázott.

Csodaerdő közepében,

Manók éltek békességben.

Hogy pontosan mekkorák voltak nem tudhatom,

Ránézésre azt mondanám kicsik, picik, örök fiatalok.

Ruhájukat meleg napsugárból szőtték,

Kalapjukat illatozó virágokkal díszítették.

Egy nap viszont nagy gondban voltak,

Fejüket megvakarva tanakodtak.

Manó mami és manó papi,

Tisztes nevén Manó Panka és Manó Peti,

három manó lányát kívánta férjhez adni.

Kerek erdőn belül közhírré tétetik,

Manólányoknak vőlegény kerestetik.

Várták is nagy izgalommal a daliás kérőket,

Mosolyogva, kosárban kínálva a frissítőket.

 Jöttek is kisvártatva a manó legények,

De nem ám fehér paripán, hanem csigaháton szépen.

Turbó tempóban értek célba,

Manó leányokat táncba hívva.

 Volt ám nagy mulatság, dínom-dánom,

Manó násznép vígan táncikált ott.

Kilenc egér cincogta a nászindulót,

Körbe táncolva a varázslatos napraforgót.

Áldást kértek a manó házra,

Gondolva a mielőbbi gyermekáldásra.

Hét országra szóló lakodalmat csaptak,

Boldogan éltek, míg meg nem haltak.