Tappancs, a kicsi nyúl futóversenye -negyedik fejezet, befejező rész-

Tappancs, a kicsi nyúl futóversenye -negyedik fejezet, befejező rész-.

               Végül elérkezett a várva-várt nagy nap, a futóverseny napja. Szép idő volt. Sütött a mosolygós aranyszínű nap, meleg szeretettel nézett le a mesebeli kerek erdőre; csiripeltek a madarak és az erdő minden kis lakója nagyon boldog volt és izgatott.

Minden elő volt készítve a versenyre: A pálya két oldalán lévő fákat már gyönyörűen feldíszítették makkokkal Turcsi vezetésével a mókusok és a kis madarak. Finom pogácsákat sütöttek a sündisznók. Mindannyian összegyűltek a kerek erdő közepén a tisztáson. Ott voltak a szürke farkasok, a ravaszdi-vörös bundás rókák, a nagy barna medvék és még sokan mások. Elkezdtek maguk között tanakodni:

,,Hol vannak a versenyzők?"- kérdezte egy nagy farkas.

,,Igen, hol vannak?"- tűnődött egy medve.

,,Lehet, hogy inába szállt a bátorságuk!"- kiáltotta hangosan egy róka.

,,Nem, az nem lehet! Biztosan csak még készülődnek."- szólalt meg végül félénken Turcsi.

,,Ott jönnek! Ott vannak az erdő szélén, már mindjárt itt vannak!"- kiáltotta jó hangosan az öreg nagy fenyő tetejéről egy kis szürke kabátkájú mókus.

                   Végre megérkezett a négy-kis bátor versenyző:

Brumi úr, Mogyi, Tüsi és Tappancs.

,,Köszöntelek benneteket mesebeli kerek erdő lakói!"- kezdte meg az ünnepi beszédét Uhu.

,,Nagy örömmel látom, hogy mindnyájan itt vagytok!"- nézett szerteszéjjel pápaszemes szemével.

,,Ma van a futóverseny nagy napja, amit már annyira vártunk! Sok-sok éve már, hogy itt élünk. Itt éltek a szépszüleink, az ükszüleink, a dédszüleink és a nagyszüleink is. Mindnyájan igaz békességben, nagy barátságban és boldogságban."- mondta elérzékenyülve a bagoly.

,,Igen, igaz, így történt!"- kiáltotta mindenki.

,,Mind tudjátok, sok-sok éve nagy hagyomány nálunk a tojásfestés, az almaszedés és a diószedés. De most egy új hagyomány veszi kezdetét, ez pedig a mesebeli kerek erdő futóversenye!"- mondta hangosan Uhu.

,,és szerényen megjegyzem, hogy ezt én találtam ki."- mondta hallkan elérzékenyülve, de ezt már nem hallotta senki.

,,És most melegítsetek be."- szólt a versenyzőkhöz a bagoly.

,,Először végezzetek páros karlendítéseket a magasba, majd vissza."- ezt megcsinálták a versenyzők.

,,Most malomkörzés előre és hátra, majd lábemelés és helybenfutás."- ezt is megcsinálták.

,,Most pedig álljatok a STARTVONALHOZ, a feladat a kerek erdő végigfutása és visszatérés a CÉLBA."- mondta hangsúlyozva Uhu.

,,Mindenki megértette?"- kérdezte kedvesen.

,,Igen!"- egyszerre kiáltották a versenyzők.

,,Figyeljetek! Amikor azt mondom ,Rajt', akkor elkezdhettek futni."- mondta Uhu nagy komolysággal.

,,Vigyázz! Kész! Rajt!"- kiáltotta és erre mindannyian tüstént elkezdtek futni.

                 Eleinte mindnyájan egyformán futottak. Szép, egyenletesen emelték a lábaikat.

Majd kicsit később elkezdett elfáradni Brumi úr és Tüsi. Néha meg is álltak, így lemaradtak. Lassan kocogtak szomorúan a többiek után.

Mogyi sokáig bírta. Azonban a mókusok csak rövidtávon tudnak gyorsan futni, ezért ő is szép lassan lemaradt. 

Egyedül futott most már tovább Tappancs, aki mivel nem fordult hátra, hogy vajon mi lehet a többiekkel, így nem tudhatta, hogy már csak ő fut. Futott csak futott a kicsi nyúl, míg egyszerre csak meglátta a távolban azt a feliratot, hogy CÉL. Nagyon megörült, nagyot dobbant a szíve és gyorsabban kezdett futni. Azonban hirtelen azt kezdi érezni, hogy talán egyedül fut, ezért lelassította lépteit és egy pillanatra meg is állt. Hátranézett és mit látott kedves gyerekek? Semmit. Igen, senkit nem látott futni, nem látta a társait. Erre elszomorodott, pedig a többiek a célban már kiabálták, hogy:

,,Tappancs, Tappancs, gyere! Mindjárt, te győzől!"

De Tappancs nem mozdult, csak állt és állt, mintha várna valamire. És egyszerre csak rájött, hogy miért szomorú: azért kedves gyerekek, mert egyedül van, nincsenek itt a társai és egyedül nem jó győzni! Egyedül nem jó semmit sem csinálni, mindig barátok közt, együtt-közösen a legjobb. Erre jött rá szívében a kicsi nyúl és máris tudta, hogy mit kell tennie: megvárta a többieket és együtt értek a célba.

                  Ott óriási ünnepség keretében a győzelmi dobogóra állították a négy győztest. Tappancs, mivel hősiesen lemondott az első helyezésről, ezért a győzelmi koszorút mind megkapta a négy jó barát és az arany-nyúlcipőt pedig a kicsi nyúl kapta meg az ügyességéért. Ezután nagy boldogan elfogyasztották a pogácsákat, még egy morzsa sem maradt; tábortűzet gyújtottak és hajnalig ünnepelték a kis hősöket.

                  Így ért véget a mesebeli kerek erdő első futóversenye.

A tanúlság, hogy az önzés nem vezet sehova, csak a szeretet a fontos.

                                                                         Vége

Budapest, 2023. 02. 19.

,,