Üregiék kalandjai - 4.rész: A tojásmentők

Üregiék kalandjai - 4.rész: A tojásmentők.

Üregiék két fia, Szösz és Mösz izgatottan várta a húsvéti ünnepeket. Tavaly még szülői irányítással vettek részt a húsvéti munkálatokban. Idén azonban az Üregi szülők elhatározták, hogy a fiúk önálló feladatokat kapnak az ünnepi teendőkből.

Mint ismeretes, az üregi nyulak szállítóként dolgoznak, eljuttatják a tyúkólból a tojásokat a festőüzemekbe, majd átveszik a mezei nyuszik által díszített tojásokat és továbbítják a házi nyusziknak, akik az embereknek ajándékozzák azokat.

Szösz és Mösz minden feladattal tisztában volt, hiszen az Ugróiskolában már második osztályba jártak. Tanítójuktól és szüleiktől is sokat hallottak a munkájuk során előforduló veszélyekről. Tudták, mi az a biztonságos csomagolás, a réti közlekedés szabályait is ismerték, na meg jó olvasók voltak, ami elengedhetetlen a pontos kézbesítéshez. A szülők a kész tojások házhoz szállítását szánták idén fiaiknak.

A nagy ünnep előtt egy héttel megsokasodtak a teendők Üregiéknél. Folyamatosan érkeztek a kérések a szomszédos mezőn ténykedő nyusziktól. Állandó tojáshiánnyal küzdöttek, így lassan haladtak a festési munkálatokkal.

– Muszáj lesz befognom a fiúkat már most, mert nem bírjuk ketten, Borbálám – fordult Üregi Soma a feleségéhez.

– Rendben, de együtt menjenek, hátha segítségre szorul valamelyikük! – javasolta nyuszimama.

A fiúk lelkesen voltak, örültek, hogy az ebéd utáni unalmas házi feladat írását egy kis mozgással válthatják fel. A szülőkkel már jártak a Kotkoda farmon, Klotild anyót is jól ismerték, akihez a tojásokért kellett menniük. A farm szomszédságában volt a Festő mező, ahol a mezei nyuszik készítették a szebbnél szebb hímes tojásokat. Az útvonalat még le is rajzolta Borbála a fiainak,  nehogy eltévedjenek.

Ez után következett a talicskabélelés. Ezt szívesen csinálták a fiúk, mert a szénát egy kicsit megdézsmálhatták munka közben. A szénarétegre puha moha került, hogy épségben megérkezhessenek a tojások a festőkhöz.

– Aztán csak okosan, megfontoltan végezzétek a munkátokat! – kérte őket apukájuk.

– Így lesz, papa, így lesz! – ígérték a fiúk és útnak indultak a Kotkoda farm irányába.

Szösz és Mösz állandó versengésben voltak egymással. Mindegyik be akarta bizonyítani, hogy ő a gyorsabb, az erősebb, az okosabb… Amúgy jó testvérek voltak.

Mösz, aki híresen jó volt a talicskatolásban most is idejét érezte egy kis versenynek.

– Hajrá, Szösz! Ki ér előbb a farm kapujához?! – biztatta testvérét, azzal neki is iramodtak a nyuszifiúk.

Mösz már-már lehagyta testvérét, de Szösz is nagyon elszánt volt, így egyszerre értek a Kotkoda farm kapujába. A nagy sietségben észre sem vették, hogy a talicskák bélelése bizony nagyon megfogyatkozott. A finom, puha moha fele kipotyogott a verseny közben.

Klotild anyó fejét csóválva károgott, hogy ezek a talicskák nem a legbiztonságosabbak. De azért nagy óvatosan elhelyezett mindegyik talicskába három tojást. A fiúk megígérték, hogy lassan, óvatosan indulnak velük a Festő mezőre. Hiába volt az óvatosságuk, mégis megtörtént a baj.

Az összekoccanó tojások közül mindegyiküknél megrepedt egy darab.

Mezei Virág, a festők vezetője szomorúan nézegette a tojásokat.

- Hát nem könnyítettétek meg a dolgunkat, fiúk! Jobban is vigyázhattatok volna! De szerencsére kiváló ragasztóink és festékeink vannak, meg tudjuk javítani ezeket a repedéseket. Legközelebb sokkal több mohát kell a talicskába tenni, hogy ne mozduljanak el a tojások.

- Úgy lesz, Virág néni, megígérjük! – persze a versengésről nem szóltak senkinek.

- Legközelebb csak üres talicskával fogunk versenyezni – fogadkoztak egymásnak a nyuszifiúk és lassan hazasétáltak. Útközben gyűjtöttek még jó sok mohát a következő szállításhoz.