Botond a nyúl

Botond a nyúl.

Nyúl  papa  és  nyúl mama  öröme,

Mert  megszületett  három  gyereke.

Botond  a  Jánoska  és  Terike,

Lettek  is   mindenkinek  kedvence.

Szaladtak  évek  gyorsan  felnőttek,

Kitűnt  aranyosak   és  kedvesek.

Botond  bátor  és  kíváncsi  gyerek,

Jánoska  okos  Terike   csendes.

Botond  kitalálta  világot  lát,   

Olykor  meg  mutatta   bátorságát.

Erősnek  és  bátornak  született,

Okosan  ügyesen   cselekedett.

Szüleivel  szép  erdőben  lakott,

Látszott  rajta   jó  nevelést   kapott.

Akik  ismerték   nagyon  kedvelték,

Jó  humorú    bátor   füles   legényt.

Egyszer  tőle  azt    hallották   sokan,

Elmegy  szerencsét   próbál  világban.

Érdekeli  vajon  mi    lehet  abban,

Szüleim  elé   állt  otthon  bátran.

Engedjétek  meg  elmenjek   háztól,

Nem  félek    medvétől  sem  farkastól.

Szerencsére  tanultam   sok  dolgot,

Ugye  el   engedtek  már  nagy  vagyok.

Útjára  engedték   van    tarisznyája,

Járj  szerencsével  vigyázz  magadra.

Vitt  élelmet  vizet,  varázspálcát,

Igy  aztán  elindult   hosszú  útján.

Erdő  széléig   barátai    kisérték,

Integetve  kívántak  neki   szerencsét.

Élményekkel  térj   vissza  és  haza,

Remélem  úgy  lesz, jó  kedvel  mondta.

Ment  árkon  bokron  szántó  földön  át,

Az  erdőjétől  már  jó messze   járt.

Elfáradt  lát   egy   házat  és   tanyát,

Oda  ment  körül  nézett  be  kukucskált.

Látott  egy   nénit  és  szürke    házát,

Meg  az   udvaron  néhány  állatát.

Ballagott  a   három   macskájával,

Kedvtelen  és    ráncos  homlokával.

Mikor  meglátják    mondja  erre  tévedt,

Alhatók  egy  éjszakát  önnél   itt bent?

Tudod  kedves  vendég   még   kettőt   is,

De  vigyázz  macskáimmal,   mind  hamis.

Tarisznyájából  volt  még mit   enni,

Kis  széken ülve  kezdett   falatozni.

A  három  macska  meg  körül  vette,

Őt  nagy   kíváncsian  kérdezgette.

Honnan  jöttél  te  csavargó   füles,

Kinézeted  olyan    veszedelmes.

Na  álljatok   már  meg csak  egy  szóra,

Ti  három  elkényeztetett    macska.

Elmondom  nektek   mi   úti   célom,

Figyeljetek  rám  és  hallgassatok.

Messziről  jövők    és   világot  látnék,

Élményt  tapasztalatot   szereznék.

Elkezdtek  macskák   mindjárt  nyávogni,

Botond  nyúlra   ők  mérgesen   fújni.

Gondolja  magában  ez nem  tréfa,

Őket  csak   varázs  pálca   csitítja.

Nyugodjatok  meg   ti  rossz   bestiák,

Bírjátok  ki  ezt  az egy  éjszakát.

Holnap  én   tovább  megyek  és  állok,

Aztán  tovább   kényeztethet   gazdátok.

Be  látták   hogy   jó   szándékkal  van  jött,

Aztán  három  fele    kullogtak  ők.

Befejezte  maradék   vacsoráját,

Néni  neki    meg  mutatta  ágyát.

Alud  ki  az utad   fáradtságát,

Meglepődve  hallgatta   kedves  szavát.

Meg  kínálta    Botondot    szörpével,

Ahogy  meg  itta  el ájult  tőle.

Aztán  reggel  egy  ketrecben   ébredt,

Macskák  csúfolták  őt   becstelen. 

Na  füli    kíváncsi világjáró,

Leszel  nekünk   pecsenyére   való.

Mert  aki  felénk  ha  erre   tévedt,

Az  bizony  még nem  úszta  meg  élve.

