Cicakalandok_10.: Irány az iskola!

Cicakalandok_10.: Irány az iskola!.

Irány az iskola!

– Képzeld, mama! Holnap lesz az állatok világnapja. Te hallottál már erről? – érdeklődött nagymamájától Jocó. Aztán rögtön előadta, hogy milyen jó ötlete volt a tanító néninek. – Kati néni kitalálta, hogy bevihetjük a kisállatainkat az iskolába, persze csak akkor, ha a szülők megengedik. Én úgy szeretném megmutatni a cicáimat az osztálytársaimnak!

– Szerintem a szüleid megengedik, de azt hiszem én is kellek ehhez.

– Tudod az első óra lesz a környezetismeret, ott lenne az állatbemutató. A portás bácsi vállalta, hogy akinek ott marad az állata, arra ő fog vigyázni.

– Azért azt mégsem gondolhatod, hogy a cicák egész délelőtt a hordozójukban legyenek az iskola folyosóján! Ők szabad macskák, még akkor is, ha itthon a lakásban tartjuk őket.

– Ez igaz, de akkor hogyan tudnám bemutatni Hékást és Pajtást az osztálynak? – kérdezte tanácstalanul Jocó.

– Én úgy gondolnám, hogy reggel együtt vinnénk őket biciklivel a suliba, aztán az óra után hazahoznám őket. Meglátjuk, anyuék mit szólnak ehhez a tervhez…

Szerencsére Jocó szülei is jónak tartották, hogy a cicák eljussanak az iskolai programra.

– Nekik sem árt, ha több ember között lehetnek és más állatokat is megismerhetnének ott – vélekedett Jocó anyukája.

A reggeli után aztán Erzsi mama és Jocó is biciklire pattantak, természetesen velük utazott a két kismacska is. Mivel még elég apró jószágok voltak, elfértek mindketten a macskahordozóban, amit a mama biciklijén lévő nagyobb csomagtartóra erősítettek.

Nagy volt a nyüzsgés Jocóék osztálytermében, szülők, gyerekek, na meg a kalitkák, ketrecek, terráriumok között Kati néni próbált eljutni a tanári asztalig.

– Megkérlek benneteket gyerekek, hogy üljetek a helyetekre, a padon vagy a padlón ott lehet mellettetek az állatkátok! A kedves szülőket kérném, hogy a folyosón várakozzanak, amennyiben az óra után elvinnék a kiskedvencet.

Erzsi mama letette a rémülten bámészkodó cicákat a hordozótáskában az unokája padja mellé. Jocó persze rögtön felemelte a táskát a padra, hogy megnyugtassa Hékásékat.

– Nyugi, fiúk! Mindjárt csend lesz, aztán bemutatlak benneteket a többieknek.

A gazdi hangját hallva rögtön abbahagyták a keserves nyávogást a cicák. Jocó kíváncsian nézte az osztálytársak előtt lévő kiskedvenceket. Volt két aranyhörcsög, egy fehér patkány, egy tengerimalac, két díszhalacska, egy kanári, két papagáj, és egy kaméleon. A madarak kissé hangoskodtak, de aztán ők is lecsendesedtek.

A tanító néni egymás után szólította fel a gyerekeket, hogy mutassák be állataikat. Mindenki elmondta, hogy miféle állatot hozott magával, mi a neve, milyen szokásaik vannak, meg mindent, amit fontosnak tartottak. A hörcsögöket gazdáik a kezükben körbe vitték, így közelről szemügyre vehették a gyerekek az apróságokat. Hófehérkét, a fehér patkányt a ketrecével együtt hordozta körbe Emil, a gazdája. Jocót és a cicáit azonban nagy ívben elkerülték. Mikor Jocóékra került sor, a fiú ügyesen kivette a macskákat a hordozóból és a tanári asztalnál megállva mutatta be a őket.

– Ő itt Hékás, ő pedig Pajtás. Nagyon kíváncsi természetűek, néha el is csatangoltak. Szerencsére csak a kertig jutottak, meg a fáskamrába. Már próbálkoztak egérfogással is, nem sok sikerrel. Ne ijedj meg, Emil, mert a patkánnyal biztosan nem mernék összeakasztani a bajszukat. Ha akarjátok, meg is simogathatjátok őket, nagyon szelídek, nem karmolnak.

A gyerekek óvatosan simították meg a cicák hátát, ők pedig nyugodtan tűrték a kedveskedést.

A bemutatás után visszakerültek a hordozóba, az óra végén pedig Erzsi mama vette át az unokájától a cicusokat.

– Hűha, Pajtikám ez meleg helyzetnek ígérkezett! Azért érdekes volt a többi állat is. Az a nagy fehér valami egészen olyan volt, mint egy egér. Lehet, hogy Egonnak valami távoli rokona?

– Nekem az a sárga madárka tetszett a legjobban. Biztos jót játszanánk a tollaival… – vélekedett Pajtás.

– Még jó, hogy Jocó végig vigyázott ránk! De remélem, hogy ide többet nem jövünk, túl sok idegen emberke volt itt, meg nagyon hangosak is voltak. Azért nekünk a legjobb a szobánkban, meg a teraszunkon heverészni.

Közben Erzsi néni haza is érkezett a szállítmányával. Gondosan bezárta a kaput, aztán a lakás ajtaját is. A cicák pedig elfoglalták a helyüket a fotelben és a kanapén.

– Hozok nektek egy kis jutalomfalatot, mert igen jól viselkedtetek az iskolában.

– Nekem egy időre elegem lett a világlátásból, jobb nekünk itt a szobánkban – állapította meg Hékás, Pajtás pedig most is igazat adott a testvérének.