Bűbájos paripám

Bűbájos paripám.

Bűbájos paripám sebesen vágtatott,

járatlan utakon kecsesen ugratott.

Patkója szertelen ritmusra dobogott,

sörénye vad széllel táncolva lobogott.

Homlokán különös folt díszlett,

 két szeme víz tükrében fénylett.

Ha boldog volt jókedvűn nyihogott,

dühében mérgesen dobbantott.

Játékra hívta a repülő madarat,

orrára fektette a megfáradt bogarat.

Prüszkölt, ha vadvirág illatát érezte,

csuklott, ha a kuvik jól megijesztette.

Amikor bűbájos paripám elfáradt,

vackot keresett édesded álmának.

Nem bújt be fa alá, barlangba,

vigyázta lovam a csillagos éjszaka.