A lila Füles meséi - Csöpi a vásárban

A lila Füles meséi - Csöpi a vásárban.

– Képzeld, nagyi! Ma sétáltunk az ovival, és a macis fagyizónál megálltunk. Juci néni mindenkinek vett egy gombóc fagyit. Én csokisat kértem, mert azt szeretem a legjobban, nagyon finom volt. Mit gondolsz, vajon Fülesnek a fagyiról is van meséje? – kíváncsiskodott Gréti.

– Mindjárt megtudjuk, csak súgd a fülébe a kívánságodat! Tudod, egyik fülén be a másikon ki.

Gréti a fotel füléhez hajolt, csendben elsuttogta, miről szeretne ma mesét hallani. Aztán ahogy szokta, Giza mama ölébe ült és figyelmesen várta lesz-e fagyis mese. A nagymama rövid gondolkodás után belekezdett abba a történetbe, amit az ő fülébe súgott Füles, a lila fülesfotel.

„Csöpi már egy éve járt a Fészek óvodába a többi kiscsirkével, kacsákkal, libákkal, kis pulykákkal, gyöngytyúkokkal, meg a náluk is apróbb fürjekkel. Az oviban jókat játszottak, csipogtak, hápogtak, gágogtak együtt a többi aprójószággal. Legkedvesebb barátja Huba, a kiskacsa volt. Tőle hallott először a fagyiról Csöpi.

– Tudod, Csöpi, ez a világ legfinomabb elesége. A keresztanyám Lujzi néni a városi cukrászdában dolgozik. Ő szokott nekünk fagyit hozni.

Ettől kezdve a kiscsibe sokat kérlelte nagymamáját, Kotkoda Klotildot, hogy ők is menjenek el fagyizni, mert az nagyon finom dolog. Hápi Huba szerint jobb, mint a búzakása, vagy a főtt kukorica. Klotild meg is ígérte unokájának, hogy a szombati vásár után elmennek egy fagyizóba.

Így történt meg, hogy a csöppnyi Csöpi csibe elkísérhette nagymamáját a vásárba. A fagyizás előtt azonban egy kicsit dolgozni is kellett Csöpinek. Segített nagymamájának, Klotildnak a tojások cipelésében. Nála is volt egy kisebb kosárka, abba rakott a mama három tojást. Szerencsére a vásártér nem messze volt a tyúkóltól, ahol laktak Csöpiék. Sokan várták Klotild érkezését, mert tőle mindig nagyon szép árut tudtak vásárolni. Egy óra alatt el is adták a tojások felét. A nagymama jobbnak látta néhány tojást meghagyni, hátha a fagyizóban fizethetnek majd vele. Elköszöntek a többi árustól és elindultak a vásártér mögötti Futrinka utcába, ahol az Édes Morzsák Cukrászda volt. A nagy üvegablakokban sok finomság hívogatta az arra sétálókat.

– Mama, mi van oda írva? – kíváncsian mutatott az ajtón látható betűkre Csöpi.

– I-ce cre-am – betűzgette Klotild anyó. – Nem tudom, hogy az mi, de Hápogi Lujzi majd megmondja nekünk.

Hápogi Lujza nagy örömmel fogadta Klotildot és Csöpit, de legjobban a friss tojásoknak örült, ami a kosárból előkerült.

– Minden tojásért tudok adni egy-egy gombóc fagyit, ha kéritek – ajánlotta a pultnál Lujza.

– Kérünk, kérünk… – ujjongott Csöpi. Lujzi megmutatta a sokféle finom fagyit, mindegyikről el is mondta, miből készült. – Van itt csalános, árpás, lencsés, búzafüves, kamillás, kérhettek bármelyikből.

– Rád bízzuk a választást, Lujzikám. Mindegyikünknek két gombócot kérek, cserébe itt ez a négy tojás.

– Foglaljatok helyet, rögtön hozom a fagyit! – aztán térült-fordult a kacsa, és már hozta is a két tölcsért.

Csöpi mohón kezdte csipegetni a zöld csalános gombócot. Pillanatok alatt befalta, majd a kamillás gombócot ízlelgette. Ezt is nagyon finomnak találta, így már csak az üres tölcsért csípkedte jóízűen. Pár pillanat múlva csak a sok tölcsérmorzsa, meg a fagyifoltok árulkodtak arról, hogy mit fogyasztott a kiscsirke.

– Csak még egy gombócot hadd egyek! – kérlelte nagymamáját.

– Nem szabad többet, meg fog fájdulni a begyed! – ellenkezett Klotild.

– Ha engeded, én szívesen meghívom egy gombócra. Úgyis kell vásárlói véleményeket gyűjtenem az újdonságunkról, a lencsekrémes fagyiról – azzal már töltötte is a tölcsérbe Csöpinek a fagyit a cukrász.

– Kö-kö-köszönöm! – köszörülte a torkát Csöpi, mivel a sok hideg finomságtól alaposan berekedt. Ettől persze jó étvággyal elfogyasztotta a harmadik gombócot is.

Klotild anyó is befejezte a fagyizást, még néhány friss piaci pletykát elkotyogott Lujzának. Aztán megköszönték a finomságokat és már üres kosarakkal hazaindultak.

Csöpi az úton a szokottnál szótlanabb volt, csak egy két csipogás hagyta el a máskor oly hangos csőrét. Otthon aztán kiderült, hogy bizony annyira berekedt a hideg nyalánkságoktól, hogy szólni sem tudott. Anyukája és nagymamája hiába próbálkoztak a mézes, pitypangos teával, nem segített semmi.

Még hétfőn az oviban is csodájára jártak társai, annyira különös, rekedt csipogásokra volt csak képes. Azért Hubának megköszönte a fagyizós ötletet, mivel nagyon ízlett neki mindegyik fagyi.”

-- Tudod mit, Gréti! Vasárnap, ha jó idő lesz, elmegyünk fagyizni a Mézes Mackóba. Na persze szigorúan csak egy gombócot eszünk, nehogy úgy járjunk, mint Csöpi.

Giza mama ma két puszit is kapott unokájától, egyet a mesélésért, egyet az ígéretért. Aztán Füles is örülhetett az apró kezek simogatásának.