Büdöske

Büdöske.

A Büdöske

Más volt. Nem lehet jobban megfogalmazni. Ez a kert egyszerűen MÁS volt. Nemcsak azért, mert a virágok egyszerre nyíltak ki benne – nem egymás után, ahogy másik kertekben ez szokás és elfogadott, - de itt a virágok össze-vissza voltak ültetve is:

Hol kis csoportokban, hol magányosan, hol növekvő sorrendben, hol girbe-gurbán…

Az elfogadott és szokásos kertekkel ellentétben.

De mégis csak virágok voltak itt is, és kert volt ez is még ha MÁS is.

A virágok pedig itt is épp oly vidámak, illatosak, színpompásak, ragyogóak és beszédesek voltak, mint bárhol máshol, és bizony néha undokok is, mint éppen most:

• Tudjátok, hogy hívják a virágot ott a sarokban? – hajolt le egy orgonavirág az alatta csoportban nyíló tulipánokhoz.
• Nem! – fordították kelyhüket felé a tulipánok. – Hogy hívják?
• Hát úgy, hogy: Büdöske!
• Jaj ne! De kínos! – kuncogtak a tulipánok, hogy pontosítsak, egy sárga és két piros tulipán.
• Mi az? Mit nevettek? – szólt oda a rózsa jobbról.
• Büdös!
• Ki büdös? – kapta fel a szót egy pitypang is.
• Az ott a sarokban! – mutatott a sarokban nyíló virágra a sárga tulipán.
• Fúj! Undorító! – háborgott erre a pitypang.
• Minek nyílik az ilyen? – így a rózsa is. – És pont itt! Közöttünk! – húzta fel fenséges orrát!
• Pedig messziről nem is gondolná az ember, hisz elég helyes virág. – mondta halkan lentről a pipitér.
• Bizony, az ember néha ki sem nézné, de ha büdös, akkor büdös! – így a pitypang.
• Én nem tudom! Eddig nem éreztem! - visszakozott gyorsan a pipitér, mert őszintén szólva nem akarta, hogy azt higgyék ő egy ilyennel van! Egy büdössel! És aztán még őt is szájukra vegyék!... – Jobb ha hallgatok! – gondolta.
• Én már régóta érzem esténként, de nem is sejtettem, hogy belőle jön! – szimatolt a rózsa.
• De hát csak reggel nyílt ki! – kottyantotta a kis pipitér ismét, de a szúrós szemeket látva, még a szirmait is összébb húzva hozzá tette – de lehet, hogy a levele is büdös….
• Biztos az is büdös! – helyeselt az egyik piros tulipán rögtön.
• Kiről beszéltek? – egy méhecske kérdezte ezt, aki épp most pihent meg a lehajló orgonavirágon.
• Arról a büdösről ott a sarokban! – mutatta a sárga tulipán.
• Tuti azért húzódott oda a sarokba! – így a piros testvérei.
• Hiába! így is tudni lehet, hogy büdös! – fintorgott a rózsa.
• Én úgy tudom, azért nyílt ott, mert szereti az árnyékos helyet. – szólt ismét a méhecske, - És nem tudom miről beszéltek, de én nagyon szeretem az illatát. Szerintem Ő nem büdös, és szeretek virágport gyűjteni róla. Ja! És remek mesélő!
• De ez a neve! – kottyantotta az orgonavirág – Büdöske!
• És? – kérdezte értetlenül a méh. –Rólam meg azt gondolják mindenkit megcsípek, aki közelít felém, pedig jobb dolgom is van annál. De lehet, hogy ti sem vagytok éppen tökéletesek! – nézett rájuk szigorúan , aztán elrepült, és éppen a Büdöskére szállt.

A virágok elhallgattak, picit szégyellték magukat.

Végül a kis pipitér szólalt meg, pedig annyiszor megfogadta, hogy ő inkább hallgat, de ezt most végre ki akarta mondani.

• Én például olyan pici vagyok! Néha eltűnök a fű között és senki sem figyel rám, talán nem is tudják, hogy létezem, és ez olyan félelmetes. Meg a hangom is vékony, meg fura!

Döbbenten néztek rá!

• De hát tudjuk, hogy ott vagy! Hogy itt vagy velünk! Ne aggódj! – hajolt le hozzá a sárga tulipán, aztán felegyenesedve így folytatta – Én meg tudom, hogy kilógok közületek – fordult két piros testvéréhez.
• De miért? – értetlenkedtek a testvérei.
• Mert én sárga vagyok! Sárga! Nem piros! Mi lesz, ha egyszer ezért megutáltok?
• Butaság! Hisz szeretünk! – ölelték át a testvérei.
• Én meg szúrok! – a rózsa felzokogott! – Engem még megölelni sem lehet rendesen!
• Ám a virágod meseszép, és ez mindent elfeledtet, de ha az én virágomat leszedi valaki, keserű lesz tőle a keze. – suttogta a pitypang, és ha nem lenne sárga , hát belepirul.
• Bizony! Egyikünk sem tökéletes! – a méhecske ismét ott gubbasztott az orgonán. – de ezért vagyunk különlegesek! Pont mert Mások vagyunk!
• Úgy van! – helyeselt az orgona! – Bár én szinte tökéletes vagyok!
• Persze! – mosolygott rá a rózsa – Csak egy kissé bogaras!
• Bogaras! – kapták fel a szót a tulipánok kacagva
• Nem bogaras! Méhecskés! Most éppen. – nevetett az orgona is – És ez nagyon jó!
• Haragszik ránk a Büdöske? – kérdezte a pipitér a méhet.
• Nem! Már megszokta, hogy a neve miatt félreismerik, és azt vallja: Ismerd meg, mielőtt ítélkezel!
• Igaz! – bólogattak a tulipánok - Milyen igaz!
• Tud is erről egy mesét! – mondta még a méh!

A virágok pedig kíváncsiak lettek és Másnap…

Másnap a virágok ott nyíltak a Büdöske körül és kacagva beszélgettek, és hallgatták a kis virág meséit.

Mert ebben a kertben ez is lehetséges! Ez a kert MÁS volt!