Barion Pixel

Húsvéti meglepetés


http://mocorgohaz.hu/
  • 2024.
    már
  • 22

Már világosodott, mikor ébredezett. Az álom morzsái még ott voltak szemei sarkában. Nyújtózkodott egyet, majd kikecmergett pihe puha, meleg ágyából. Tavasz volt, tavaszkezdet, amikor reggel még hűvös van, délután pedig már szinte alig van rajtad ruha, ...

Kép forrása: pixabay

Már világosodott, mikor ébredezett. Az álom morzsái még ott voltak szemei sarkában. Nyújtózkodott egyet, majd kikecmergett pihe puha, meleg ágyából. Tavasz volt, tavaszkezdet, amikor reggel még hűvös van, délután pedig már szinte alig van rajtad ruha, mert úgy tűz a nap. Mamája már reggelivel várta a konyhában.

- Szia Mama! - üdvözölte puszival, majd leült az asztalhoz, amin frissen sült répakenyér és répalé várta.

- Jól aludtál?

- Igen. Teljesen kipihentem magam. Már várom, hogy segíthessek Petinek

- A babaház?

- Igen.

- Nagyon kedves tőle, hogy a kishúgának saját kezűleg készít ajándékot.

- Szerintem is. Már nem sok hiányzik a házból. Szerintem nagyon szép lesz.

- Örülök, hogy ilyen izgatott vagy, de remélem nem felejtetted el, hogy holnap után húsvét.

- Hogy húsvét? Jaj, teljesen kiment a fejemből. - mondta két falat között. Nem akarom megbántani, hogy nem megyek. Tudnál nekem festeni tojást anya? - kérdezte szépen nézve.

- Sajnos itthon sincs tojás. De ma megyek Kot asszonyhoz. 

- Köszi anya! Ha hazajöttem segítek megfesteni. - ígérte, majd átöltözött és sietett is barátjához.

 

Peti éppen reggelijét fejezte be, mikor odaért.

- Most keltél? - kérdezte döbbenten.

- Jaj Panni. Így ismersz engem? Korán keltem, hogy végre befejezzem. És már át is csiszoltam. - súgta, mert húga Szofi is az asztalnál ült. - Anya befejeztem, mehetek?

- Persze, de előtte megkérhetlek benneteket valamire? Rendeltem Kot asszonytól tojást. Elhoznátok?

- Igen anya. - morgolódott Peti.

- Köszönöm kicsim. Hamar megjárjátok.

Odafelé futottak, hogy minél hamarabb odaérjenek. Kot asszony már várta őket. Két kosárnyi tojás volt elkészítve, melyek majdhogynem púpozva voltak. Kiscsibéi Pihe és Pelyhes is ott szaladgáltak körülötte. Eddig csak hallottak róluk, de most végre láthatták is őket. A sárga csibetestvérek nagyon elevenek és jókedvűek voltak. Jó volt nézni őket, ahogy boldogan kergették egymást. Peti kifizette, azután elköszöntek, majd óvatosan elindultak a kosarakkal.  Néha meg kellett állniuk, hogy pihentessék karjaikat.

- Szóval, akkor ma már festhetjük is? - kérdezte Panni.

- Igen. Milyen színt találtál ki? - kérdezte nyuszifiú, miközben letette terhét, hogy megpihentesse karjait.

- A tető legyen lila, a fal rózsaszín. De ha esetleg gondolod  készíthetünk terveket. - ajánlotta fel Panni. 

- Rendben. Csak érjünk már haza. - nyögte, majd felkapta a kosarat és folytatták útjukat. Már majdnem dél volt, mire visszaértek.

- Jól elvoltatok. - jegyezte meg mosolyogva Peti mamája.

- Pedig igyekeztünk. Nagyon aranyosak Kot asszony csibéi. - mondta Panni, miközben az asztalra tette a kosarat.

- Ugye? Kis apróságok. - Köszönöm a segítségeteket. - mondta az anya, majd egy - egy répakekszel jutalmazta őket.

- Gyere, menjünk. - hívta Peti a nyuszilányt, majd sietősen a fiú szobájába mentek, melyet kulcsra is zártak maguk után. Panni elámult a látványtól. A szoba közepén egy asztalon állt az emeletes házikó befejezetten. Két emelete volt és a tetőtér, összesen öt szobával. A ház mellett öt festékes doboz állt. Lila, rózsaszín, narancssárga, világoszöld és babakék.

