Brumi és a kismadár

Egy téli reggelen Brumi a kismackó kakaójat szürcsölte a fotelban ülve. Észrevette,hogy a kandallóban már csak pislákol a tűz.
-Hajjajj hozok be gyorsan fát, ki ne aludjon, mert akkor nagyon hideg lesz-gondolta magában, és már vette is fel meleg sálját.
Ahogy kilépett az ajtón egy átfagyott kismadarat pillantott meg a földön. Gyorsan oda is szaladt a didergő madárkához, betekerte a sáljával, és bevitte magával a házba. Amíg a madárka a sálban melegedett újra kiment, mert azért a fát csak be kellett hozni.
Mikor visszaért a madár már kicsit jobban is volt. Brumi körbenézett a kamrában, kereste mit is adhatna neki enni. Meglátott egy csupor mézet.
-Ez sajnos nem lesz jó, a madarak nem esznek mézet- mondta magában, és tovább keresgélt.
Nagy kutakodás után talált egy szép piros almát.
-Ez megteszi-gondolta, és vitte is az éhes kismadárnak.
Egy tálkába vizet is töltött.
Ahogy kis tollas barátja elkezdett csipegetni, és inni egyre több ereje lett.
-Köszönöm, hogy megmentettél. Ha nem segítesz biztosan halálra fagyok a hóban-szólalt meg ekkor a kismadár.
-Én Tengelic Cili vagyok, téged hogy hívnak?
-Brumi vagyok, örülök, hogy megismerhetlek-nyújtotta mancsát a kis cinegének.
-Maradhatok még nálad pár napig kedves Brumi? Csak amíg megerősödök.- kérlelte a kismadár
-Természetesen. Addig maradsz ameddig jól esik. Viszont nem sok eleség van itthon madaraknak. Menjünk el a barátaimhoz, hátha náluk akad valami.
Azzal a meleg sálat a nyaka köré tekerte, és Cili is bebújt alá.
Jól is tette mert ahogy kiléptek az ajtón csontig hatoló hideg szél csapta meg őket. Brumi össze is rázkódott, de elindult Tappancs nyuszihoz, mivel valami csipegetni valót muszáj volt szereznie.
A nyuszi szerencsére otthon volt. Brumi bemutatta neki Cilit és elmesélte, hogy szegény majdnem megfagyott.
-Tappancs kedves barátom,nincs valami madaraknak való eleséged?-tért is rá jövetelük okára Brumi.
-Azonnal megnézem mi is van a kamrában-és indult is a hosszú fülű cimbora.
-Nos, van itthon kenyér...
-Sajnos az nem lesz jó-vágta rá egyből Brumi-a madarak nem ehetnek pékárut.
Tappancs nem adta fel, és tovább keresgélt.
- Lássuk csak...van itt egy csomag sós mogyoró-csillant fel a nyuszi szeme.
De a mackó arra is csóválta a fejét.
-Sajnos azt sem ehetik a madarak.
Így Tappancs visszament a kamrába. Kis idő múlva kijött egy tálka fenyőmaggal, és pár dióval.
-Ez tökéletes-ujjongott Brumi
-Nagyon köszönjük-mondta egyszerre a mackó és a cinege.
Aztán el is köszöntek,mert még Somát a sünit is meg akarták kérdezni.
Soma nagyon megörült a vendégeknek. Neki is elmondták,hogy miért jöttek, és Soma is egyből ment a kamrába megnézni,mit is adhatna a kismadárnak.
-Találtam egy sajtot-kiáltott ki a többieknek.
-Az jó ha sótlan-válaszolt Brumi.
-Sajnos sózott-szomorodott el a sün és vissza is rakta a helyére.
-Van még itthon egy kis pattogatott kukoricám-hallatszott ki Soma hangja a kamrából.
-Sajnos az sem jó-keseredett el a mackó.
Kutakodás, motoszkálás hallatszott ki a kamrából.
-Meg van- kiálltott fel Soma-és egy almaval, egy körtével és egy zacskó fekete napraforgóval jött ki a többiekhez. Brumi és Cili nagyon megörült. Megköszönték a finomságokat és elindultak haza.
Cili napról napra jobban lett. Már úgy gondolta elhagyja a mackó házat, hiszen már a családja is hiányzott neki,de Brumi marasztalta.
-Ne menj még, erősödj. Úgyis nagyon hideg van kint.
Ekkor eszébe jutott valami és kiszaladt a fás kamrába. Deszkákat hozott be, szegeket, és fűrészt. Cili nem értette mi történik, de nem akarta megzavarni a koncentráló mackót.
Brumi méregetett, fűrészelt, szögelt, és egyszer csak kész lett.
Egy gyönyörű házikó formájú madár etetőt készített.
Mikor Cili meglátta nagyon boldog lett és egyből belebújt.
-Hogy ez milyen gyönyörű Brumi.Nagyon ügyes vagy.
-Köszönöm Cili-pirult el a mackó-neked és a családodnak készítettem. Kiteszem a házam elé a fára es mindig feltöltöm nektek eleséggel, így sose lesztek éhesek, és be tudtok húzódni a hideg elől.
Cili széttárt szárnyakkal a mackóra borult, úgy ölelte meg.
-Sose volt még ilyen jó barátom, mint Te Brumi. Nagyon köszönök minden segítséget.-mondta meghatódva a kismadár.

-Igazán szívesen Cili. Én nagyobb vagyok, és ha tudok segíteni miért ne tenném meg, hiszen segíteni másnak éppen olyan jó érzés- mosolyodott el a mackó, és óvatosan magához ölelte a törékeny kis madarat.