Bubba és a tűz

Bubba és a tűz.

Sok tél telt el azóta, hogy az apáik ősei behozták a barlangba a tüzet. A törzs örökké hálás lehet nekik, amiért a tűzzel együtt a meleget, biztonságot és a reményt is elhozták a törzs barlangjába. Meleget, mert a hosszú jéghideg télen a tűz fénye mellett a prémjeikbe burkolózva átvészelik a borzalmas időjárást. Biztonságot, mert a veszélyes vadállatok ösztönösen félnek a tűztől , így messzire elkerülték a barlangot. És nem utolsósorban a reményt, mert így kevesebb áldozatot szedett a hideg és a vadállatok támadása, tehát a törzs létszáma  gyarapodni tudott. A tüzet őseik egy villámsújtotta fa ágán hozták ide, és azóta is folyamatosan táplálják, mert nagyon ritka esemény a közelben a villámcsapás. Felváltva rakják a hasábokat a lángokra a tűz őrzői, akik megbecsült tagjai a közösségüknek, mert ők felelnek azért, hogy sohase aludjon ki a láng.

 Bubba a barlang előtt ülve nézte a távozó vadászokat, ahogy átvágnak a prérin.Több napos út vezet a céljukhoz a Nagy Kék Hegyhez, ahol kecskékre fognak vadászni. A kis ősemberkölyök azon gondolkodott, hogy mennyivel biztonságosabb lenne az útjuk ha tudnának magukkal tüzet vinni. Éjjel csak az őrszem figyelme óvhatja meg őket a sötétben leselkedő vadaktól. Próbáltak már ugyan égő ágat vinni az útra, de sűrűn meg kellett állni azért, hogy a leégő ággal egy másikat is meg tudjanak gyújtani amit tovább vihetnek. Másodsorban pedig veszélyes is volt tüzet vinni a prérin át mert könnyen meggyulladhatott a száraz fű, ezért le is tettek ezekről a próbálkozásokról.

 Amint eltűntek a vadászok Bubba szeme elől, a kis emberkölyök úgy döntött hogy elmegy a barlang mögé vadászost játszani. Út közben tépett néhány marék száraz füvet és egy fa alól egy kis mohát is és ügyes mozdulatokkal egy szarvast formázott belőle. Ez lesz a vadászat tárgya, bár mikor játszott mindig valóságosnak tűnt számára. A barlang mögött egy hasadékba helyezte a fűből és mohából készült szarvast, majd gyüjtött néhány nagy követ. Eltávolodott a faltól húsz lépésnyire és a kezében tartott kővel megcélozta a fűszarvast. Elsőre nem találta el, de ahogy a sziklának csapódott a kő Bubba álmélkodva látta, hogy szikrák pattannak ki a kő alól és szétpattannak minden irányban. Nem foglalkozott tovább a dologgal, hanem ismét célzásra emelte a kezében tartott követ. Most közvetlenül a szarvas mellett csattant a kő a falon és a kirepülő szikrák lángra lobbantották a száraz fűből készült szarvast. Bubba azonnal tudta hogy ez nagy felfedezés lehet és a fal melletti kövekből fogott egy nagyobb darabot és hozzá ütötte a kezében lévő követ. Ismét szikrák pattogtak a kövek közül. Bubba gyűjtött egy kis száraz füvet, majd az felett ütötte össze a köveket. Néhány próbálkozás után a száraz fű lángra is kapott.

 Kezében a két kővel lelkesen szaladt a barlangba a varázslóhoz, hogy bemutassa új tudományát. Miután a varázsló ezt meglátta tisztelet és öröm csillogott a szemében. Este összegyűlt az egész törzs a tűz mellett, kivéve azt a pár vadászt akik úton voltak, majd a varázsló bemutatta Bubba találmányát, hogyan lehet tüzet gyújtani a kövek össze ütögetésével. 

 Hatalmas volt az öröm, hiszen ezentúl bármerre is vezessen az útjuk, képesek lesznek tüzet gyújtani bárhol. Bubba a törzs tiszteletét kiérdemelve kapott egy medvét ábrázoló totemet a varázslótól, amit büszkén hordott ezentúl a nyakában egy bőrszíjon.