- Gyorsan készítek terveket és megnézzük melyik lesz szebb. Ígérem gyors leszek. - nézett könyörögve Petire.

- Jól van, de tényleg gyorsan. - adta meg magát Peti, aki már legszívesebben festette is volna. - Addig én megmondom anyának, hogy később eszünk.

- Rendben. - mondta, majd odament Peti íróasztalához, mely az ablak előtt állt és miután talált papírokat és színes ceruzákat nekilátott a tervek elkészítésének. Szeretett barátja szobájában lenni, mely olyan otthonosan volt berendezve. Nem először járt itt. Már többször volt, hogy itt maradt éjszakára és olyankor sosem aludtak el korán. Mindig kitaláltak valami szórakoztató dolgot, amitől az az este különleges volt. Volt, hogy ki kellett osonni a konyhába és ételt csenni, anélkül, hogy a szülők rajtakapták volna őket, de volt, hogy rémtörténeteket meséltek. Aki a legijesztőbb történetet tudta elmondani, nála lehetett Rudi. Rudi egy szemmel ellátott plüss répa volt, melyet a használt holmik piacán találtak. Akkor mindössze pár hónaposak voltak és a sors mindkettejüket ugyanahhoz a játékhoz vezérelt. Azóta elválaszthatatlan barátok. 

Peti visszatért és még igazított egy - két dolgot a házon.

- Kész vagy már? - kérdezte türelmetlenkedve.

- Mindjárt végzek. - mondta, majd némi igazítás után letette a ceruzát és sorban mutatta a színkombinációkat. A nyuszifiúnak szinte mindegyik tetszett. - Na? Mit gondolsz, melyik lenne a legjobb?

- Hát… most, hogy így látom, mindegyik nagyon szép, de igazából ez tetszik a legjobban. - mutatott az egyik lapra. Ebben minden szín benne van, olyan vidám.

- Nekem is az tetszik a legjobban. Akkor ecsetre fel!

Nagy lendülettel álltak neki. Először a tetővel kezdték, melyet pirosra festettek, aztán a külső fal következett, mely narancssárga színt kapott. Mikor ezzel készen voltak jöhetett a ház belseje. Minden szobát másmilyen színűre festettek, hogy ne legyen olyan egyhangú. Ez már aprólékos munka volt, így lassabban haladtak. Mire végeztek már a gyomruk is nagyokat kordult, olyan éhesek voltak. Megnyugodva, elégedetten ültek le az asztalhoz és nekiláttak a kései ebédhez, ami már inkább uzsonnának volt mondható.

- Nagyon szép munkát végeztetek. - kacsintott Peti apukája rájuk.

- És ezt Te honnan tudod? - kérdezte meglepetten nyuszimama.

- Mert láttam. Mi Nyuszók mindent meg tudunk csinálni. Igaz fiam?

- Igen apa. Nagy munka volt.

- De megcsináltad és ez a lényeg. Holnap anyáék ügyeskednek. Tojásfestés. - kacsintott nyuszipapa.   

Panninak megállt a falat a szájában, de nem azért mert nem volt finom, hanem mert eszébe jutott mit ígért reggel anyukájának. Gyorsan fel is ugrott az asztaltól és bocsánatkérések közepette kirohant. Rohant, amíg házukhoz nem ért.

- Szia anya! - toppant be otthonukba zihálva.

- Jó napot ifjú hölgy! Hogy telt a napod? - kérdezte mosolyogva.

Panni elmesélt mindent töviről hegyire.

- Festünk tojást? Bár eléggé elfáradtam, de nem akarom halogatni.

- Sajnálom kicsim, de Kot asszony nem tudott adni egyetlen egy tojást sem.

- Hogy micsoda? Peti anyukájának …

- Az lehet, de mire odaértem hogy kérjek addigra már elfogyott. Sajnos két tyúkanyó is lebetegedett, így…

- Jaj, ne! Most mi lesz így? Nem lesznek húsvéti tojások. Az én hibám. Mással foglalkoztam, ahelyett, hogy rád hallgattam volna. - potyogtak a könnyei.

- Semmi baj kicsim. Jó szándék vezérelt, hiszen segítettél a barátodnak. Ez szép dolog.

- Az lehet, de így… Hogy lesz így húsvét színesre festett tojások nélkül? - zokogott vígasztalhatatlanul, majd felrohant szobájába és ágyába dőlt. Legszívesebben eltűnt volna a föld színéről. Fáradt volt, de a mérgelődéstől még fáradtabbnak érezte magát olyannyira, hogy álomba is merült. 

