Brumi úr, a fülfájós medve

Brumi úr, a fülfájós medve.

                       Kedves gyerekek, bizonyára emlékeztek még Brumi úrra, aki a Tappancs, a kicsi nyúl futóversenye, c. mesémben a mesebeli kerek erdő első futóversenyének egyik versenyzője volt: 

Brumi úr nagyon szerette a mézet és bölcs mondása mindig az volt, hogy 

,,Az aranysárga méz mindig erőt ad mindenkinek, abban van az erőm!"

vagy azt

,,Aki mézet eszik, sosem lesz beteg!"-így nem is készült a nagy futóversenyre. 

                                      Hoppá! Kicsit elkalandoztam kedves gyerekek! 

Kezdjük el a történetünket ott, hogy:

                        Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy mesebeli kerek erdő. Ennek közepén, egy hatalmas és tágas barlangjában élt Brumi úr. Világosbarna színű medve volt, hatalmas mancsokkal, sötétkék kabátkában és élénkpiros sapkával a fején. Nagyon elegáns medve úr volt. 

                         Takaros nagy barlangja volt ennek a medvének, volt benne: egy nagy asztal két székkel, egy kopott, recsegős barna szekrény telis-tele régi kabátokkal és sapkákkal, melyeket Brumi úr nagy becsben tartott és ha valamelyik kabátkája foltos lett málnaszedés közben, akkor azt mindig elvitte mosó Másához az erdő legjobb mosómedve mamájához, hogy kitisztítsa. Otthonában volt még egy hatalmas-puha ágy, meleg takaróval és egy nagy párnával, melyre egy szép málna volt hímezve. A szobához tartozott még egy tágas spájz, mely telis-tele volt-de nem is mondom meg, hisz biztosan ti is sejtitek gyerekek, hogy mivel lehetett tele ez a spájz-nos telis-tele volt hatalmas nagy mézes bödönökkel! 

                          Brumi úr az erdő minden kis lakójával örök barátságban, békességben és boldogságban élt. Jóízűen szeretett beszélgetni Tappanccsal, a kis nyúllal, a mesebeli kerek erdő első futóversenyének győztesével, akivel együtt szeretett minden nap kicsit kocogni az erdőben; Tüsivel, az apró szürke-tüskés kabátkájú sünnel, aki meg mindig ősszel sok piros-mosolygós almával ajándékozza meg; Mogyival, a kis világosbarna kabátkájú mókussal, akitől szülinapjára mindig egy habos diós-mogyorós tortát szokott kapni. Igen jó barátságban volt még Uhuval, a bölcs-és öreg bagollyal, aki meg, ha szüksége volt rá bölcs tanácsokkal látta el; és ne feledkezzünk meg Turcsiról sem, a félénk vaddisznóról, kinek kiváló kézügyessége volt és, ha Brumi úr házi ünnepséget rendezett, mindig ő díszítette fel az erdő legszebb makkjaival a medve barlangját. 

                          Tikkasztó meleg nap volt, Nyár asszonyának az ideje. A tücskök nyári hangversenyüket tartották a mezőn, az erdő lakói pedig bent a hűvös fák között pihentek. Egyszer csak égtelen nagy bömbölést hallottak: 

-Brumm, brumm, brumm!-brummogott dühében Brumi úr. 

-Nagyon fáj a jobb fülem! Mi történt velem?- tűnődött magában a medve. 

-Mi az? Ki az? Ki bömböl itt?-kérdezte riadtan Tüsi süni, aki éppen egy virág illatát szagolta. 

-Mi történt? Ég az erdő?-most meg Turcsi rohant oda Tüsihez. 

-Én láttam, hogy ki az!-kiáltott Mogyi a nagy diófa tetejéről. 

-Brumi úr az, valami történt vele!-folytatta a kis mókus. 

-Menjünk oda és nézzük meg, hogy mi baja van-tanácsolta Tappancs, aki épp akkor ért oda a többiekhez. 

Oda is mentek mindnyájan, kivéve Uhut, mert ő nappal-, de ezt mindenki tudja, ti is biztos gyerekek-, hogy ebben a napszakban a baglyok ilyenkor alszanak az otthonaikban, mert a bagoly éjszakai állat. 

-Mi történt veled Brumi, ki bántott téged?-kérdezték mindannyian aggódva. 

-Brumm, brumm! Nem bántott senki, csak égtelen nagy fülfájdalmat érzek!-mondta panaszos hangon. 

-Melyik füled fáj?-épp most repült oda a többiekhez Harkály Doktor úr és kiváncsian méregette Brumi úr füleit. 

-Hüp, hüp, hüp-elkezdett nagy könnycseppeket hullajtani a medve. 