Érezte  bizony   hogy   bajba    került,

Tarisznyája  pálcája  is  el  tűnt.

Rá  jött  vén  szipirtyó   ez  a  néni,

Pedig  olyan   kedvesnek  nézett  ki.

Magának  mondja   légy  ügyes  Botond,

Most  kell   megmutatni   bátorságod.

Rá  kell    jönni   mi  lehet   megoldás,

Vissza  kell  szerezni  a    varázspálcát.

Eszébe  jutott  mit   tanult  egykor,

Bűvészetet  is    még   nagyapjától.

Este  pálcáját  ő  össze  tolta,

Mintha  csak   lenne  fogpiszkálója.

Tán  nem tűnik  fel  banyának  mi  az,

Hátha  kap  tőle még  egy  alkalmat.

Jött  is  csoszogva   és  érdeklődött,

Mondja  így   lesz   belőled   nyúl  pörkölt.

Még  párnapig   etetlek    hizlallak,

Egyek  kövér  húsos   falatokat.

Volt  neki  egy   kicsi  szerencséje,

Ketrecből  állatokat   nézhette.

Vissza  gondolt otthoni  életére,

Lehet  mégse  kellett  volna  eljönnie.

Jött  szipirtyó   etette    itatta,

Látszott   ezt  a szavát   ő  betartja.

Macskái  vele   vannak   nyávogták,

Leszel  nekünk  egy kövér nyulacskánk.

Már  harmadik  napja  raboskodott,

Fogai  közé    étel   rakodott.

Reggel  délbe   este   ugyan  azt  kapta,

Sajnos  látszik is   a   hízás    rajta.

Holnaptól  az  ételt  meg   tagadja,

Mintha  nem  bírna  enni  mert  fáj  foga.

Hozta  is  reggel   tele  volt  a  tálja ,

Botond  fájós  fogát  mutatta   sírva.

Annyira  fáj  már  nem tudok   enni,

Lenne  kérésem  meg tudná   tenni.

Ne  locsogj   nyavalyogj   füles   nekem,

Mert  elfogy   a  türelmem   és   kedvem.

Macskái  kántálva    utánozták,

Nem  segítünk   neked  te  nyavalyás.

Csak  egyet  kérek   adja  a   fogpálcám,

Tisztíthassam  fogaim   közé   szorult   szálkát.

Itt  ahogy   ettem   bele   állt   számba,

Ha  akarja    megnézheti     lássa.

Keresse  meg    benne van  tarisznyámban,

Hozza  ide , tőle   megszűnne   fájdalmam.

Vagy  elfertőzik   fogamtól  a  szám,

Aztán  húsom   íze   is  lesz  egész más.

A  banya  elgondolkodott     rajta,

Ebben  a  nyúlnak  van   is   igaza.

Ide  hozom  aztán  te   be   ne  csapj,

Mert  akkor   élve  nyúzlak   meg majd.

Hozta  kezében   a  tarisznyáját,

Majd  oda  adta   fogpiszkálóját.

Úgy  csinált  mintha   piszkálná  fogát,

 Majd  gyorsan   széthúzta   varázspálcát.

Cselekedni  kellett   már   azon  mód,

Aztán  meg  elmondta   a  varázs   szót.

A  nyúl   hirtelen   láthatatlan  lett,

Öreg  szipirtyó  csak  ámult  nézett.    

Mire  macskák  és  ő   észbe   kapott,

Botond  túl  volt  heted  hét  határon.

Amikor  már  jó  messze  járt  tőlük,

Meggondolta  átgondolta  tervét.

Nem  akar  ő  már  világot  látni,

Csak  szüleivel   boldogan  élni.

Így  hát   elindult  ő  vissza   felé,

Még  napokat  ment  mire  haza  ért.

Mikor  meglátták   nagyon  örültek,

Lesem  pakolt   már  mesélni   kellett.

Elmondta  mi  történt  vele  útközben,

Hogy  járt   és  miként  menekült  ő  meg.

Köszönheti  eszének   szerencsének,

Nagy  tanulságul   szolgált   egésznek.

Mondta  többé  nem  megy  világgá,

Marad  e  szép  erdőben   családjánál.

Itt  vannak   barátai  testvérei,

Úgy  érzi   új  életét  most  kezdi.