Sajti, a mindig torkos kisegér története -ötödik fejezet, befejezés-

Sajti, a mindig torkos kisegér története -ötödik fejezet, befejezés-.

                       Kedves gyerekek ott hagytuk kis barátainkat, hogy: Sajti elrohant, beszaladt az ajtó alatti kis résen, a többiek meg csak álltak és álltak az udvaron szomorúan, értetlenkedve. 

Végül a félénk Tüsi szólalt meg először:

-Értékesebb vagyok, értékesebb vagyok-ismételte monoton hangon.

-Miért tette ezt velünk, a barátaival?-kérdezte magától és egyben mindenkitől Mogyi.

-Láttátok, mennyire gőgös-dölyfös-és önteltek voltak Sajti szemei, s a viselkedése?-kérdezte Uhu és közben szomorúan felvette csőrével a pápaszemét a földről. 

-Tudjátok mit? Mi nem érdekeljük őt, mi se törődjünk mostantól Sajtival!-most már morogta dühében és elkeseredettségében Frici.

-Ez az! Ha legközelebb kijön az udvarra, akkor forduljunk el, ne is vegyük őt észre!-javasolta felháborodva Mogyi. 

Tappancs nem szólt semmit, csak állt szótlanul, csalódottságában még a fülei is lekonyúltak. 

                       Ebben maradt az öt jó barát, majd elmentek csendesen, szomorúan, ki-ki a maga otthonába. Tüsi elment virágot szedni, Mogyi felszaladt a diófájára pihenni, Uhu felrepült az otthonába aludni, Tappancs elszaladt ebédelni és Frici dühösen, morogva berohant a házába. 

                        Másnap, jó melegen ontotta fényét Nap anyó, ezért Sajti úgy döntött, hogy sétálni indul a kertbe. Ki is ment az ajtón, de nagy megdöbbenésére mindenki hátat fordított neki, nem törődött és nem is köszönt neki senki. 

-Úgy kell nektek! Nem érdekel!-gondolta magában Sajti és ezzel megfordult és visszament a házba. 

Elmúlt a másnap és a harmadnap is, míg a negyedik nap éjszakáján különös dolog történt, Szél úrfival egy pirinyó kis szürke-sovány egér sodródott Apó kapujához: 

-Ki az?-ugatott Frici. 

-Ki vagy és mit szeretnél minálunk, te kisegér?-kérdezte Uhu.

És hasonlóképpen, miként Sajtinál is történt Apó kiment hű barátja ugatására, megtalálta Pajtit,-mert így mutatkozott be Fricinek és Uhunak a kisegér-és öreg tenyerében bevitte az aprócska állatot a házába. Ott bemutatta egymásnak Pajtit Sajtinak:

-Ismerkedjetek meg, addig hozok az új családtagunknak egy kis finomságot-mondta kedvesen Apó és máris kiment a konyhába. 

                        Ezalatt Sajti nézte csak nézte Pajtit és gorombán így szólt hozzá:

-Ki vagy és miért vagy itt? El akarod venni az ételemet, az otthonomat? Azt nem fogom hagyni!-kiáltotta. 

Erre a kis Pajtinak lekonyult a bajsza, a kis feje és elkezdett panaszosan sírni és cincogni.

-Cin, cin!-sírt a kis jövevény, mire Apó visszatérve látta, hogy Pajti nagyon szomorú. 

-Ejnye Sajti! Mit csináltál a kis új családtagunkkal? Miért sír?-kérdezte csodálkozva Apó és közben tenyerébe vette a kis szürke, síró egeret és egy szép-hatalmas nagy trappista sajtot nyújtott felé. Mielőtt azonban Pajti megérinthette volna a falatot, Sajti odarohant és egy ugrással elvette Pajti mancsából a vacsoráját. 

Erre Apó nagyon szomorú lett:

-Hát, mit csinálsz, Sajti? Hogy viselkedsz Pajtival?-kérdezte felháborodottan. 

-Hát, nem tudod, hogy jobb adni, mint kapni, hogy szeretnünk kell egymást?-folytatta Apó.

Eközben a ház ablakán benézett az öt jóbarát és teljesen felháborodottak: 

-Hogy viselkedik ez a Sajti, láttátok?-kérdezték egymástól. 

Frici hangosan ugatott, Tüsi felborzolta tüskés bundáját, Mogyinak és Tappancsnak felállt a füle és Uhunak ismét leesett a pápaszeme. 

Azonban hirtelen valami nagyon fontos dolog történt, sejtitek már gyerekek? Az történt, hogy Sajti megdöbbent saját viselkedésén és elszégyelte magát. Lekonyult a fejecskéje, összehúzta magát, bajuszkája is lekonyult és így szólt: 

-Tessék Pajti, itt a sajt, kérlek ne haragudj rám-mondta hallkan, rekedt hangon. 

-Tudod féltem, hogy Apó többé már nem szeret és nem ad nekem sajtot és tejet-folytatta a bocsánatkérését. 

És erre megtörtént a csoda, Sajti szíve elkezdett melegedni az igaz szeretet lángjától. Ugyanis eddig a rossz tulajdonságaitól hideg-érzéketlen lett már parányi kis szíve. 

-Köszönöm, Sajti-szipogta hallkan Pajti és visszavette az ételt Sajti mancsából. Erre mindenki mosolygott, megnyugodott, hogy Sajti ismét a régi. Újra béke lett a kis házban. 

Sajti, most már új barátjával együtt, kiment az udvarra, hogy bocsánatot kérjen mindenkitől: 

-Kedves barátaim-szólalt meg Sajti-, mindannyiotoktól szeretnék bocsánatot kérni, hogy az utóbbi időben annyira rossz voltam hozzátok-mondta hallkan, félénken a lelkiismeretfurdalástól a kisegér. 

-Megbocsátunk!-kiáltották egyszerre. 

-Nagyon sajnálom, hogy fejembe szállt a dicsőség-folytatta Sajti. 

-Én is megbocsátok neked, Sajti-cincogta Pajti és odament új barátjához és megölelte Sajtit. 

-Éljen! Éljen! Sajti ismét a régi!-kiáltotta mindenki. 

-Jól van, Sajti, büszke vagyok rád-mondta végül Apó, megsimogatta a kisegér fejét és ezután mindannyian aludni tértek. 

                             Sajti legyőzte önmagát, legyőzte a rossz természetét a dölyfösséget, a gőgöt és az önző természetet!

Ezek a káros tulajdonságok nemcsak másoknak, hanem legfőképpen saját magunk kárára van! 

Ezt jól jegyezzétek meg kedves gyerekek, hogy a szeretet a fontos, a szeretet mindent legyőz, még önmagunkat is...

                              Sajti és Pajti boldogan, egymást átölelve ült a tornácon és együtt nézték-szívükben melegséget érezve-a csillagos égen lévő nagy Hold apót; hisz minden kisegér tudja, hogy a hold sajtból van...

                                                                                       Vége