Vöric kalandjai: 8. Szarka-veszély

Vöric kalandjai: 8. Szarka-veszély.

Vöric kissé szédelegve baktatott tovább, most már az erdei út szélén. „De jó lenne valami biztonságos helyet találni! Lassan besötétedik, és én nem tudom, hol fogok aludni és vacsorázni.” Miközben ezen töprengett, hangos cserregésre lett figyelmes. Hamarosan észre is vett két fekete-fehér színű nagyobb madarat, akik nem sokkal fölötte röpködtek ágról ágra.

– Nézd csak, Csilli! Olyan színű szőrt még nem tettünk a fészkünkbe. Ha neked is tetszik, csenek pár szálat erről a kis állatról.

– Csak óvatosan, Csongi! Ki tudja, milyen fenevad ez. Én még ilyent sohasem láttam. De ez a vörös szőr tényleg jól mutatna a fészkünkben.

Ezzel Csongi már meg is indította a támadást a cica ellen. Vöric a közelítő szárnysuhogásra gyorsan a hátára feküdt, kis karmait kiengedte és élénken kalimpált velük a levegőben. Közben hangosan nyávogott, prüszkölt, ahogy Betta mondta neki. Így a támadó szarka nem tudott hozzáférni az áhított vörös szőrszálakhoz. Nem kellett sokat védekezni, mert hangos huhogással megérkezett Betta.

– Szégyelljétek magatokat, Csilli és Csongi! Miért nem jó nektek a hullott szőrszál? Megtámadjátok ezt az árva kis jószágot, ahelyett hogy segítenétek neki hazatalálni. Mit fog gondolni rólunk, erdei madarakról?

A megszeppent szarkák fogadkoztak, hogy nem bántják többet a vörös cicát. Megígérték, hogy elvezetik még sötétedés előtt az emberekhez. Betta megnyugtatta a reszkető kiscicát. A szarkák felröppentek, Vöric pedig követte őket.

„Csak erre, csak erre!” – csörögték egymásnak és a cicának a falu felé röppenő madarak. A félhomályban egy-két ismerős épületet látott a cicus. Végre megpillantotta azt a házat, ahol reggel enni-inni kapott.

„Talán itt megint kapok valami finomat” – reménykedett Vöric. A kapu még nyitva volt, így a terasz széléhez merészkedett. A sarokban egy dobozt pillantott meg, előtte a reggeli két tálka. Az egyikben friss víz, a másikban csábító illatú pecsenye. „Ezt nekem készítették ide” – gondolta, és már lefetyelte is a vizet és jóízűen falatozott a pecsenyéből. Majd jóllakottan bekucorodott a doboz sarkába, ahol még egy puha takaró is várta. Álmában a mamájának és a testvéreinek mesélt a mai erdei kalandjairól.

Emi anyukája, mikor kijött a kaput bezárni, megpillantotta a békésen szunyókáló vörös cicát. Fogta az üres tálkákat és elújságolta Eminek, hogy a vendégük már megvacsorázott és le is pihent.