Kép forrása: Saját
Tappancs, a kicsi nyúl futóversenye -második fejezet-.
Ősz volt, mikor Ősz leány ezerszínű színeivel festette ecsetjével az erdő miden fájának levelét. Így a juharfa vöröses színű lett, büszkén rázta vöröses fejét, a tölgyfának meg sárga, vörösesbarna színű lett a koronálya. Mindenki más-más gyönyörű színben pompázott, kivéve az öreg fenyőfát, akinek egész évben zöld a koronálya. Nemcsak varázslatos színekben pompázott ilyenkor az erdő, hanem különféle terméssel ajándékozta meg a kis lakókat. Az öreg fenyőfa tobozzal kedveskedett Mogyinak; a tölgy apró makkokat ajándékozott Turcsinak, az ügyes orrával gombákat kitúró vaddisznónak és az erdő melletti kis almafa meg édes-piros almákat adott Tüsinek.
Másnap a kora őszi hajnalban, mikor a mosolygós arcú nap aranyló sugaraival besütött Tüsi ablakán, hiába kereste fényes kezeivel a kis sünt az ágyában, sehol sem találta. Ugyanis Tüsi már réges-régen rohant és rohant egészen a mesebeli kerek erdő közepéig, hogy mihamarabb elújságolja a nagy örömhírt: a mesebeli kerek erdő első
FUTÓVERSENYÉT!
A nagy tisztáson aztán keresett magának egy nagy fatönköt, ráállt, kezébe vette a szócsövét és ezt kiáltotta:
,,Barátaim barátaim! Gyertek gyorsan! Nagy újságot szeretnék nektek elmondani! Tegnap Uhu, a bölcs bagoly kitalálta, hogy rendezzünk egy futóversenyt! A győztes az erdő minden lakójának elismeréséül megkapja a győzelmi koszorút, az aranyfutócipőt és hatalmas ünnepséget rendezünk a tiszteletére!"
,,Éljen! Éljen!"- kiáltotta boldogan mindenki.
,,Mikor lesz megtartva a futóverseny?"- kérdezte Brumi úr kiváncsian.
,,Egy hónap múlva, még mielőtt Tél ura megérkezne, de még mindenkinek legyen ideje a felkészülésre."- válaszolta Tüsi és közben felborzolta tüskés kabátkáját nagy izgalmában.
,,Ki nevezhet?"- kérdezte Turcsi, a félénk vaddisznó.
,,Bárki, aki szeretne résztvenni e nevezetes eseményen."- mondta kedvesen Tüsi.
,,Ki szeretne jelentkezni?"- kérdezte a kis sün.
Erre mindenki elkezdett izegni-mozogni, sóhajtozni, tiperegni-toporogni nagy izgalmában.
,,Én!"- kiáltotta bátran Mogyi.
,,Én is!"- emelte fel a mancsát, Tappancs.
,,Én!"- brummogta Brumi úr.
,,És én is."- szólt közbe Tüsi.
Így állt össze a kis csapat boldogan, hangosan.
Vége a második fejezetnek.
Budapest, 2023. 02. 09.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Cseh-Dálnoky Zsófia író, meseíró, költő
Cseh-Dálnoky Zsófia vagyok, Budapesten születtem, óvodapedagógus vagyok. Nagyon szeretem a mesék varázslatos világát. Szívemből szeretek írni a Családomnak, Szeretteimnek és minden kedves Olvasónak. Gyermekkoromban kezdtem el, de főleg ifjúkorom óta szeretek verseket, prózákat, majd meséket is írni.Mindig is érdeklődve olvastam a magyar- és a latin nyelvű verseket, meséket. Gimnazista koromban részt vettem a he...