Barkafalvi készülődés

Barkafalvi készülődés.

Nagy volt a nyüzsgés a barkafalvi művelődési házban. Egyre csak érkeztek a kiállítási anyagok. Volt, aki kosárban hozta, más tojástartóba tette a versenyre készített műveit. Nyuszi Máté, aki a tojásdíszítő versenyt meghirdette, fontoskodva terelgette az érkező nyulakat. Minden hozott darabot leltárba vett, ellátta őket sorszámmal, majd a jegyzetfüzetébe is beírta a számokat, melléjük készítőjük nevét. Csak így kerülhettek a kiállítási állványokra a remekművek.

Kamilla a két kisnyuszijával érkezett: Benővel és Ancsival. A kicsik tágra nyílt szemekkel csodálták a szebbnél szebb hímestojásokat.

– Nem hiszem, hogy mi győzünk, annyi gyönyörű tojást hoztak ide mások – szontyolodott el Benő.

Ancsika nem értette bátyja szomorúságát, ő nagyon is elégedett volt azzal a tíz darab festett tojással, amit az előbb vett át tőlük Máté. Kamilla és Máté örömmel üdvözölték egymást, hiszen valamikor együtt tanultak a Festődében. 

– Látom örökölték a tehetségedet a kicsinyeid! – jegyezte meg Máté a büszke nyúlmamának.

– Köszönöm, de inkább a szorgalmuknak és a kitartásunknak köszönhető ez a tíz versenymű – köszönt el Kamilla egykori diáktársától. Aztán gondolatban felidézte a tegnapi délutánjukat.

Hétfőn hozták haza a kicsik ugyanazt a szórólapot – Benőke a Tapsi Tanoda első osztályából, Ancsika a Fészek Óvoda középső csoportjából. A lapon egy tojásfestő versenyt hirdettet a művelődési ház. Komoly nyereményeket is kilátásba helyeztek a legügyesebb alkotóknak. Nem sokat kellett anyukájukat győzködni a kisnyusziknak, Kamilla is úgy érezte: „Ott a helyük a versenyzők közt!”.

A gyors répafőzelék-ebéd után máris a kamrába indultak és előkészítették a festéshez szükséges kellékeket. Az asztalra kerültek a tojások, az ecsetek, kréták, festékek, olló, ragasztó, meg még, ami kellett. A gyerekek kissé tanácstalanul fordultak anyukájuk felé – mihez is nyúljanak, hogy fogjanak hozzá az alkotáshoz. Egy kis tanakodás után úgy döntöttek, hogy Ancsi színespapírból vág ki mindenféle formát, amit aztán felragaszthat a tojásokra. Benő ragaszkodott a festéshez. Anyukája szerint inkább a színes filctollakkal kéne próbálkozni. Kamilla előkereste a Mintakönyvét, amiből még gyerekkorában tanulta a tojásfestés művészetét. Átnézték a kicsikkel a szép gyűjteményt, aztán indulhatott a barkácsolás.

A keményre főtt tojások jól bírták az apró mancsok szorítását, csak egy-két repedés keletkezett néhányukon. Lassan-lassan megtelt az asztalra készített kosár a remekművekkel.

– Azért mindet mégsem vihetjük magunkkal, hiszen a felhívásban is az állt, hogy egy versenyző legfeljebb öt tojással nevezhet.

Kamilla figyelme mindenre kiterjedt, miközben kicsinyeivel átnézték az elkészült hímestojásokat. A versenyre szánt tíz darab az asztalon maradt – hadd csodálja meg apa is, ha hazatér a munkából. A többi tojás visszakerült a kamrába, majd húsvétkor ezekkel díszítik az ünnepi asztalukat.

A két nyuszika izgatottan várta, hogy másnap elvigyék a versenyre szánt remekműveket a kultúrházba.

Az eredményhirdetésig még hármat kell aludni a versenyzőknek, addig is szurkoljunk nekik, hogy jó eredményt érjenek el a tojásdíszítő versenyen.