Panni zihálva riadt fel az éjszaka közepén. Ruhája csurom vizes volt az izzadtságtól. Szomorúan levetkőzött, majd pizsamára váltott és visszafeküdt, de nem jött álom a szemére. Az iménti fantazmagória teljesen felzaklatta és azon kezdett el morfondírozni, vajon hogyan oldhatná meg ezt a problémát. Kis idő elteltével, ahogy agyának fogaskerekei egyre olajzottabban forogtak, eszébe jutott, mi lenne, ha mindenkinek személyre szóló húsvéti képeslapot készítene. Holnap lesz rá ideje, nem kell sehova menni. Ez a gondolat megnyugtatta, így lassan álomba merült.

 

- Kicsim, megkérhetnélek valamire? - kérdezte nyuszimama, miközben a reggeliét fogyasztotta. Mivel apa és bátyád elmentek a mamának segíteni, így hozzád tudok csak fordulni. Hoznál Lotti nénitől salátát?

- De anya, most akartam húsvétra készíteni meglepetést. Nem szeretném, ha abból sem lenne semmi. - szontyolodott el a nyuszilány. - Te nem tudsz átmenni?

- Szofi bármikor felébredhet és ő még baba…

- Jól van, megyek. - adta meg magát.

Nyuszimama pénzt adott neki, amit zsebre tett, majd elindult a két házzal arrébb lakó idős nyúlasszonyhoz, aki korához képest még jól bírta a kertészkedést. Mindig azt mondta, hogy addig élek, amíg tudok a kertben dolgozni. Szeretett hozzá járni, mert kedves volt vele és szinte minden alkalommal adott neki valami nyalánkságot. 

- Szervusz kedveském! - üdvözölte a kapuban álló nyuszilányt. - Mi járatban errefelé?

- Csókolom! Salátát szeretnék. - mondta mosolyogva.

- Akkor gyere csak beljebb! Aztán készülsz már a húsvétra?

- Hát Lotti néni… - kezdte Panni, majd elmesélte helyzetét.

- Értem. Pedig a húsvét húsvéti tojás nélkül olyan, mint a karácsony karácsonyfa nélkül. De mondok valamit. - mondta halkan, mintha nem akarta volna, hogy más is meghallja. - A kertem végében lakik egy strucc család. Ha gondolod esetleg tőlük megkérdezheted, hogy van e tojásuk? A nyuszilány elgondolkodott. Agyába villant, hogy a strucctojás hatalmas. Óriás húsvéti tojás. Talán ő lenne az egyetlen, aki óriás diszes tojással köszönthetné locsolóit.

- Hű! - ábrándozott Panni.

- Hogy mondtad? - kérdezte Lotti néni, mert már nem hallott olyan jól.

- És… és én azt hogy fogom elhozni? Hiszen az hatalmas, főleg egy ilyen kis nyuszilánynak, mint én.

- Van egy talicskám a fészer előtt. Azzal el lehet hozni.

- De … nincsen pénzem. - szomorodott el.

- Dehogynem. Gondolom a szüleid nem pénz nélkül engedtek el.

- Nem, de azt anya a salátára adta.

- Nos, én nem mondom el, ha te sem. A salátát ajándékba adom, hiszen a szüleid mindig segítenek, mikor van valami gondom.

- Köszönöm. Jaj Lotti néni. Mindig olyan kedves vagy. - mondta, majd átölelte örömében.

- Na induljunk! 

A fészer előtt tényleg volt egy talicska felfordítva. Eléggé viseltes volt már. Panni nem bízott benne, hogy elbírja a strucctojást.

- Ne tévesszen meg a külső. Látom a szemeiden, hogy kételkedsz. Ez a talicska még apámé volt. Ő készítette. Talán olyan idős lehet, mint én, de hidd el, hogy még nálam is erősebb. 

A talicska készen állt a szállításra. Indultak is a szomszédba, ahova egy csodálatos kerten át vezetett az út tele színesebbnél színesebb virágokkal és mindenféle bokrokkal, fákkal. Panni nem győzte ide - oda kapkodni a fejét, hiszen itt még soha nem járt. 

- Ez egy mesekert! - ámuldozott, miközben majdnem elesett egy kiálló gyökérben. 

