Pogi, a csavargó tacskó_1. fejezet: Tacskók a pékségben

Pogi, a csavargó tacskó_1. fejezet: Tacskók a pékségben.

Nagy volt az öröm Pék Boldizsár pékségében, amikor hat hónapja kiskutyák jöttek a világra. Cipó, a tacskólány és a szomszédban élő Vekni nevű tacskófiú három csodaszép kölyök szülei lettek. Pékné Kalácska Bertus néni nevezte el a kicsinyeket: a legducibb Zsömi lett, a Perec nevet kapta a leggörbébb lábú és Pogi lett a neve a legapróbb kölyöknek.

Cipó, akinek először születtek kölykei, nagyon jó anyának bizonyult. Az apróságok gyorsan növekedtek. Vekni többnyire a kerítésen keresztül figyelte kis családja hétköznapjait. Néha egy kis kergetőzésre áthozta gazdája, Vértes Vilmos hentesmester. Ilyenkor mindig hozott a kutyacsaládnak is finom falatokat az üzletéből. Cupákokat Cipónak, virslit a kölyköknek, amit azok pillanatok alatt föl is faltak. Ha megérezték Vilmos bácsi közeledtét, egymást túlugatva igyekeztek a legfinomabb csemegéket megszerezni. A legapróbb, Pogi addig furakodott, amíg legelőre nem került a sorban. De másban is jeleskedett a legkisebb kölyök. Ő bizonyult a legkíváncsibbnak, legfürgébbnek, legjátékosabbnak. Ez a sétáltatásoknál is beigazolódott. Elég volt kivárni, hogy mindent alaposan megvizsgáljon, megszimatoljon. Aztán meg olyan sietős tempót diktált, hogy Bertus néni alig bírta szusszal.

Nagy feltűnést keltett a környéken a kutyacsalád sétáltatása. Az idősebb hölgy, aki négy tacskót vezetett, mindegyiknek más színű volt a póráza és a nyakára kötött kiskendője. Cipóé volt a barna szín, Zsömié a sárga, Perecen kék színek voltak, Pogi pedig pirosban pompázott.