Üregiék kalandjai - 1.rész: Nyuszimunka húsvét előtt

Üregiék kalandjai - 1.rész: Nyuszimunka húsvét előtt.

Üreginé Selymes Borbála aggódva kémlelt a lucernás felé. Már egy órája, hogy két kicsinye, Szösz és Mösz sétálni indult a zöldbe. Hamarosan meg is látta a versenyt futó fiait a házuk előtti poros úton.

A kicsik egymást túlmakogva mesélték, hogy milyen érdekes kalandjuk volt.

– Képzeld, mama! Ahogy kiértünk a lucernásból, hirtelen előttünk termett egy embergyerek. Úgy megijedtünk, hogy moccanni sem mertünk. Palkó – mert így hívták a kisfiút, lehajolt hozzánk és kedvesen megsimította a hátunkat. Erre mi is felbátorodtunk, és körbe ugrándoztuk Palkót. Ez megtetszett neki, ezért mesélni kezdett nekünk. Elmondta, hogy nemsokára itt a húsvét, és nagyon várja már, hogy ajándékot hozzunk neki. Ezen kicsit elcsodálkoztunk, de nem mondtunk neki semmit, elköszöntünk tőle és hazáig versenyt futottunk.

– Én lettem a győztes! – lelkendezett Szösz. Mösz ezen nem búslakodott, megszokta, hogy második legyen a futóversenyeken. Bezzeg, ha talicskatolásban versengtek, szinte mindig ő volt a győztes!

– De mama, mondd már el, hogy miféle ajándékról beszélt nekünk Palkó! – kérlelte anyukáját Szösz és Mösz.

– Tudjátok, gyermekeim, minden évben tavasszal van egy szép ünnepük az embereknek, húsvétnak hívják. Ilyenkor nekünk, nyusziknak sok dolgunk van. A mezei rokonaink végzik a tojások festését, mi üregi nyulak a szállításban veszünk részt. Azért is van annyi talicskánk az üregünk mögötti raktárunkban. Aztán ott vannak a házinyulak, akik az ajándékok átadását szokták végezni. Hamarosan itt a húsvét, idén már ti is segíthettek a tojások kiszállításában.

A két nyúlfiú türelmetlenül várta, hogy itt legyen már a húsvéti ünnep. Szüleik addigra megszervezték a szállítási feladataikat. Idén is sok helyre kellett elvinni a várva-várt hímestojásokat.

– Van itt egy rendelés valamilyen Palkó nevű kisfiúnak is. Biztos ő az a barátságos emberke, akivel találkoztatok. Hozzájuk én viszem a tojásokat, ti pedig elkísérhettek. Hozhatjátok a kistalicskáitokat. Viszünk egy kis zöld füvet, virágokat a fészek alakításához.

Reggel a nyúlgyerekek tele szedték a talicskákat: puha mohát tettek a hímestojások alá, sok illatos füvet és virágot raktak az ő talicskáikba.

Az ismerős lucernatábla közelében állt Palkóék háza. A kerítéslécek között pont annyi hely volt, hogy a nyuszik a talicskákkal be tudtak menni a kertbe. Ott már várta őket Bodza, Palkó nyuszija. Az ő irányításával egy sárga virágú bokor alatt gyorsan megépítették a fészket. Az apró kis fehér virágok szépen díszítették a zöld mezei növényeket. A tojások is a helyükre kerültek, az üregi nyuszik pedig elbúcsúztak Bodzától, aki a ház bejárata felé szökdécselt.

Borbála, Szösz és Mösz nagyon kíváncsi volt, hogy mit szól majd Palkó a húsvéti ajándékaihoz. Kibújtak a kerítés résén, letámasztották a talicskáikat és várták, hogy megjelenjenek az emberek a kertben. Nem sokat kellett várakozniuk, Bodza ajtókapirgálására kijöttek a bentiek. Palkó, a szülei, a kistestvére hamar észrevették, hogy az aranyeső bokornál valami szokatlan dolog van.

– Nézzétek, milyen szép virágos fészket és mennyi hímestojást hoztak idén nekünk a nyuszik! – örvendezett Palkó.

A szülők még fényképet is készítettek a csodás fészekről és értetlenül nézegettek egymásra, hiszen egyikük sem járt még ma reggel a kertben.

Nyuszimama és fiai boldogan tolták hazafelé talicskáikat. Számukra az emberek öröme volt a fizetség szorgos munkájukért.