- Az bizony. Az én kincseim is sokat játszottak itt. Alig lehetett őket elszakítani innen. 

 

Sanyi a strucc éppen a fiókáit tanította focizni az udvaron, ahogy odaértek.

- Lotti néni! - vette észre a kapunál állókat néhány pillanat elteltével.

- Igazán nem szeretnénk zavarni, Lettivel szeretnénk beszélni.

- Jöjjenek nyugodtan. - szaladt oda, hogy fogadja a vendégeket. Ahogy közeledett, Panni megijedt a nagy madártól és Lotti néni mögé bújt. - Jaj, bocsánat. Biztosan megijesztettelek termetemmel. Nem akartam. Letti a konyhában főz. Menjenek csak be.

A ház kívül és belül hatalmas volt, strucc méretre építve Panni elveszettnek érezte magát benne. Nem is tudta mihez kezdett volna Lotti néni nélkül.

- Lotti néni! - lepődött meg struccmama, mikor meglátta őket. - Jöjjenek beljebb.

- Köszönjük! Nem akarunk zavarni, csupán egy kérdésünk lenne. Panninak szüksége lenne egy tojásra. Sajnos úgy alakult, hogy húsvétra nem tudtak beszerezni Kot asszonytól, így azt javasoltam neki, hogy talán Letti néni tud segíteni.

- Értem. Nos van egy tojásom. A tiéd lehet. - mutatta meg struccmama a tojást, ami egy szalmakazal közepén álldogált magányosan, villany fényben tündökölve. Panni megdöbbent a látványtól. Még sosem látott életében ekkora tojást. Mérete miatt elkezdett aggódni. Vajon hogyan tudják elszállítani úgy, hogy ne lássa meg senki? Letti néni segített a talicskába rakni, majd Panniék elköszöntek és elindultak.

- Szerintem az én műhelyembe tegyük, itt jó helyen lenne. Senki nem látná meg. Anyukád biztosan átenged megfesteni. Úgy értem szeretnélek megkérni, hogy délután gyere át segíteni.

- Ó Lotti néni. Köszönöm. - mondta hálásan Panni, majd gyorsan be is vitték a helyiségbe, ahol a talicskában hagyták és letakarták. - Vannak itt festékem is. Én pedig közben sütök egy kis húsvéti süteményt.

- Rendben, akkor délután jövök segíteni. - kacsintott mosolyogva, majd hazament. 

- Anya! Lotti néni megkért, hogy délután menjek át segíteni neki.

- És miben segítesz?

- Hát… ő…süti. Úgy értem süteményt sütni.

- Jól van. A segítségnyújtás nagyon önzetlen dolog. Kedves tőled, hogy az idődből áldozol másokra is. Büszke vagyok rád. - ölelte meg lányát. - Most pedig menj, mert akkor nem sok időd van elkészíteni a képeslapokat.

- Hogy miket? Ja… igen. A képeslapok. Megyek is és csinálom. - mondta zavarodottan, majd felszaladt szobájába.

Délután Lotti néni műhelyében neki is állt a tojás díszes kifestésének. Először ceruzával megtervezte a mintákat rá, majd ecsetet fogott és lassan színesre varázsolta az amúgy fehér héjú tojást. Létra is kellett hozzá, hogy a tetejét is el tudja érni. Nem szeretett magasban lenni, de ez a létra biztonságos volt, így nyugodtan dolgozhatott. A műhelyből nyílt egy ajtó a házba, mely nyitva volt, hogy Lotti néni hallja, ha Panni kiált. Teljesen belefeledkezett a különböző pasztell színek kikeverésébe és a minták kifestésébe, olyannyira, hogy csak az orrát cirógató ínycsiklandóan finom illatra tért magához. A helyiséget kezdte megtölteni az édes vaníliás és kókuszos süti aromája. Az ebédnek már régen nyoma sem volt pocakjában, így gyomra türelmetlenkedni kezdett. Eszébe jutott, hogy mielőtt eljött otthonról, zsebébe csúsztatott egy répát. Meg is örült a hirtelen elméjébe villanó emlékképnek, majd zsebébe nyúlt és elővette uzsonnának szánt elemózsiáját. A narancs színű zöldség édesen roppanós volt. Pont amilyennek szerette. Először az egyik oldalát festette meg, majd mikor ezzel végzett, áttért a másik oldalra. Néha Lotti néni is benézett hozzá, hogy megnézze minden rendben van e.

- Tudod, ez a műhely a férjemé volt.

