Borzmese

Borzmese.

Nem is olyan rég esett,
hogy a borz felkeresett.
Átjött hozzám beszélgetni,
teázni, és sütit enni.

Vicceket is mondott ám,
az én kedves borz komám!
Mesélt is egy esetet,
jól meg is nevettetett.

Amikor még fiatal volt,
sudár, délceg borzfi,
minden szabad idejében
eljárt rodeózni.

Száguldozott két keréken,
de négyen is, ha kellett,
bár drága autókra neki
nem igazán tellett.

Beszerzett egy babakocsit,
kitörött a kereke,
ugratott a gördeszkával,
gödörbe esett vele.

Dömperrel is próbálkozott,
de a plató felcsapódott.
Amikor ez megesett,
a kis borz elkeseredett.

Nem is tudta mit tehetne,
rodeózni, hogy lehetne.
Álmáról már – már lemondott,
amikor egy rollert kapott.

Egész nap csak rollerozott,
a melegben megszomjazott.
Meg is állt egy hűs fagyira,
épp csak egy jó falatnyira.

Rollerre szállt aztán újra,
bal kezében fagyit fogva.
Szembe jött egy kerge liba,
aki nem figyelt az útra.

Úgy alakult a galiba,
csőre akadt a fagyiba.
Be is nyelte frissen, gyorsan,
majd elrepült onnan nyomban.

Mind megette ő a fagyit,
de ez nem zavarta borzfit.
Hisz nem is a fagyit szerette,
 a tölcsér volt a kedvence!