-A jobb fülem fáj-mondta ki végül. 

-A jobb füled, értem. Most odarepülök hozzád és megnézem-mondta kedvesen a Doktor.

-Nem, nem! Nem engedem, nagyon fáj!-kiáltotta Brumi úr. 

-Mi ez a hangzavar? Ki ordítozik itt és miért?-épp akkor ért oda egy gyönyörű szép sötétbarna, piros kabátkájú medvelány.

-Brumi úr a becsületes nevem és nagyon fáj a jobb fülem, kérlek ne haragudj rám-mondta most már hallkan és elérzékenyült hangon, mert tetszett neki a medvelány. 

-Oh, oh!-kiáltott csodálkozva mindenki. 

-Milyen szép medvelány! Ki vagy, te?-kérdezte mindenki. 

-A nevem Ursula, itt lakom a szomszédos erdőben. Hallottam ezt a velőtrázó kiabálást és jöttem, hogy megnézzem ki az és kell e segítség-mondta a medvelány.

-Ursula, milyen szép neved van, de jaj, jaj nagyon fáj!-kiáltotta Brumi úr.  

-Azt mondom neked Brumi, hogy nem kell félned, medve társam, ismerem Harkály Doktor urat, nagyon jó orvos-mondta bátorító hangon Ursula. 

-Nem lesz semmi baj, itt vagyunk melletted-mondták a barátai is. 

-Akkor megnézhetem a jobb füledet, Brumi úr?-kérdezte kedvesen Harkály Doktor úr. 

Brumi úr szép, nagy, barna szemeivel ránézett Ursulára és határozott hangon igent mondott. Erre a Doktor rárepült a medve jobb fülére és belenézett:  

-Hümm, igen, már látom, hogy a füled bedugult a sok fülzsírtól. Egy jó, alapos fülmosást javasolok-mondta. 

-Fülmosást? Az fájni fog?-kérdezte már megint egy kicsit riadt hangon a medve.

-Nem fáj! Nekem már volt ilyen!-kiáltotta Mogyi. 

-Nekem se fájt-mondta Tüsi és közben helyeslően mozgatta kis-pisze orrát nyomatékosításképpen.

-És nekem is volt ilyen-közben Uhu is odarepült, mert már kezdett beesteledni és szárnyával megmozgatta a pápaszemét. 

-Nem fáj, mert csak víz kell a beavatkozáshoz és az éltető víz az állatok barátja-mondta nagy komolysággal bölcsességét a bagoly. 

-Akkor menjünk az erdő melletti kis patakhoz-javasolta Harkály Doktor úr. 

Oda is mentek mindnyájan.

-Most tedd bele a jobb füledet a vízbe és én megpróbálom azt kimosni-mondta megnyugtató hangon a Doktor. 

-Így ni. Most hallasz, Brumi úr?-kérdezte Harkály Doktor úr.

-Nem hallok semmit! Nem hallok semmit! Mit tetszett mondani?-kiáltotta kétségbeesetten a medve. 

-Akkor most kimosom még egyszer!-kiáltotta a Doktor.

-Kimossa újra!-kiáltották a többiek is. 

Erre Harkály Doktor úr türelmesen és nagyon óvatosan ismét kimosta a medve fülét. 

-Most már hallasz?-kérdezte a Doktor. 

-Igen, hallok, hallok!-kiáltotta nagy boldogan Brumi úr és örömében táncra kelt a patak vizében. 

-Jaj, de jó! Brumi úr újra hall! Éljen Harkály Doktor úr!-kiáltotta mindenki. 

Brumi úr köszönetképpen egy szép, nagy bödön mézet ajándékozott a Doktornak. 

                          Teltek a napok, órák, percek, míg egyszer csak Időapó megfordította a homokóráját s Nyár asszonyát Ősz leány követte. 

Ursula és Brumi úr a nyár folyamán jó barátok lettek, míg egy szép őszi napon a medve összeszedte minden bátorságát és átment Ursulához a szomszédos erdőbe, hogy őt feleségül kérje:

-Ursula, megoszthatom veled a barlangomat? Élnél velem együtt?-kérdezte félénken a medvelányt Brumi úr.

-Igen-mondta hallkan, meghatódva Ursula. 

Így lett egy pár a két hatalmas medvéből. 

                           Mire elérkezett Tavasz úrnő ideje Brumi úr és Ursula barlangja medvebocs hangtól lett lármás, kicsinyük született Brumina, a kis citromsárga kabátkájú-sötétbarna medvelány. Mesebeli kerek erdő minden lakója nagyon megszerette a kis új családtagot, Bruminát. Brumi úr, Ursula és Brumina boldogan éltek a barlangjukban míg meg nem haltak.

                                                                             Vége