- És ő hol van? - érdeklődött Panni, miközben letette az ecsetet.

- Ő már a csillagok között. - mondta szomorúan, majd leült egy székre.

- Meghalt? 

- Igen, csak nem akartam így fogalmazni. Valójában a szívünkben örökké él és sohasem felejted el. 

- Mi történt vele? - kíváncsiskodott a nyuszilány.

- Egy nap, mikor megszülettek gyerekeink az orvoshoz sietett, hogy elújságolja a nagy hírt. Ám út közben egy róka kiszemelte és üldözni kezdte. Menekült, ahogy tudott, ám sajnos egy tüske fúródott a lábába, ami lelassította és a vörös utolérte őt. Nyakon ragadta és marcangolni kezdte, de ekkor egy puska dörrenése hallatszott és a róka ájultan esett össze. Szegény férjem amilyen gyorsan tudott elmenekült onnan, majd egy fa mögül látta, ahogy két ember megragadja és elviszi. Szerencsére a doktor nem volt messze, így a nagy ijedelem után felkereste és elújságolta a hírt. Az orvos lekezelte, majd eljöttek haza, ám sajnos szegény Kálmánomnak elfertőződött a sebe és meghalt. Valószínűleg a róka veszett volt. Azóta ezt a műhelyt festőműhelyként használom.

- Szegény Kálmán bácsi. És a gyerekei hol vannak?

- Mind a ketten családot alapítottak. Néha meg szoktak látogatni, amikor tehetik. De most megyek, mert odaég a sütemény. - mondta mosolyogva, majd magára hagyta a tojással, mely lassan új színbe öltözött. A nyuszilány átellenőrizte, hogy mindenhol be lett e festve. Elfáradt a nagy  munkában, de a végeredményt látva boldogság töltötte el. Lotti néni egy tányérral a kezében jött, amin nyuszi, répa és tojás alakú kekszek voltak.

- Hát ez gyönyörű! - döbbent meg belépve a műhely ajtaján. - Nagyon jó színeket használtál. Szerintem holnap mindenki el lesz ájulva.

- Remélem. - mondta, majd majszolni kezdett a sütiből. - Ez ifteni. Fel tudnám falni az egéfet.

- Ne légy mohó! Lassan, hiszen még meleg. - figyelmeztette. - Ugye nem akarod a holnapi napot az ágyban tölteni gyomorrontás miatt.

A nyuszilány jobbra - balra forgatta a fejét, majd lassabb üzemmódra váltott. Miután megették az utolsó morzsáig a kóstolót, Panni jókedvűen hazament. Anyukája kíváncsi volt, kikérdezte a Lotti néninél történtekről, majd fáradtan ágyba dőlt és hamar el is nyomta az álom. 

 

Reggel nagy volt a sürgés - forgás. Panni testvére és apukája reggeli után meglocsolta őt és anyukáját. Nyuszi mama finom répatortával készült kedveskedni éppen, mikor kopogtak. Ajtót nyitott a nyuszilány, mely mögött Peti és apukája állt. Behívta őket, majd egy köhintéssel magára hívta a figyelmet.

- Kedves Mindenki! Az idei húsvét egy kicsit máshogy lesz, mint az eddigiek. Az én meglepetésemet most nem tudom átadni itt. El kell látogatnunk Lotti nénihez. - mondta megszeppenve, mert látta, hogy mindenki értetlenül néz a másikra. - Gyertek, kövessetek! - intett, majd elindultak. Útközben Bobek bácsi is csatlakozott hozzájuk. Lotti néni már várta az érkezőket és kedvesen köszöntötte a hajlékába betérőket. Lotti nénit is meglocsolták a vendégségbe érkező férfiak, majd a műhelybe terelt mindenkit. Éppen csak elfértek a kis helyiségben, ahol egy nagy valami volt letakarva.

- Kedves locsolók! - kezdte Panni. Azért hoztalak ide benneteket, mert az én ajándékom itt található, hiszen mérete miatt elég nehézkes lett volna mozgatni. Sajnálom, hogy nem mindenkinek személyre szólóan készítettem, de remélem így is tetszeni fog nektek. - mondta, majd Lotti néni segítségével a nagy valamiről lehúzták a leplet óvatosan. Ami alatta volt, mindenkit megdöbbentett és tátott szájjal meredtek a színes tojásra. Bobek bácsi, aki a helyi újságnál dolgozott, azonnal előkapta fényképezőgépét.

