Kép forrása: Pixabay.com
Boszorkányvers.
Házikóban lakom én,
Kerek erdő közepén.
Van lovam, de nem használom,
Inkább seprűn furikázom.
Kondéromban rotyog minden,
Varázsporom van temérdek.
Boszorkányos vagyok én,
Itt az erdő kerekén.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
- Hol voltál, te kis nyulacska? Atatuti tára tuti az erdőben. - Minek voltál az erdőben? Atatuti tára tuti vesszőcskéért. - Minek neked az a vessző? Atatuti tára tuti kertecskémnek. - Minek neked az a ...
Elolvasom
Egy nyári, fülledt délutánon New York utcáin sétálgatott egy titokzatos fiú, aki annyira titokzatos volt, hogy az igazi nevét el sem árulta. Ennek a titokzatos fiúnak nagy vágya volt eljutni Európába, d...
Elolvasom
A sikeres tanítványok A rövidülő, hűvös nappalok miatt a két kiscica leginkább a szobában múlatta az idejét. Játszottak, szaladgáltak, rosszalkodtak, de főleg szunyókáltak. Napközben Erzsi mama volt a...
Elolvasom
Az öreg vízimalom titka 8. rész Regő nap nap után keményen dolgozott az öreg vízimalom helyrehozatalán. Alig várta, hogy újra beindulhasson a vízikerék, meghajtva a malomkerekeket, és beindulhasson...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Kalászné Nyuli Zsuzsanna Amatőr író
Iskolás korom óta irogatok novellákat, verseket. Szeretek írni, mert ilyenkor teljesen más világba csöppenek. Vannak befejezésre váró történeteim, melyek a fiókomban lapulnak, várva arra, hogy folytassam őket. Szeretem a természetet, melyet általában bele szoktam szőni írásaim soraiba is.