Brumi karácsonya

Gyönyörű hóesésre ébredt Brumi, a kismackó. Az egész táj fehérben pompázott, meg meg csillanva a fák ágain.
Mint minden reggel forró kakaóval kezdte a napot, közben belenézett a naptárba. Mosolyra húzódott a szája.
-Már csak 3 nap van karácsonyig. Ideje fenyőfát találni.
Ahogy a kakaó elfogyott nem is húzta az időt, felvette meleg sálját, és elindult, hogy megtalálja a tökéletes fenyőt, ami majd nappaliját ékesíti, gyönyörüen feldíszítve. Nem is kellett sokat keresnie, megpillantott egy fenyőfát.
-Csodás fa ez-állapította meg Brumi-de túl nagy lenne a nappalimba.
Így tovább ballagott.
Pár méterre ismét talált egyet.
-Oh ez méretre pont jó lenne-ezzel elővette fűrészét.
Igen ám de épp elkezdte volna kivágni, hangos kiabálást hallott.
-Hagyd abba te mackó! Ez a mi fánk, a mi otthonunk!
Felpillantott és egy mókus családra lett figyelmes. Mókus mama, mókus papa, és egy ijedt kismókus lakott ott.
-Jajjj elnézést, nem tudtam, hogy itt éltek. Természetesen meghagyom nektek.
Elköszönt és indult is tovább.
Pár perc múlva ismét talált egy formás fácskát. Körbejárta, alaposan megfigyelte, még fel is kiálltott, és megrázogatta, hogy megtudja van e rajta valaki.
Senki sem válaszolt, így nekikezdett a fűrészelésnek. Nem volt könnyű munka, de csak a cél lebegett a szeme előtt. Nagyon szerette volna hazavinni ezt a csodás fát.
És végre sikerült, kidőlt a fácska.
Gyorsan haza is vitte és beállította a pincébe.
-Még várnom kell, hogy teljes pompádban lássalak-simította meg Brumi kis fája ágait.
Mostmár még izgatottabban várta az ünnepet, de a napok annál lassabban teltek.
Becsomagolta a barátainak szánt ajándékokat, leporolta a karácsonyi díszeket, bevásárolt az ünnepi menühöz.
És végre eljött a nap. KARÁCSONY!
Úgy pattant ki az ágyból, mintha puskából lőtték volna ki. Rohant le a pincébe a fácskáért és azonnal fel is állította a nappaliban. Karácsonyi dalokat dúdolgatva boldogan vette elő a ragyogó díszeket, és akasztgatta gondosan egyiket a másik után, a pompás illatú fa ágaira. Ide egy pirosat, oda egy kéket, mesés arany és ezüst díszek is lógtak már az ágakról. Végül az izzósort is rátekerte és a csúcsdísz is a helyére került.
Csipőre tett kézzel csodálta munkáját Brumi, és igen elégedett volt. Bekapcsolta a magnóját ami kellemes karácsonyi zenéket játszott.
Aztán elkészítette kakaóját, mert ugye azt nem lehet kihagyni. Közben átgondolta a mai teendőit, hogy minden tökéletes legyen. Nagyon izgatott volt, mert idén ő lesz a vendéglátó, és hozzá jönnek a barátai.
Ahogy megitta az utolsó korty meleg italát, neki is kezdett a karácsonyi menünek. Még süteményt is készített, természetesen répatortát Tappancs nyuszi barátja kedvéért, almás pitét Soma süni kedvencét, és mézes puszedlit, mert a mackó pocaknak az a legkedvesebb.
Mindennel idejében kész is lett, így volt ideje még karácsonyi csokornyakkendőjét is felkötni.
Nem sokkal később csengettek. Izgatottan nyitott ajtót. Soma volt az.
-Boldog karácsonyt drága barátom. Gyere be gyorsan-üdvözölte Brumi a sünit.
Megkínálta meleg mézes teával, és leültek a nappaliba. Nem akarták elkezdeni Tappancs nélkül az evést.
Csak vártak és vártak, de a nyuszi csak nem érkezett.
-Ez nem jellemző Tappancsra-mondta Brumi, és már nyúlt is a fogasnál a sáljáért.
-Gyere Soma, menjünk el hozzá.
El is indult a két barát. Talpuk alatt ropogott a frissen esett hó. Odaérve a nyuszi házához becsengettek.
- Ki az?-kérdezte a nyuszi bentről.
-Mi vagyunk azok, Soma és Brumi. Bejöhetünk?
-Oh de örülök nektek, persze gyertek gyorsan be.
A kis házba belépve meglátták Tappancsot a fotelban ülve, lába felpócólva, és azon egy hatalmas gipsz.
-Ne haragudjatok, hogy nem mentem el megünnepelni a Karácsonyt, de sajnos szánkózás közben eltörtem a lábam, és már szólni sem tudtam, hogy nem tudok menni.
-Jajj te szegény-sopánkodott Brumi.
De aztán szó nélkül kiszaladt az ajtón, és ott hagyta két barátját.
Soma és Tappancs egymásra néztek, de nem értették mi lehet ilyen sürgős, hova futott el Brumi.
Nem sokkal később vissza is ért a kis mackó, szánkóját maga után húzva, amire felpakolt mindent. Elhozta a karacsonyfát, az ünnepi menüt, a sütiket, és az ajándékokat. Tappancs arca felragyogott.
-Mégis lesz nekem is karácsonyom-ujjongott örömében.
Brumi és Soma gyorsan kipakoltak, felállították a fát, és megterítettek.
Brumi még a magnót sem felejtette el, így azonnal be is kapcsolta a kellemes karácsonyi muzsikát.
Neki is láttak a finom falatoknak. Tappancs és Soma teljesen meghatódott, hogy még kedvenc süteményeikkel is meglepte őket Brumi.
-És most jöjjenek az ajándékok-szólt boldogan Soma, és át is adta a meglepetéseit Bruminak és Tappancsnak.
Tappancs is odaadta két piros masnis csomagját barátainak.
Igen ám de amikor Brumi pakolta volna ki a szánkóról sehol nem találta a süninek és a nyuszinak szánt ajándékait.
Rettenetesen elszomorodott.
A két barát próbálta megvígasztalni.
-Semmi baj Brumi-mondta Tappancs-annál nagyobb ajándékot nem adhattál volna, hogy nem hagytál magamra, és idehoztad a Karácsonyt.
Mert a legfontosabb, hogy együtt tölthetjük a szeretet ünnepét.
Erre már Brumi is elmosolyodott, és átölelte barátait.
Ekkor kopogás hallatszott az ajtónál. Mindhárman meglepődtek.
-Ki lehet az-kérdezte Soma.
Brumi ajtót nyitott, és legnagyobb meglepetésére a kis mókus csalad volt a két elveszett csomagjával.
-Ezeket megtaláltuk a hóban.-mondta a papa mókus- Mivel te is jó voltál hozzánk, és nem vágtad ki az otthonunkként szolgáló fenyőt, mi is segíteni akartunk. Még jó, hogy ráírtad kinek szánod.
Brumi egyszerre ölelte át őket, annyira örült.
-Nagyon köszönöm nektek, nem lehetek elég hálás. Kérlek gyertek be és legyetek a vendégeink.
Így már hatan töltötték együtt a Karácsonyt. Sütit majszoltak, mézes teát ittak, és úgy érezték nem is lehetne ennél boldogabb a karácsony.