- Figyelem! Szerintem ezt a nem mindennapi húsvéti tojást igazán illene megörökíteni. Kérlek álljatok a tojás mellé.

- Bobek bácsi! Benne lesz az újságban? - kérdezte félszegen Panni.

- Szeretnéd? 

- Igen. - vágta rá határozottan a nyuszilány, kinek szemei úgy csillogtak az izgatottságtól, mint két drágakő. - El sem merem hinni.

- Pedig elhiheted. - kacsintott, majd mindenkit beállított a tojás mellé két oldalra és mikor minden tökéletes volt, lefotózta őket. Panni nagyon izgatott volt, a szíve a torkában dobogott. Mintha kaparászást hallott volna a tojás felől, de ekkor Lotti néni mindenkit a konyhájába terelt, ahol húsvéti finomságokkal teli asztal várta őket.

- Hű! Ez aztán a szívélyes fogadtatás. - suttogta valaki, majd leültek és nekiláttak falatozni. Panni Peti mellé ült.

- A babaház volt a bemelegítés? - kérdezte mosolyogva. - Nagyon szép lett.

- Hát így is mondhatjuk. Képzeld bekerül az újságba.

- Akkor híres leszel?

- Híres nem, de legalább emlékbe meglesz. - szerénykedett a nyuszilány. - Gyere, mutatok valamit. A felnőtteket otthagyva visszamentek a műhelybe. Ám, ami ott fogadta őket, attól földbe gyökerezett a lábuk. A tojás, mely az előbb még épségben állt, most meg volt repedve és néhol hiányoztak a tojáshéj darabkák. Sikítva szaladtak vissza a többiekhez.

- Anya! Lotti néni! A tojás… a tojás. Valami van benne.

- Hogy micsoda? - kérdezte Lotti néni és gyorsan mindenki a műhelybe ment, hogy megnézze mi történt, ami úgy megrémítette a gyerekeket. 

- Nemsokára kibújik. - jegyezte meg Lotti néni.

- Mi bújik ki?

- Hát a struccbébi. Valószínű anyukája melegen tartotta, mivel nem tudta eldönteni mi legyen a sorsa. A műhelyben is meleg van és még le is takartuk.

- Ó, akkor … szólnunk kell a struccmamának. - szólalt meg Panni.

- Még várjál. Hadd keljen ki szegény. El lesz majd fáradva és meg is lesz ijedve. Most az a lényeg, hogy kikeljen, majd utána hazavisszük.

A tojáshéj szép lassan lehullott és láttatni engedte a belsejében nevelkedett csemetét, aki csőrével segített, hogy minél hamarabb kiszabadulhasson eddig otthonos, de most már kissé szűkös lakájától.

- Nahát! Ez aztán a sztori. - mondta Bobek úr és ismét hozta fotógépét, hogy lencsevégre kaphassa a nem mindennapi csodát.

Lotti néni segített a kis fiókának, miközben beszélt hozzá, hogy megszokja a hangját. A kismadár kétségbeesetten csipogott mindeközben. Pár perc elteltével már a kinti világ tágas terét élvezte, mely ijesztően nagy és idegen volt számára, ezért az egyik sarokban próbált meg elhúzódni.

- Jaj, de édes. Kell neki az anyukája. Vigyük haza.

- Igen, menjünk. Hozok egy kis magkeveréket azzal hazacsalogatjuk. - mondta Lotti néni, majd a kijárat felé hívogatta, aki hosszú lábain botladozott.

Letti néni meglepődve nézett rájuk, majd boldogan magához ölelte fiókáját, akinek az Emma nevet adták.

Másnap Panni izgatottan ébredt. Már alig várta az újságot. Kis idő elteltével kopogtattak. Bobek úr állt az ajtóban egy újsággal a kezében, melynek címlapján az óriás húsvéti tojás szerepelt. Panni tátott szájjal vette el a lapot.

- Köszönöm! Ez a legszebb húsvéti emlékem. - majd megölelte nyúl urat.








 




 




Kalászné Nyuli Zsuzsanna, Amatőr író

Iskolás korom óta irogatok novellákat, verseket. Szeretek írni, mert ilyenkor teljesen más világba csöppenek. Vannak befejezésre váró történeteim, melyek a fiókomban lapulnak, várva arra, hogy folytassam őket. Szeretem a természetet, melyet általában bele szoktam szőni írásaim soraiba is.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!