Sajti, a mindig torkos kisegér története-második fejezet-

Sajti, a mindig torkos kisegér története-második fejezet-.

                                                                     Második fejezet

                    Aranyszívű Apó nagyon jó öregember volt, mindig volt a kis állataihoz egy-két kedves szava. Ősz haja volt és sötétbarna kötöttkabátot viselt. 

A kert lakóit bemutattam nektek kis gyerekek, azonban egyet még nem. Tudjátok kiről van szó? Nem? Ő Sajti, egy ici-pici kis sötétbarna kisegér. 

Apóval és a kert lakóival való igaz barátsága sok-sok évvel ezelőtt egy esős este kezdődött, mikor Sajti nagyon messzi földről érkezett a kis kerthez:

Este volt, az aranysárga csillagok mosolyogtak az égen az átázott kis egérre, akinek még a bajuszkája is lekonyult, annyira átázott a kis bundája. A sötétben hirtelen meglátott egy kis fényt, közelebb ment a kertkapuig, ahol Fricit és Uhut meglátta. 

A kutya azonnal megérezte a kisegér illatát, a bagoly pedig észrevette éles szemeivel és mindketten odamentek az aprócska jövevényhez:

-Hát, te ki vagy?-kérdezte izgatottan Frici. 

-Igen, ki vagy, honnan jöttél és mit szeretnél?-toldotta meg kiváncsian a kutya kérdését a bölcs bagoly. 

-A becsületes nevem Sajti, nagyon messziről jöttem és nagyon fázok, teljesen átázott a bundácskám, kérlek segítsetek-könyörögte a kisegér. 

-Itt aludhatnék?-kérdezte hallk hangon a fáradtságtól.

-Ki az, mi az, kiskutyám?-szólt ki a házból Apó.

-Vau, vau, vau!-kiáltotta Frici. 

Azonban az öregember természetesen nem értette, hogy hű barátja mit csahol, ezért szép lassan odament a kapuhoz.

És lám, mit látott kisgyerekek? Vagy nem látott semmit? Igen, majdnem nem vette észre az aprócska egeret, azonban a kutya olyan határozottan mutatott fekete orrával egy bizonyos pontra a kapunál, hogy végül Apó is észrevette a kis-bőrig ázott utazó egérkét, hogy tüstént megesett rajta a szíve.

-Te szegény, kis jószág-szólt hozzá barátságosan.

-Hát, veled meg mi történt?-és meg se várta a cincogó választ, két öreg-eres kezébe vette a kis állatot és sietve, nehogy tovább fázzon, bement vele a házba. Ott megetette finom-hatalmas lyukacsos friss sajttal és meleg tejet is adott mellé. 

Hamar összebarátkozott Apó, Sajti és a többi kis állat.

                         Boldogan teltek a napok egymás után. Apó és a többi kis állat azonnal meleg szeretettel fogadták be Sajtit, akinek nagyon boldogan vert a kis szíve, hogy sok barátja lett és új otthonra lelt. 

                                                           Vége a második fejezetnek