Tappancs, a kicsi nyúl futóversenye -első fejezet-

Tappancs, a kicsi nyúl futóversenye -első fejezet-.

                Ez a történet egy aprócska nyúlról szól, aki bátorságával és arany szívével legyőzte önmagát!

Hogy hogyan?

Azt elmesélem nektek gyerekek!

                Lássuk csak, hol is kezdjem?!

Talán az elején, kezdjük ott, hogy...

                                                                     -Első fejezet-

            Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy mesebeli kerek erdő. Ennek közepén, egy hatalmas öreg fenyő tövében lévő otthonában élt egy aprócska kis nyúl, Tapancs. Világosbarna meleg, selymes kabátkája volt, hosszú-mindenre odafigyelő hegyes fülei és hatalmasat ugró lábacskái voltak.

A kicsi nyúl az erdő minden kis lakójával örök barátságban, békességben és boldogságban élt. Jóízűen szeretett besélgetni a nagy Brumi úrral, a medvével, akitől mindig aranyló mézet kapott a reggeli kenyerére; tüskés kabátkájú Tüsivel, a sünnel, aki meg mindig ősszel sok mosolygós-piros almával ajándékozza meg. Igen jó barátságban volt még Mogyival, a kis világosbarna kabátkájú mókussal, aki mindig tréfás és jókedvű volt és Uhuval, a bölcs- és öreg bagollyal.

Csupa élet és vidámság volt az erdőben. Húsvétkor Tappancsnak igen fontos feladata a tojásfestés volt, ősszel megTüsi vezetésével az almaszedés; a mogyoró- és dió szedése Mogyi iránításával történt. Ilyenkor sokat táncoltak, daloltak a jó barátok.

            Egy szép napon Uhunak óriási ötlete támadt:

,,Mi lenne, ha futóversenyt rendeznénk az erdőben?"- tűnődött magában a bölcs bagoly. Még a gyönyörű , fényes, barna tollait is felborzolta izgatottságában és majdnem kiöntötte a reggeli teáját. 

,,Megyek, beszélek Tüsivel!"- kiáltotta és gyorsan kiröppent otthonából. Szált-szállt vidáman a nagy-öreg diófáig, a kis sün odujáig.

,,Kopp, kopp!"- kopogtatott Uhu.

,,Ki az?"- kérdezte félénken Tüsi.

,,Csak én, jóbarátod, Uhu!"- mondta hangosan a nagy bagoly.

,,Jaj, de jó! Te vagy az öreg barátom?! Várj, kérlek egy kicsit, mindjárt kinyitom az ajtót!"- válaszolta boldogan a kis sün.

Tüsiről mindenki tudta, hogy bár kicsit félénk, azonban hatalmas aranyszíve volt, igen jó barátja Uhunak. Mindig meghallgatta a bölcs bagolyt és ellátta tanácsokkal.

Most is így történt...

,,Megkínálhatlak egy kis finom almáspitével? Most sütöttem!"- kérdezte Tüsi.

,,Igen, köszönöm, de előbb valami nagyon fontosat szeretnék neked mondani, kis barátom!"- mondta izgatottan Uhu.

,,Rendben, csupa fül vagyok."- mondta nyugodtan a kis sün és közben érdeklődve vakarta meg kis, pisze, fekete orrát.

,,Mit szólnál, ha mielőtt visszatérne Tél ura, rendeznénk egy futóversenyt?"- kiáltotta a bagoly és közben hatalmas szárnyaival akkorát csapott, hogy majdnem leverte a falról kis barátja édes szüleinek a képét.

,,Egy futóversenyt?"- most már a mindig higgadt Tüsi is csodálkozva kérdezte.

,,Igen!"- mondta gyorsan Uhu.

,,Mindnyájan nagyon lelkes, vidám lakók vagyunk és nagyon szeretjük az ötleteidet Uhu."- mondta csak úgy magának félig hangosan- félig hallkan a kis sün.

,,Mit gondolsz, jó ötlet?"- kérdezte Uhu.

,,Igen, miért is ne!"- vágta rá Tüsi és tüstént hozta a forró sütőből a meleg- incsiklandozó pitéjét.

Uhu boldogan ette kis barátja finom süteményét és közben jóízűen megbeszélték a verseny részleteit.

               Így telt el egy fontos nap a mesebeli kerek erdő életében.

                                                          Vége az első résznek.

Budapest, 2023. 01. 24.