BALAMBÉR VAKÁCIÓJA_8. Ismerkedés a vidéki rokonokkal

BALAMBÉR VAKÁCIÓJA_8. Ismerkedés a vidéki rokonokkal.

8. Ismerkedés a vidéki rokonokkal

A hosszas üdvözlés után Feri azt kérte papától, hogy egy kicsit nézzenek körül a birtokon.

– Gyere, Balambér bemutatlak a papáék állatainak!

Fogta az utazóketrecemet, azzal indult a ház mögötti udvar felé. Halk morgásra lettem figyelmes, amit élénk ugatás követett. Feri letett a kerítés elé és bement a két kutyához. Azok lelkendezve ugráltak fel a lábára. Raszti – a nagyobbik kutya – gazdám vállára tette két mellső mancsát, és az arcát nyalogatta. Fúj! Nekem ez az üdvözlés nem tetszett, de azt mondták, hogy a kutyáknál ez az öröm és a ragaszkodás kifejezése. Totó a foltos kisebb kutya körbefutkosta Ferit, de közben folyton rám pislogott. Feri ezek után bemutatott a kutyáinak.

– Totó, Raszti, ő itt Balambér, Peti fiam nyuszija és legjobb barátja. Míg nálatok nyaralnak, vigyáznotok kell rájuk. Ijesztgetni, megharapni tilos őket!

Ezután egészen közel vitt a kerítéshez. Én ijedtemben szinte kővé váltam, a kutyák pedig kíváncsian szagolgattak. Biztos érezték rajtam Feri kezének a szagát, mert elégedetten csóválták a farkukat és barátságosan morogtak felém. Én halkan elmakogtam Guszti üdvözletét. Ugyanis a lelkemre kötötte, hogy mondjam meg a két falusi kutyának, hogy ő is a Kovácsék jó barátja. Egyszer, ha mód lesz rá, szívesen tiszteletét tenné náluk.

Azért egy kicsit nyugodtabb lettem, amikor apu felemelt a ketrecemmel együtt és elkiáltotta magát.

– Irány a tyúkudvar!

Otthon a parkunkban már sokféle madarat megismertem, de azok mind gazdátlanok voltak, mindenről maguknak kellett gondoskodniuk. Peti beszélt róla, hogy a nagyiéknál lesznek másféle, nagyobb madarak, akik egy óriási ketrecben élnek és nagyon jó dolguk van. Hát most élőben is láthatom őket. Feri sorban megmutatta a tyúkokat, a kakast, a kacsákat, a kiscsirkéket, a galambokat a galambdúcban. Kedvesen üdvözöltek, bár Gyuri, a kakas mogorvának tűnt. Nem is ketrec volt, ahol éltek, hanem egy kutyafuttatóhoz hasonlóan körül kerített terület. Ennek sem volt teteje, amin én elcsodálkoztam, hiszen Petitől úgy tudom, hogy a madarak tudnak repülni. Ezt majd meg is kell beszélnem gazdámmal, hiszen ha elrepülnek ezek a madarak, Teri mama biztosan szomorú lesz.

A tyúkudvar után következett a kert. Ennyi jó szagú zöldséget, gyümölcsöt, füvet én még sohasem láttam egyben. Ha a vidék ezt jelenti, akkor én vidéken szeretnék élni. Feri kitalálta a gondolatomat, kivett az utazóketrecemből és letett a selymes fűbe. Az illatok csak úgy áramlottak felém!