Cicakalandok_8.: A "tökkelütött" cicák

Cicakalandok_8.: A "tökkelütött" cicák.

A „tökkelütött” cicák

Szombat reggel Erzsi mama ébresztette a fiúkat, Jocót és a két kis kandúrt, Hékást és Pajtást. Mindhárman csalódottan látták, hogy a kis süni már nincs a szobában.

– Kivittem Tüsit a kertbe, szerintem ott lakik a családja. Biztos nagyon hiányolták a kis csavargót. De hoztam valamit neked a veteményesből. Reggeli után majd megmutatom.

A cicák egy gyors macskamosdás után a tálkáikhoz sétáltak és jóízűen falatozni kezdték a reggelijüket. Jocónak kissé tovább tartott a reggeli készülődés. A hétköznapi korán kelések után jó volt még egy kicsit lustálkodni. Persze kíváncsi volt a mama meglepetésére, ezért rászánta magát a felkelésre. Erzsi mama finom reggelivel várta unokáját, amit együtt fogyasztottak el.

A reggeli után hamarosan elő is került a kamrából egy szép nagy narancssárga tök, meg egy kisebb piros héjú.

– Ebből a szép piros tökből levest főzök ebédre. Ezt a nagyot pedig – ha van kedved –, megfaraghatjuk halloween-töknek. Mire anyáék hazaérnek a bevásárlásból, el is készülhetünk vele. Tegnap már néhány ház udvarában láttam töklámpást, nálunk is jól mutatna egy a teraszon.

– Ez nagyon jó ötlet, nagyi! Jövő héten az iskolában is fogunk faragni, legalább begyakorlom egy kicsit.

Erzsi néni mindent a konyhaasztalra készített, amire szükségük volt a nagy mű elkészítéséhez.

– Várj, nagyi! A telefonomon keresek egy-két ötletet, hogy milyen fazonúra faragjuk a tökfejet.

Néhány kattintás után már mutatta is Jocó a viccesebbnél viccesebb töklámpásokat. Hamar megállapodtak, hogy az övüké hogy nézzen ki, aztán munkához láttak. A nehezebb vágásokat Erzsi mama végezte, Jocóra maradt a magok kikaparása és a tökfej vonásainak finomítása.

– Amíg kiviszed Gyuriéknak a tyúkudvarba a magokat, én keresek a kamrában mécseseket.

A cicák kihasználva, hogy magukra maradtak, gyorsan az asztalon termettek. Néhányszor körbe sétálták a kifaragott tököt.

– Szerintem ezt nekünk készítették, Pajtikám! Én ki is próbálom – azzal egy szökkenéssel már bele is ugrott a tök belsejébe Hékás. – Hű, ez nagyon csúszik, nem tudok kimászni. Segíts, Pajtás, húzzál ki!

Pajtás óvatosan közeledett az ijesztően vicsorgó tökhöz, amelyik elnyelte testvérét. Hékás pedig panaszos nyávogással jelezte, hogy ez bizony mégsem olyan jó hely, mint gondolta. Ahogy kétségbeesetten próbált szabadulni, a tök jobbra-balra billegett az asztalon. Egy ilyen billenés után Pajtás egyik mellső lábán állt meg a tökfej. Lett is erre éktelen nyávogás, mert a cica nem tudta kihúzni a lábát a nehéz tökfej, meg a benne ugráló testvére alól. A fájdalmas hangokra Erzsi mama szaladt be a kamrából és kimenekítette a bajbajutott macskákat.

– Na ti tökkelütöttek! Miért kellett belemászni a lámpásunkba?! – szidta meg Hékást, majd Pajtás mancsát tanulmányozta. – Szerencsére az ijedtségen kívül más bajotok nem lett… Sicc, vissza a szobába a játékaitokhoz! Mi még egy kicsit csinosítjuk a töklámpásunkat Jocóval.

Közben a fiú is visszatért a konyhába. Sajnálkozott, hogy nem látta a cicák mutatványát a tökkel.

– Jó fotót lehetett volna róluk csinálni… Elküldhettem volna a barátaimnak.

A nagymama örömmel mutatta az unokájának azt a kis égősort, amit a kamrában talált.

– Újítunk, Jocókám! Mécses helyett ez fog világítani a mi tökfejünkben. Ilyen még úgysincs senkinek az utcában.

Együttesen elhelyezték a tornácon a világító tökfejet. A két cica kellő távolságból bámulta a látványosságot.

– Na ő nem lesz a barátunk, az biztos! – nyávogta Hékás.

– Nézd, még most is rajtunk nevet! – méltatlankodott Pajtás, aztán jobbnak látták visszavonulni a szobájukba a játékaikhoz.