Sajti, a mindig torkos kisegér története -Negyedik fejezet-

Sajti, a mindig torkos kisegér története -Negyedik fejezet-.

                    Szép lassan múlt az idő, az évszakok egymást váltották: Tavasz úrnőt követte Nyár asszonya, majd tőle Ősz leány intett búcsút, míg végül őt Tél ura váltotta fel. 

Így szépen, szinte észrevétlenül eltelt egy egész esztendő. 

                    Elközelgett Tavasz úrnő gyönyörű ideje, mikor lábai nyomán újra életre kel a természet, ezerarcú virágszőnyegek keletkeznek csillagvirágból, ibolyából s nárciszból. Tavasz úrnő egy nagyon szép évszak, kinek virágok által borított a ruhája s hajkoronáját varázslatos jácintok ékesítik. 

Tavasszal minden élőlény nagyon örül: a madarak boldogságukban trilláznak, dalukat messzire fújja a szél. A darvak táncra kelnek, kecsesen járják, mint a balett-táncosok s az ezüstpikkelyes halak pedig boldogan ficánkolnak az éltető vízben. Tappancs, Uhu, Mogyi, Tüsi, Frici és Sajti nagyon boldogok voltak, hogy Tél ura elment, ismét jó az idő, meleg van, nyílnak a szebbnél-szebb virágok.

                     Azonban a barátok közül egyvalaki idővel megváltozott: ez pedig nem más volt, mint Sajti. 

Mivel egész télen bent volt a házban és Apó egész idő alatt szeretettel gondoskodott róla, idővel nemcsak az alakja változott meg a kis egérnek, a sok sajttól nagy hasa lett; hanem gőgössé-önteltté is vált. 

                     Egy nap, mikor már tikkasztó hőség volt, s a nagy meleg miatt Sajti is kimerészkedett az udvarra, ott meglátta a barátait: 

-Szervusztok! Milyen szép idő van! De persze engem a zord tél nem zavart, mert egész télen Apó tenyeréből ettem a kedvenc sajtomat- mondta nagy büszkén Sajti. 

Körülnézett dölyfösen, várta, hogy erre mit válaszolnak a társai és a gőgtől-önhittségtől nem vette észre, hogy mennyire megbántott mindenkit. A többiek csak álltak és álltak kis barátjuk előtt, szótlanul, szomorúan, nem értették, hogy mi történt a kis barátjukkal. Egyikük, Uhu végül, mielőtt megszólalt volna, előtte megigazította pápaszemét bölcs és öreg szemein:

-Sajti, miért beszélsz velünk, ilyen fennhéjázó hangon?-kérdezte szomorúan. 

-Igen, mi történt veled ezalatt a pár hónap alatt?-toldotta meg a bölcs bagoly kérdését Frici. 

-Hogy, mi történt velem? Csupán annyi, hogy tisztán látom, mivel Apó ennyire szeret engem, értékesebb vagyok mindannyiotoknál!-kiáltotta Sajti dölyfösen. 

-Értékesebb-ismételte mindenki értetlenkedve, fájdalmas hangon. 

-Igen, értékesebb!-kiáltotta, most már magabiztosabban a kisegér. 

-Megértettem, hogy én a házban lakom, Apó tenyeréből eszem, tehát mindebből világosan az következik, hogy igen értékes állat vagyok-vonta le a következtetését Sajti. 

És ezzel hátat fordított mindenkinek és bement a házba. A többiek meg tátott szájjal, csodálkozva csak álltak és álltak. Uhunak le is esett a döbbenettől a pápaszeme, Frici abbahagyta a boldog farkcsóválását. Tüsi, Tappancs és Mogyi meg szomorúan álltak, a csalódottságtól a fejük is lekonyult, s Tappancsnak még a hosszú fülei is. 

                      Így ért szomorúan véget egy szép tavaszi nap most már csak az öt jóbarát életében. 

                                                               Vége a negyedik fejezetnek