Barion Pixel

BALAMBÉR VAKÁCIÓJA_8. Ismerkedés a vidéki rokonokkal


8. Ismerkedés a vidéki rokonokkal
A hosszas üdvözlés után Feri azt kérte papától, hogy egy kicsit nézzenek körül a birtokon.
– Gyere, Balambér bemutatlak a papáék állatainak! 
Fogta az utazóketrecemet, azzal indult a ház mögötti udvar felé. Halk morg...

Kép forrása: pixabay.com

8. Ismerkedés a vidéki rokonokkal

A hosszas üdvözlés után Feri azt kérte papától, hogy egy kicsit nézzenek körül a birtokon.

– Gyere, Balambér bemutatlak a papáék állatainak!

Fogta az utazóketrecemet, azzal indult a ház mögötti udvar felé. Halk morgásra lettem figyelmes, amit élénk ugatás követett. Feri letett a kerítés elé és bement a két kutyához. Azok lelkendezve ugráltak fel a lábára. Raszti – a nagyobbik kutya – gazdám vállára tette két mellső mancsát, és az arcát nyalogatta. Fúj! Nekem ez az üdvözlés nem tetszett, de azt mondták, hogy a kutyáknál ez az öröm és a ragaszkodás kifejezése. Totó a foltos kisebb kutya körbefutkosta Ferit, de közben folyton rám pislogott. Feri ezek után bemutatott a kutyáinak.

– Totó, Raszti, ő itt Balambér, Peti fiam nyuszija és legjobb barátja. Míg nálatok nyaralnak, vigyáznotok kell rájuk. Ijesztgetni, megharapni tilos őket!

Ezután egészen közel vitt a kerítéshez. Én ijedtemben szinte kővé váltam, a kutyák pedig kíváncsian szagolgattak. Biztos érezték rajtam Feri kezének a szagát, mert elégedetten csóválták a farkukat és barátságosan morogtak felém. Én halkan elmakogtam Guszti üdvözletét. Ugyanis a lelkemre kötötte, hogy mondjam meg a két falusi kutyának, hogy ő is a Kovácsék jó barátja. Egyszer, ha mód lesz rá, szívesen tiszteletét tenné náluk.

Azért egy kicsit nyugodtabb lettem, amikor apu felemelt a ketrecemmel együtt és elkiáltotta magát.

– Irány a tyúkudvar!

Otthon a parkunkban már sokféle madarat megismertem, de azok mind gazdátlanok voltak, mindenről maguknak kellett gondoskodniuk. Peti beszélt róla, hogy a nagyiéknál lesznek másféle, nagyobb madarak, akik egy óriási ketrecben élnek és nagyon jó dolguk van. Hát most élőben is láthatom őket. Feri sorban megmutatta a tyúkokat, a kakast, a kacsákat, a kiscsirkéket, a galambokat a galambdúcban. Kedvesen üdvözöltek, bár Gyuri, a kakas mogorvának tűnt. Nem is ketrec volt, ahol éltek, hanem egy kutyafuttatóhoz hasonlóan körül kerített terület. Ennek sem volt teteje, amin én elcsodálkoztam, hiszen Petitől úgy tudom, hogy a madarak tudnak repülni. Ezt majd meg is kell beszélnem gazdámmal, hiszen ha elrepülnek ezek a madarak, Teri mama biztosan szomorú lesz.

A tyúkudvar után következett a kert. Ennyi jó szagú zöldséget, gyümölcsöt, füvet én még sohasem láttam egyben. Ha a vidék ezt jelenti, akkor én vidéken szeretnék élni. Feri kitalálta a gondolatomat, kivett az utazóketrecemből és letett a selymes fűbe. Az illatok csak úgy áramlottak felém!

Gyöngyösvári Mara, amatőr meseíró

PRÉMIUM Gyöngyösvári Mara Prémium tag

Varga Mária Gyöngyi nyugdíjas tanítónő vagyok. Tíz éve kezdtem mesés történeteket írni, melyek főleg az alsós korosztálynak szólnak. Magánkiadásban adtam ki öt gyermekkönyvemet, melyek főszereplői: Balambér nyuszi, Vöric cica, a körhintába fogott pónik, Pogi a tacskókölyök, manók, mókusok és tündérek. Meséimet Gyöngyösvári Mara álnéven írom. Legfrissebb meseregényem a Gyöngyösvár közeli Tölgyerdőben és Tünde...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások