Üregiék kalandjai - 2.rész: A sportoló nyuszik

Üregiék kalandjai - 2.rész: A sportoló nyuszik.

Üregi Béni fáradtan, de elégedetten tolta haza az üres talicskát. Mellette fiai, Szösz és Mösz szintén a kiürült talicskáikat terelgették.

– Na fiúk! Pont így terveztem, hogy kilenc órára az utolsó tojásszállítmányt is kivisszük a címzett emberkének. Köszönöm, hogy segítettetek anyunak és nekem is. Remélem, mire hazaérünk az ünnepi húsvéti reggeli is készen lesz!

Úgy is volt, Üreginé Selymes Borbála szépen megterített és feldíszített asztallal várta haza családját. Mellette szökdécselt pici lánya, Rozika. Ő még a tojásszállításban nem vehetett részt, de a reggeli elkészítésében már egész ügyesen segédkezett.

Egy gyors praclimosás után el is foglalták helyüket a nyuszik az asztal körül. Volt ott minden finomság, amiről csak álmodik az éhes tapsifüles: répatorta, dinsztelt káposzta, sült zöldségek, friss saláta, rágcsának meg illatos széna.

Üregi Béni elismerően köszönetet mondott a finom ünnepi étkekért, majd fiaihoz fordult.

– Tudjátok, gyerekek, húsvétvasárnap délutánján rendezik meg a nyuszik tavaszi sportversenyét. Úgy gondolom, ott a helyünk! Mindegyikünknek találtam egy testhez álló versenyszámot. Ha ti is akarjátok, elmegyünk és benevezünk.

– Persze, hogy akarjuk! – vágtak egymás szavába lelkesen a fiúk. De még a csöpp Rozi is kérlelte szüleit, hogy a csokorkötésbe benevezhessen.

– Legyen úgy: Rozika induljon a csokorkötő versenyen! Fiúk, nektek az ötméteres síkfutást és a hatméteres talicskatolást gondoltam. Magam a hétméteres puttonycipelést választom. Borbála, mit szólnál a fészekdíszítő versenyhez?

A fiúk hamar megegyeztek, hogy Szösz lesz a futó, Mösz pedig a talicskatolásban áll majd rajthoz.

Egy kiadós pihenés után készülődni kezdett az Üregi család minden tagja. Előkészítették a legcsinosabb sporttalicskát Mösznek, apának a legjobban illeszkedő puttonyt. Anya és kislánya szalagokat, apró tojásdíszeket válogatott a versenyszámukhoz. Szösz pedig a futócipőket próbálgatta.

– Indulhatunk a Nagyrétre! – adta ki a vezényszót Béni. Családja vidáman követte.

A réten már nagyon sok nyúlcsalád gyülekezett. Barátságosan üdvözölték egymást a régi ismerősök. Béni intézte a szükséges jelentkezési teendőket, majd örömmel újságolta, hogy szurkolhatnak egymásnak, mert a versenyszámaik egymás után következnek majd.

Elsőként Rozika állt rajthoz. A csokorkötő nyusziknak a rét legvirágosabb részét kerítették körül. Itt kellett a versenyzőknek öt perc alatt a legszebb csokor virágait megtalálni és összerendezni. Rozi ügyesen szökdécselt egyik virágtól a másikig. Az otthonról hozott rózsaszín szalaggal szépen sikerült átkötni a csokrot. Nem hiába gyakorolta otthon a masnikötést! Pont időre sikerült a zsűri elé ugrálnia a kész bokrétával.

Most anya versenyszáma következett, a tisztás szélén kialakított fészkekhez kellett felsorakozni az ügyeskezű nyusziknak. Mindenki használhatta az otthonról hozott díszítő kellékeket. Borbála szépen elrendezte a szalagokat, tollakat, apró virágokat és a három pöttyös fürjtojást a fészekben. Egy utolsó simítás és már indulhatott is a zsűrizés.

A fiúk remekül helyt álltak versenyszámukban, mindketten elsők lettek – ahogy vártuk is tőlük.

A leghangosabb szurkolói Béninek voltak. Meg is lett az eredménye, ő is futamgyőztes lett. A három aranyérem és a két díszoklevél – amit a lányok kaptak – a lakás díszhelyére került.

Mindannyian megígérték, hogy a következő húsvéti sportversenybe is beneveznek majd, aztán jóízűen elmajszolták a reggelről megmaradt répatortát.