Barion Pixel

Jeges Jeromos, a pórul járt tanító


A Locsi-patak egyik partján a meredek, sárga löszfal húzódott, a másik oldalon bodzabokrok váltakoztak a gyékénnyel és mocsári gólyahírrel. Tudjátok, a löszfal olyan, mint a jól összetömörített homok. No, ez a löszfal volt az otthona a jégmadaraknak. Egé...

Kép forrása: Tengr.ai Image AI

A Locsi-patak egyik partján a meredek, sárga löszfal húzódott, a másik oldalon bodzabokrok váltakoztak a gyékénnyel és mocsári gólyahírrel. Tudjátok, a löszfal olyan, mint a jól összetömörített homok. No, ez a löszfal volt az otthona a jégmadaraknak. Egész lakótelepet alakítottak ki itt a madarak. A lakások a falba vájt hosszú csatornák voltak. Azok mélyén rakták le tojásaikat és keltették ki a fiókáikat a madárszülők. A sok rokon és ismerős jószomszédságban éltek egymással. A táplálékban sem volt hiány, mert a tiszta vizű patakban a halak is jól érezték magukat. A jégmadarak pedig az apró halakkal táplálkoznak.

A fiatal madarakat gyakorlott halászmesterek tanították a zsákmányszerzésre. Ezen a tavaszon Jeges Jeromosnak is lett öt tanítványa, akiknek megkezdte a kiképzését.

Janka, Julcsi, Józsi, Jenci és Janó, az ifjú jégmadárkák izgatottan készülődtek a tanulásra. Jeromosnak volt egy kedvenc száraz ága a nagy bodzán. Maga köré ültette a fiókákat, és elmagyarázta, mit kell tenniük.

„Bámul, lecsap, megcsíp, felrepül!” – ismételgette többször Jeromos tömören a tudnivalókat.

A kismadarak egymásra néztek, forgatták fejecskéjüket – gondolták, így kell bámulni.

– Ne egymást bámuljátok! A patak vizét, főleg a part közelében, ott jól látszanak a zsákmányaink. Aztán ha egyet kiszemeltek, villámgyorsan rárepültök, a csőrötökkel megcsippentitek és felrepültök ide hozzám. Majd én eldöntöm, ehető-e a fogásotok.

A kitartó bámészkodás után egymást követve buktak le az apró halacskákért a tanulók. Volt, akinek elsőre sikerült a halászat. Sorban nyújtották mesterük felé a vergődő kishalakat. Jeromos pedig vagy egészben bekapta vagy a felét vette el a tanítványaitól. A kis jégmadarak egyre éhesebben ismételgették a feladatot, miközben Jeromosnak már hatalmasra dagadt a begye a sok ennivalótól.

– Én inkább most már magamnak szeretnék halat fogni – fogadkozott Janó.

– Én is, én is! – csatlakoztak hozzá a többiek.

Így aztán Jeromos hiába várta az újabb falatokat, nem hoztak neki többet. A kis tanulók jóllakottan és elégedetten röppentek be otthonukba. Büszkén mesélték szüleiknek, hogy milyen jól megtanulták a halászmesterséget.

Jeromos viszont egyre kényelmetlenebbül érezte magát, és az ág is elkezdett recsegni alatta. Bizony a sok-sok halacskától elnehezült madarunk alatt eltört a bodzaág. Mielőtt még a vízbe pottyant volna, nagy nehezen sikerült neki felröppenni a bokor sűrűjébe.

„Na innen már csak a patakot kell átrepülni, aztán otthon leszek” – nyugtatta magát a jégmadár.

Két-három próbálkozás is kellett neki, mire átrepült a lakása bejáratáig. De itt érte csak igazán nagy meglepetés! Hiába furakodott, nem tudott bejutni az otthonába.

„Most mi lesz veled, Jeromos?” – töprengett magában.

Aztán rájött, hogy itt bizony néhány koplalós nap következik, ha még vissza akar térni az otthonába. Jobbnak látta a bodzabokorban elrejtőzni. Szégyellte is magát a társai és a tanítványai előtt a mohóságáért. Két nap bujkálás után merészkedett újra ki egy száraz ágra. Tanítványai ismét köré gyűltek, figyelmesen várták az utasításokat.

„Bámul, lecsap, megcsíp, megeszi!” – ez volt az új parancs. Többé már nem kérte el a tanulómadaraktól a zsákmányt, sőt folyamatosan dicsérte és biztatta a kismadarakat, ha egy-egy jól sikerült fogásuk volt. Amikor pedig megéhezett, műrepülő bemutatóval egybekapcsolt merüléseket mutatott be a tanítványainak. Arra persze nagyon vigyázott, hogy továbbra is beférjen a fészekhez vezető járat ajtaján. Alig várta, hogy a nemrég kikelt hét fiókáját is megtaníthassa halászni.

Gyöngyösvári Mara, amatőr meseíró

PRÉMIUM Gyöngyösvári Mara Prémium tag

Varga Mária Gyöngyi nyugdíjas tanítónő vagyok. Tíz éve kezdtem mesés történeteket írni, melyek főleg az alsós korosztálynak szólnak. Magánkiadásban adtam ki öt gyermekkönyvemet, melyek főszereplői: Balambér nyuszi, Vöric cica, a körhintába fogott pónik, Pogi a tacskókölyök, manók, mókusok és tündérek. Meséimet Gyöngyösvári Mara álnéven írom. Legfrissebb meseregényem a Gyöngyösvár közeli Tölgyerdőben és Tünde...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások