Brumi nem tud aludni

Egy téli reggelen, mikor a nap sugarai először csillantak meg a szikrázó fehér havon Brumi a kis mackó felébredt téli álmából.
Akárhogy forgolódott, fészkelődött, nem jött álom a szemére. Gondolta elkezd bárányokat számolni.
-1, 2, 3, 4....
de 100 után is ébren volt.
Próbálta a fordított fekvést az ágyban, és bebújt a takaró alá is teljesen, de hiába.
Ekkor nagyot kordult a pocakja.
-Talán éhes vagyok?
Kimászott puha ágyából és a konyhába cammogott.
A kamra polcon meg is találta kedvenc csemegéjét, egy nagy csupor édes mézet. Igen ám,de ezt tavaszra tette félre, ha felkel legyen mit ennie.
De nem tudott ellenállni. Elkezdte hát kóstolgatni.
-Csak pár kanállal eszem, épp csak megkóstolom. Marad még épp elég amikor felkelek.
Brumi csak ette,és ette. Mire feleszmélt már egy csepp méz sem volt a csupor alján.
A kis mackó nagyon elkeseresett, és kétségbe esett.
-Jajj ne, megettem az összeset, most mit csináljak? Honnan lesz csemegém ha felébredek tavasszal?
Elkezdett tanakodni mit is tegyen.
-Talán Tappancsnak, a nyuszi barátomnak van valami harapnivalója.
Fel is vette hosszú, meleg sálját, és elindult barátjához.
A hó ropogott a talpa alatt, de a napocska finom melegséget árasztott.
Brumi el is gondolkodott.
-Ilyen jó idő szokott lenni télen?
De gondolatait félbeszakította, hogy odaért barátja kisházához.
Viszont hiába kopogott, hiába szólítgatta, a nyuszi nem felelt.
-Hol lehet a hosszú fülű barátom?-tanakodott.
Nem volt mit tenni, tovább indult.
-Hátha a másik barátomnál van, Soma sünnél. No és persze az se lenne baj, ha Somának lenne esetleg pár almája.
El is indult tüskés barátja háza fele az olvadozó havon. Bekopogott az ajtaján, de a süni nem válaszolt.
A mackó körbejárta a kis házikót, belesett minden ablakon.
-Soma...itthon vagy?-kiáltott be Brumi.
De sajnos nem jött válasz.
A kis mackó egyre bánatosabb lett. És a pocakja is egyre hangosabban korgott.
Bánatában észre sem vette, hogy a talpa alatt a hó már majdnem teljesen elolvadt. Búslakodva elindult hazafelé. Még a madarak csodás dalolása sem vidította fel.
Kis házához érve viszont legnagyobb meglepetésére ott találta barátait, akik egyből elé siettek.
Tappancsnál és Sománál is volt egy-egy szép masnival átkötött csomag amiben némi harapni való, és persze méz volt.
Nagyon megörültek barátjuknak és szinte egyszerre kérdezték:
-Brumi, hol jártál? Jöttünk az ébredésedre, hogy köszöntsünk, hiszen itt a tavasz!
Brumi elmosolyodott, és rögtön megértette, hogy akkor miért is nem tudott visszaaludni, és mindennél boldogabb volt, hogy ennyire jó barátai vannak.
Bementek hát a kis házba, és egészen estig beszélgettek, nevetgéltek, és mézes teát ittak.